Turul 1885 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Thaly Kálmán: Az utolsó Rákóczi herczeg haláláról
.87 SZATHMÁRI. 1656. Gyfvári kpt. 22. L. Reg. 643. SZATHMÁRY lásd SZAKMÁRY. SZATHMÁRNÉMETHI. 1590. Kmnostori conv. L. Reg. anni 1391 . 73. SZATHMÁRNÉMETHI alias ISTVÁNDI. 1669. Gyfvári kpt. Cent. KK. 64 Prot. L. Brinyi I. 286. SZATHMÁRNÉMETHI de Gyulafehérvár. 1645. Gyfvári kpt. 23. L. Reg. 21. SZÁVULY alias GYURKÓ. 1671. Erd. fökormszék. 1844 . 7481. SZÁVULY de Szásza. 1680. Kmnostori conv. Arm. D. 14. Prot. Batth. Rákosi //7. SZEBENI. 1664. Erd. fökormszék. ISoő : 3330. SZEBENI alias KÁDÁR. 1664. Erd. fökormszék. 1806 . IJJO. SZEBENI de Pálfalva. 1651. Kmnostori conv. Arm. S. 48. SZÉCSÉN de Vannya. 1626. Gyfvári kpt. 12. L. Reg. 43. SZÉCSI. 1610. Gyfvári kpt. Arm. 29. SZEGEDI. 1570. Kmnostori conv. Prot. Johannis II. 310. SZEGEDI. 1579. NRA. 311 — 481. 1. SZEGEDI. 1607. Gyfvári kpt. 4. L. Reg. 196. SZEGEDI. 1608. Gyfvári kpt. 3. L. Reg. ibi. SZEGEDI. 1609. Gyfvári kpt. 6. L. Reg. 433. SZEGEDI. 1610. Gyfvári kpt. Prot. Barsi. 14. SZEGEDI. 1621. Gyfvári kpt. //. L. Reg. 3. SZEGEDI. 1641. Gyfvári kpt. Prot. Ora et tabora 281. SZEGEDI. 1649. Váczi kpt. 11. Scrin A. 41. SZEGEDI. 1651. Gyfvári kpt. 23. L. Reg. 331. SZEGEDI. 1656 Gyivári kpt. 2b. L. Reg. 730. SZEGEDI. 1675. Szepesi kpt. Közli : TAGÁNYI KÁROLY. VEGYES. Az utolsó Rákóczi herczeg haláláról. (Pótlékul a Turul II kötet 3. füzetében «A Rákóczi-ház utolsó tagjairól s kihalásáról» czím alatt megjelent közleményemhez). Folyóiratunk most idézett helyén egy családtörténeti s genealógiai tanulmányom jelent meg, mely annak idejében a Heraldikai és Genealógiai Társulat közgyűlésén is felolvastatott. E tanulmány folyamán II. Rákóczi Ferencz fejedelem és Hesseni Sarolta herczegnő ifjabbik fiáról György herczegről is szólván, fölemlítem, hogy a nagyemlékezetű Rákóczi-háznak ezen utolsó férfitagja, a Páris melletti la Chapelle St. Denis-ben, 1756-ik év junius havában húnyt el. Forrásai erre nézve hivatkoztam Luyne herczeg egykorú emlékiratainak XV-ik kötete 131. lapjára, megjegyezvén, hogy ezen adatra engemet Bauffremont-Courtenay herczeg, Párisból írt szíves levelében figyelmeztetett. (L. Turul 1884. évf. 94—95. 1.) Magát a hivatott szöveget azonban szó szerint idéznem akkor módomban nem vala, miután Duc de Luyne mémoires-jai hazánknak egyetlen közkönyvtárában sem voltak találhatók. Azóta e majdnem húsz kötetre terjedő nagy munkát («Mémoires du Duc de Luynes, sur la cour de Louis XV., 1735—1758») a budapesti magy. kir. tudományegyetem könyvtára indítványomra meghozatván, alkalmam volt azt áttanulmányozhatni. Luynes herczeg, ki a XIV. Lajos udvaráról — reánk magyarokra nézve is számos följegyzése által nagybecsű emlékiratokat hátrahagyott marquis de Dangeau-nak unokája volt, mémoiresjait alkalmasint ennek példája nyomán kezdette el írni, s folytatta egész haláláig. Műve Dangeau-énak mintegy folytatását képezi, s följegyzései annál becsesebbek, mivel nagyon tárgyilagosak, és mivel írójuk Bourbon-Soissons herczegnőt bírván nőül, a franczia uralkodóházzal sógorságban volt és folyton az udvar körében élt; a legközvetlenebb forrásokból meríthette tehát s meríté is értesüléseit. A korában élt magyar bujdosók előkelőbbjeiről igen sok — helylyel-közzel nagyérdekü — följegyzést lelünk naplóiban, különösen a Francziaország maréchaljává lett s mind XV. Lajos, mind pedig Leszczinsky Szaniszló király udvarában méltán kegyelt gr. Bercsényi Lászlóról. Luyne herczeg ugyanis személyesen sokat érintkezett a kitűnő magyar főúrral, s azt írja róla, hogy egyike a legtiszteletreméltóbb s legvonzóbb embereknek, a kiket valaha az életben ismert. Rákóczi György herczegről, akinek nevelését Bécsben czélzatosan elhanyagolták volt, — már nem nyilatkozik ily kedvezően ; nem is sokszor emlékezik meg róla. Látszik, hogy a bujdosó fejedelemfiú a versaillesi udvarnál nem vitt szerepet. Sőt Duc de Luyne egyenesen följegyzi róla, hogy «csekély szellemi tehetségű ember volt» és csak néhai nagyemlékű édesatyja nevéért viseltettek iránta tekintettel az udvari körök, íme, a haláláról szóló, föntebb érintett följegyzés, szóról szóra: »Du mercredi, 23. (juin, 1756.) Monsieur le Prince Ragotzi, qui s'appelloit cidevant le Comte Terislaw, est morte á la Chapelle, Faubourg Saint-Denis. II avoit 20,000 livres de pension du Roi; cette pension étoit sur l'hótel de ville.* * Azaz, hogy e királyi javadalmazás Páris városa jövedelmeire — állami adójára — volt utalványozva , éppen mint egykor néhai atyjának sokkal jelentékenyebb javadalmazása. 24*