Turul 1884 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. Értekezések és önálló czikkek - Báró Nyáry Albert: Bosznia czímere. (két érem-, egy pecsétrajzzal és színes czímermelléklettel)

14 Fiedler úr is tisztában van, következik, hogy a két kérdéses, úgymint a kardos és a koronás czímer csakis Boszniára és Galicziára vonatkoz­hatik. Hogy a kardos czímer semmi esetre sem Galiczia czímere, azt Fiedler úr sem fogja tagad­hatni, nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy a két koronás czímer Galiczia czímere. Fiedler e Bosznia valódi czímere körül felme­rült zavaroknak keletkezését a XV. század vé­gére és a XVI. századba helyezi, midőn ugyanis szerinte a czímerekkel játékot űzni, azokat elfer­díteni és meghamisítani az udvari körökben divatozott s e visszaélésekben maguk III. Frigyes és I. Miksa császárok is részesek voltak. Ha a cs. és kir. udvari levéltár tudós aligaz­gatójának az említett császárok ellen emelt eme vádja magánszemélyek és családok czímereire vonatkozólag némi alappal bírna is — mi­ben egyébiránt részünkről kételkedünk — azt, hogy az említett uralkodók ebbeli vissza­éléseiket egyiránt az országok czímereire is, különösen pedig a Magyarországhoz fűzött trón­igényeik következtében az ez ország koronájá­hoz tartozó s tehát az őket közjogilag érdeklett Bosznia czímerére kiterjesztették volna, feltéte­lezni éppenséggel nem lehet. Sőt az imént emlí­tett politikai körülménynél fogva éppen a nevezett császárok befolyása alatt készült czímer­ emlé­keken és czímer­műveken előforduló boszniai czímer valódiságának teljes hitelt kell tulajdo­nítanunk, így jelesül a többi közt az egyébként is a heraldikában kitűnő Dürer Albert I. Miksa császár aegise alatt készített s 1515-ben met­szetben kiadott «Miksa diadalkapuja» czímű művének is, melyben Bosznia czímere kardtartó karral, Galiczia czímere pedig két koronával ábrázoltatik. Hogy melyik korban keresendő a Bosznia kardos czímere keletkezésének ideje ? egész határozottan alig lehet ugyan megállapítani, bizonyos azonban, hogy legrégibb nyomai a fent tárgyalt koronás czímerrel majdnem egy korban jelentkeznek. Több mint valószínű, hogy a kardos kar jel­képét Bosznia a magyar fenhatóság alá tartozott bánjai idejében, mint a középkor egyik legkivá­lóbb jogi symbolumát, vette fel. Tudvalevőleg ugyanis a hűbéri beigtatáskor a legfőbb hűbér­úrtól a királyságok karddal, a herczegségek pe­dig csak lobogós lándjával adattak át,­ miért is a középkori műemlékeken a hűbéri viszony­ban álló királyok és a kiválóbb herczegek kezek­ben vagy ölükben kardot tartva ábrázoltatnak. A kardnak e kitűnő fejedelmi méltóságot jelző symbolikus alkalmazása pedig sehol sem fordult elő sűrűbben a középkorban, mint éppen a déli szlávok emlékein, különösen a szerb és a bosnyák fejedelmi pecséteken és érmeken. Bizonyos, hogy Bosznia a XIV. században már politikai, közjogi s nemzeti egyediségét jelző képjel nélkül nem létezhetett. Alig hihető, hogy a bosnyák lett volna az egyetlen nép Európában, a­mely ha nem is szoros értelem­ben vett önálló országos állami czímerrel, de legalább az erdélyi magyar nemzet sast ábrá­zoló hadi jelvénye módjára, területi vagy nem­zeti hadi jellel ne bírt volna. Árpád- és Anjou-házi királyaink alatt Szla­vóniának is volt külön jelképe a nyestben, a­nélkül, hogy az az említett korszakban a pecsé­teken előfordulna, s azt az említett korból csakis az érmekről ismerjük. Ugyan­ez áll Bosznia kard­tartó kart ábrázoló czímerére nézve is, mely­nek legelső nyoma ugyancsak a XIV. század végétől 1415-ig uralkodó Hervojának, mint «supremus voivoda regni Bosacc ac vicarius gene­­ralis regis IVadislai» nápolyi László magyar trónkövetelő) több rendbeli érmén az említett bán családi czímerével az oroszlánnal egy paizson egyesítve fordul elő.­ Ugyan e jelvény nyomai az említett vaj­dának három érmén,­ valamint Juraj bánnak 1434-dik évi pecsétén is kivehetők. A túlhatalomra vergődött Kresztics-házi ki­rályok Boszniának közjogi vonatkozással bíró régi kardos jelképét saját családi czímerök hasz- 1 «Est consuetudo curiae, ut regna per gladium, pro­vincia per vexillum a principe traduntur et recipiantur.» Grimm. Heldensage I. k. 168. 1. 2 Arch. Közi. VIII. k. — 52. 1. 1—2. á. 3 U. o. j—4—5. á. Hervoja érme.

Next