Turistaság és Alpinizmus, 1911-1912 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1911-12 / 7. szám

s a mohok százféle fajától s virágvázáink megtelnek díszes faágakkal. Az égerfa, nyírfa, mogyoró, fűzfafélék vesszői 4—5 nap alatt pompás barkákkal díszlenek asztalomon a sütött szobában, a fürtös bodzalevelet hajt s virágot fakaszt s a farkas-boroszlán (Daphne Mezereum) is szaporán fakasztja bódító illatú, pompás rózsaszín virágait. Nem kell hozzá semmi boszorkányság, semmi műkertészeti fogás — csak tiszta vízzel töltött váza, napfény és fűtött szoba. Mikor pedig nyúlni kezdenek a napok s a földet átáztatja a hó friss olvadásvize, csak úgy bújik a földből a sok kicsiny virág. De mikor a lejtő alján már kacag a tavasz, odafönn még a rideg tél az úr. Lépésről-lépésre hódít a kikelet — s már itt az ősz, mikor a legfelsőbb pontokat bevette. S vele mennek kedvenc virágai. Lenn már magba szökött minden, már 4—5 új virág­csoport váltotta az uralmat mikor fönt a hónak a szélén, tavaszra ébred a Crocus, a Soldanella, a mocsári gólyahír, a kankalin és más virágai a kora tavasznak. Térbeli fogalommá válik az idős egy sétán szedhe­tünk oly virágokat, melyeket más tájékán a világnak hónapok választanak el egymástól. Legdúsabb a virágban mégis a július. Ötven-hatvan vázát virággal tölteni egy kirándulás zsákmányával nem nagy dolog. Virágos az otthon, virág az erkélyen, a szobákban, mindenütt. De ez nem virágkínzás. Nem hal belé a tő, ha szépen vágjuk el kocsányát s a levágott szárat nem éri más sors mint kint a szabadban. De átok érje azt, ki durva kezekkel nyúzza a rétet, szürke rögökkel vérezve fel a talajt. Gyenge kis humusz­rétegben gyökereivel görcsösen kapasz­kodva hány ártatlan kis virág küzd a létért. Csak durva érintés kell — kizárólag csak durva emberkéz érintése — és gyökerestől kifordul. Elpusztul, elhal. De helyén a szikla is meztelen marad s évtizedek geológia munkája kell míg megjelenhetik az utód. Azt mondják, valamikor élt a Tátrában a Rhododendron, ma nyoma sincs s ez a virágírtók műve. Ma a havasi gyopár van bekötve, vagy söprűszerű makart-csokrokba porfészeknek, az ízléstelenség klasszikus soron, mert ízléstelen legyezők szedve, kosárszámra küldik szét hirdetőinek, hogy dicstelen SoLXlfiracp ŰLVXOOtv

Next