Turistaság és Alpinizmus, 1929 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 6. szám

A négy szín és négy (v. több) jel legalább 16-féle jelzést enged meg. Ennyire nem is lesz szükségünk, mert hisz az egymástól messzebb fekvő, ill. egymással nem érintkező útszakaszok, útvonalak jelzése ismétlődhetik. E színes jelű jelzést is az utak rangsorához kell alkalmaznunk. Megvaló­sítása a következő volna. Minden országos útvonal színe (hazánk valamennyi hegyvidékén!) piros. Ezek a fő megközelítő­ állomásokról indulnak ki és vezetnek fel a legrövidebb vagy legszebb úton a hegységbe, ill. annak tetejére. Az egymást érintő vagy keresztező, vagy egymásból kiágazó, egymás mellett haladó utak, útváltozatok a piros szín más-más jelével különböztethetők meg. Ugyanígy alkalmazzuk a kék színt és jeleit a vidéki, a sárgát és zöldet a helyi jelentőségű utakra. Ez elv következetes és országos alkalmazásával útjelzésünk négy színe és négy jele jelentést, értelmet nyer. Ha közismertté tesszük a színek jelen­tését az úthálózat nemcsak vezetni, de tájékoztatni is fog. A piros útvonalak adják az úthálózat gerincét. Ez lesz a „hírességek” vezérfonala. A többi út aztán kedvesebb, meghittebb szépségekhez vezet. S volna ezzel kapcsolatosan még egy gondolatunk. Nem lehetne a kilátóhelyekhez, forrásokhoz stb. vezető, de kissé oldalt eső utacskákat is egységesen jelezni? Erre — csak éphogy felvetem a gondolatot — az alábbi megoldást ja­vasolnám. A jelzett úttól oldalt eső forrást, a forrás egyezményes térképi jelével az útvonalnak megfelelő színével (esetleg csak fehérrel) jeleznék. Ugyanígy jelezhetnék a gerincen vezető utaknál az olyan kilátóhelyeket, amelyek gyakran az úttól jobbra-balra esnek. Jele üres háromszög (a háromszögelési pontok jele) dőlt kereszt vagy hatágú csillag lehet. Ugyanígy különböztet­hetjük meg a kocsmákhoz, erdőőri lakokhoz stb. vezető oldalainkat is, minden különösebb, hosszadalmasabb felirat nélkül. Hogy e jelzések a térképpel és a térkép nélkül való tájékozódást meg­­könnyítenék, az kétségtelen. S ha mindezek mellé a jövőben a már egyszer szóba hozott*) térképtáblákat is alkalmazzuk, úgy útjelzésünk tökéletes lesz. A rendszeres és országosan egységesített úthálózat elsősorban a tértfog­laló turistaság érdeke. Látja hasznát azonban az iskolai kirándulásokat ve­zető tanárság, hogy a sokszor céltalanul bódorgó diákturistákat ne is említ­sük. Örömmel vennék ezt a cserkészek és a leventék is, de még inkább azok a kirándulók, kik sokszor térkép és vezető nélkül ődöngenek a titokzatos hegyek között. — Számíthatunk tehát mindezek támogatására, megértésére is. Az egységesítésnek és rendszerezésnek, ill. az utak osztályozásának munkáját tervszerűen kell elvégezni. Erre a Turista Szövetség a legilletéke­sebb, kire és a kötelékébe tartozó egyesületekre a munka neheze hárulna. Minden hegységnek jelzési tervezetét előre kell megcsinálni a legilleté­kesebb egyesületek bevonásával. A már elfogadott tervezettől eltérni azután nem szabad. Ha idővel új útvonal adódik, ennek beillesztése a jól átgondolt tervezetbe mi különösebb nehézséget sem okoz.**) A meglévő útjelzések egységesítése és rendszerezése, ill. megváltoztása sem nehéz. Munkát ad, bőven, de nem lehetetlent. Pénz és akarás kérdése az egész. *) Lapunk előző évf. 132 old. **) A miskolci turistaegyesületek számára készített tervezetemben már a jövő fejlődéssel is számoltam. A jövőbeli utakat is mind bele tudtam illeszteni.

Next