Turul 1883 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. Értekezések s önálló czikkek - Nagy Gyula: A turulról
33 curtil (@ karuly) helyett, s annyival inkább áll e véleménye mellett, mivel tudvalévő, hogy a középkori okiratok és codexek írásában mily kevés, gyakran alig észrevehető különbség van a c és t betűk között. Tagadhatatlan, hogy érdemes tudósunknak, aki régi történetirataink szövegéhez eddig elé a legkitűnőbb commentárokat írta, megfejtése egészen plausibilis, s oly általánosan el is fogadtatott, hogy azóta a turul ügye peremterre eldöntve látszék lenni. De nézzük meg, vájjon áll-e az a feltevés, amelyből Szabó Károly kiindult, t. i. hogy a turulnak nyelvünkben semmi nyomát nem találjuk ? Igaz, mint madárnévnek, Kézain kívül sem az emlékekben, sem az élő magyar nyelvben nincs nyoma, azonban több oly forrást idéztem már föntebb, ahol mint személynév és helynév világosan megtalálható. Bizonyos tehát, hogy a turul szó általában meg volt nyelvünkben, és így nincs rá ok, amiért Kézai turul-madarát pusztán a t és / betűk írásában ismert csekély különbség alapján elvethessük. Jóllehet a most élő magyar nyelv semmiféle vonatkozásában sem ismeri többé a turul szót, de megtaláljuk azt mind a rokon finnugor, mind pedig a török-tatár nyelvek szókincsében, többékevésbbé eltérő alakban ugyan, azonban alig egy-két kivétellel mindig valamely ragadozó madár nevének jelentésében, így p. o. a török-tatár nyelvekben turgul, turgaul, furául bizonyos kisebb fajta fekete sólymot jelent; torgaj, s egy más török dialektusban turul seregély. Vámbéry természetesen a magyar turult is egyenesen ezekben keresi és találja fel, s mint analóg példát állítja elénk a magyar karvaly vagy károly, meg a török karga vagy kargaj ( holló) szók azonosságát. Mindenesetre figyelemreméltó adatok, s hathatósan szólnak Kézaink turul-madara mellett, de azt hiszem, hogy sokkal fontosabb és világosabb az a tanulság, melyet a turulra nézve a finn ugor nyelvek egyik hozzánk legközelebb álló dialectusának, a vogulnak szókincséből nyerünk. Reguly hagyományai közt egy vogul mondában, a Kábesnő mondájában, a következőt ta láljuk: JoV untst. Unlimdten lauí: Tágam, tú sunzeri, td mátá égvai ojkaí ponkänen! Egvatá ponk juos-uj pit'il posime; ojkdtd ponk pátitá túr-uj pit'il posime; tdnu'e mátá e'gvai ojkái. Ez Hunfalvy Pál fordításában magyarul így hangzik: Leülenek. Ültökben mond: Tolgdm,oda nézz, millyenek ott az asszonynak a férfinak fejeik ! Az aszszony feje sas fészekkel van megrakva, a férfi feje keselyű fészekkel van megrakva , ilyenféle asszony-férfi az. Ugyanabban a mesében egy más helyen is előfordulnak az idézett szavak; az asszonyról: ponk juons-uj pit'il posvime (feje sasfészekkel van megrakva); a férfiról: ponk poitud tur-uj pit'il posvime (feje teteje keselyűfészekkel van megrakva). Tehát juos-uj vagy juons-uj — sas, tur-uj vagy tur-ul— keselyű; szó szerint értelmezve: tur-uj, torok-vad, vagy torkos madár. Ezen értelmezés adja már kezünkbe a turul vagy karuly szavaink helyes megfejtéséhez a kulcsot. A magyar torok: osztj. tur, északi osztj. tur, vog. turr, finn kurkku, mordv. kurga. Amint ez összehasonlításból látható, a szókezdő t és k hangok a különböző dialektusokban megfelelnek egymásnak, de példák igazolják, hogy olykor ugyanazon nyelvben, sőt egyidejűleg is cserélik egymást. Én teljességgel nem tartom lehetetlennek, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a turul és kurul (curul) egyenesen a tárgyalt hangcsere viszonyában állanak egymással, s minden arra mutat, hogy e két szóalak régen, valószínűleg még a kézai kordban is, egymás mellett s egy jelentésben élt nyelvünkben. A nyelvszokás lassan kint elejtette a turult, s megmaradt csak a turul, mely a tovább módosult karuly- és karvaly alakokban ma is él köztünk. Vizsgálódásaink végeredménye tehát az, hogy a turul csakugyan nem más, mint a karuly, és így Szabó Károlynak is igaza van, a Turulnak is igazsága van. És ha a szíves olvasó még nekünk is igazat adott, akkor a zászlót megmentettük. NAGY GYULA. 1 Hunfalvy P. A vogulföld és nép, 150. 1. 3 Id. m. 146. 1. 3 Budenz. M. Ugor szótár, 244. 1. * A föntebb említett Karolyos puszta Szatmármegyében, mint értesültem, most is megvan, s nevét a nép Karuj-nak ejti. 1 Kézai S. Krónikája, magyar ford. 23. 1. 2 Vámbéry, A magyarok eredete, 185. és 293. 11. Turul, 1883. 1