Turul 1884 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. Értekezések és önálló czikkek - Tagányi Károly: Az országos levéltárban örzött vagy följegyzett nemesi okleveleknek jegyzéke (VI.)
158 reteiket úgyszólván csakis a pecsétekre terjesztették ki. Pedig bizonyos, hogy a pecsétek nagy mérvű heraldikai jelentőségük mellett ismezejöknek már egyáltalában csekély terjedelme, de még inkább sphragistikai alakjárulékaik általi megszakítések miatt a czímerek teljes feltüntetésére nem mindig bizonyulnak alkalmasoknak; kivált oly esetekben, midőn a czímereknek szükségképen a pecsétek különleges sphragistikai alakjaihoz kellven alkalmaztatniok, ez által eredeti voltuk-ban természetesen némi változásokat is szenvednek. Különben is a magánpecsétek készítése nem lévén heraldikai szakfelügyeletnek annyira alávetve, nagyobb-kisebb mértékben többnyire a vésnökök önkényének voltak és vannak kitéve. E hiányaik mellett is azonban nem tagadható, hogy a czímer-alkatrészek arányait illetőleg a pecsétek a heraldikának egész a XV. század elejéig legfőbb alapforrásait képezik. A pecséteknek e heraldikai jelentősége a czímerlevelek életbe léptetésével megszűnt. Az armalisoknak a czímerek nem alárendelt kiegészítő részeit, de egyedüli alaptárgyát képezik. Ábráik közvetlenül a legfelső heraldikai fórumok helybenhagyását bírva, s kivétel nélkül az udvari hivatalos szakczímerfestők által készíttetve, szabályszerűségükhöz legkisebb kétség sem férhet, s az sem mondható, hogy térszűke miatt alkatrészeik arányai tekintetében a legcsekélyebb korlátozásoknak kitétetvék. Amit tehát a német s más külföldi szaktudósok a czímerek korszakok szerinti jellegzésének egyik leglényegesb kérdésében a czímeralkatrészek egymáshoz való arányainak kimerítőbb s részletesb viszonyaira nézve a pecsétekből eddigelé nem bírtak végleg tisztába hozni, abban csakis a czímeres levelek képeinek beható tanulmányozása által lehetséges eligazodni. És e téren a magyar heraldikára kecsegtető szerep vár. Egy nemzetnél sem karoltatott fel a czímeres levelek tudományos kérdése oly buzgalommal, mint nálunk. Itt már nem vagyunk utánzók, hanem az úttörők közé tartozunk. Egyetlen heraldikai társulat és közlöny sem létezik, mely a czímerlevelekkel behatóbban foglalkoznék, mint a magyar heraldikai társulat, és ennek közlönye a Turul. A bécsi osztrák heraldikai társulat közlönye az Adler, tíz évi folyama alatt még egyetlen czímerábrájú armálist nem hozott. Ha tehát ilyetén a heraldika egy ágában, tudniillik az armálisok tanulmányozásának tekintetében annyi más nemzet felett állunk, használjuk is fel e kedvező alkalmat arra, hogy e tekintetben továbbra is az elsők közé számíttathassunk. Br. NYÁRY ALBERT: A híres Hefner Otto «Heraldisches Original-Musterbuch »-jában (München 1863) 101 sírkövekről, szőnyegekről stb. vett czímermintát közöl, az armálisokról azonban egy árva szóval sem emlékszik meg ; czímertanának heraldikai kútforrásokat tárgyaló fejezetében pedig, midőn a pecséteknek öt lapot szentel, az armálisokról csak három sorral emlékezik meg. AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN ŐRZÖTT VAGY FÖLJEGYZETT NEMESI OKLEVELEKNEK JEGYZÉKE. (A magyar és erdélyi udvari kanczelláriák felállításáig.) Hatodik közlemény.1 IBRÁNYI. 1655. Gyfvári kpt. 26. L. Reg. 393. ÍJGYÁRTÓ. 1656. Gyfvári kpt. 26. L. Reg. 608. IGALI. 1539. Gyfvári kpt. Cent. KK. 90. ÍJGYÁRTÓ de Várad. 1607. Gyfvári kpt. 4. L. Reg. 136. IGAZ. 1616. Ktinostori conv. Arm. f. 3. ILKEI de Vargyas. 1651. Gyfvári kpt. 23. L. Reg. 374. IGENI. 1654. Gyfvári kpt. 26. L. Reg. 443. ILLENPECK. 1644. NRA. 978. IGLAY. 1686. L. Reg. Arm. I. 100. ILLYA de Magyargáld. 1649. Gyfvári kpt. 24. L. IGNÁTH. 1662. Gyfvári kpt. Prot. Georg. Csicsói439. Reg. 299. ILLYE de Kisbún. 1663. Kmnostori conv. Prot. Batth . L. Turul. 1883. 84, 142. 1. és 1884. 29, 68 és 118. 1. 1 Rákosi nő.