Turul 1885 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

I. Értekezések és önálló czikkek - Thaly Kálmán: Az utolsó Rákóczi herczeg haláláról

.8­7 SZATHMÁRI. 1656. Gyfvári kpt. 22. L. Reg. 643. SZATHMÁRY lásd SZAKMÁRY. SZATHMÁRNÉMETHI. 1590. Kmnostori conv. L. Reg. anni 1391 . 73. SZATHMÁRNÉM­ETHI alias ISTVÁNDI. 1669. Gyfvári kpt. Cent. KK. 64 Prot. L. Brinyi I. 286. SZATHMÁRNÉMETHI de Gyulafehérvár. 1645. Gyfvári kpt. 23. L. Reg. 21. SZÁVULY alias GYURKÓ. 1671. Erd. fökormszék. 1844 . 7481. SZÁVULY de Szásza. 1680. Kmnostori conv. Arm. D. 14. Prot. Batth. Rákosi //7. SZEBENI. 1664. Erd. fökormszék. ISoő : 3330. SZEBENI alias KÁDÁR. 1664. Erd. fökormszék. 1806 . IJJO. SZEBENI de Pálfalva. 1651. Kmnostori conv. Arm. S. 48. SZÉCSÉN de Vannya. 1626. Gyfvári kpt. 12. L. Reg. 43. SZÉCSI. 1610. Gyfvári kpt. Arm. 29. SZEGEDI. 1570. Kmnostori conv. Prot. Johannis II. 310. SZEGEDI. 1579. NRA. 311 — 48­1. 1. SZEGEDI. 1607. Gyfvári kpt. 4. L. Reg. 196. SZEGEDI. 1608. Gyfvári kpt. 3. L. Reg. ibi. SZEGEDI. 1609. Gyfvári kpt. 6. L. Reg. 433. SZEGEDI. 1610. Gyfvári kpt. Prot. Barsi. 14. SZEGEDI. 1621. Gyfvári kpt. //. L. Reg. 3. SZEGEDI. 1641. Gyfvári kpt. Prot. Ora et tabora 281. SZEGEDI. 1649. Váczi kpt. 11. Scrin A. 41. SZEGEDI. 1651. Gyfvári kpt. 23. L. Reg. 331. SZEGEDI. 1656 Gyivári kpt. 2b. L. Reg. 730. SZEGEDI. 1675. Szepesi kpt. Közli : TAGÁNYI KÁROLY. VEGYES. Az utolsó Rákóczi herczeg haláláról. (Pótlékul a Turul II kötet 3. füzetében «A Rákóczi-ház utolsó tagjairól s kihalásáról» czím alatt megjelent közleményemhez). Folyóiratunk most idézett helyén egy család­történeti s genealógiai tanulmányom jelent meg, mely annak idejében a Heraldikai és Genealógiai Társulat közgyűlésén is felolvastatott. E tanul­mány folyamán II. Rákóczi Ferencz fejedelem és Hesseni Sarolta herczegnő ifjabbik fiáról György herczegről is szólván, fölemlítem, hogy a nagyemlékezetű Rákóczi-háznak ezen utolsó férfitagja, a Páris melletti la Chapelle St. De­nis-ben, 1756-ik év junius havában húnyt el. Forrásai erre nézve hivatkoztam Luyne herczeg egykorú emlékiratainak XV-ik kötete 131. lap­jára, megjegyezvén, hogy ezen adatra engemet Bauffremont-Courtenay herczeg, Párisból írt szí­ves levelében figyelmeztetett. (L. Turul 1884. évf. 94—95. 1.) Magát a hivatott szöveget azonban szó szerint idéznem akkor módomban nem vala, miután Duc de Luyne mémoires-jai hazánknak egyetlen közkönyvtárában sem voltak találhatók. Azóta e majdnem húsz kötetre terjedő nagy munkát («Mémoires du Duc de Luynes, sur la cour de Louis XV., 1735—1758») a budapesti magy. kir. tudományegyetem könyvtára indít­ványomra meghozatván, alkalmam volt azt át­tanulmányozhatni. Luynes herczeg, ki a XIV. Lajos udvaráról — reánk magyarokra nézve is számos följegyzése által nagybecsű emlékiratokat hátrahagyott marquis de Dangeau-nak unokája volt, mémoires­jait alkalmasint ennek példája nyomán kezdette el írni, s folytatta egész haláláig. Műve Dan­geau-énak mintegy folytatását képezi, s följegy­zései annál becsesebbek, mivel nagyon tár­gyilagosak, és mivel írójuk Bourbon-Soissons herczegnőt bírván nőül, a franczia uralkodóház­zal sógorságban volt és folyton az udvar köré­ben élt; a legközvetlenebb forrásokból meríthette tehát s meríté is értesüléseit. A korában élt ma­gyar bujdosók előkelőbbjeiről igen sok — hely­lyel-közzel nagyérdekü — följegyzést lelünk naplóiban, különösen a Francziaország maréchal­jává lett s mind XV. Lajos, mind pedig Lesz­czinsky Szaniszló király udvarában méltán ke­gyelt gr. Bercsényi Lászlóról. Luyne herczeg ugyanis személyesen sokat érintkezett a kitűnő magyar főúrral, s azt írja róla, hogy egyike a legtiszteletreméltóbb s legvonzóbb embereknek, a kiket valaha az életben ismert. Rákóczi György herczegről, a­kinek neve­lését Bécsben czélzatosan elhanyagolták volt, — már nem nyilatkozik ily kedvezően ; nem is sok­szor emlékezik meg róla. Látszik, hogy a buj­dosó fejedelemfiú a versaillesi udvarnál nem vitt szerepet. Sőt Duc de Luyne egyenesen följegyzi róla, hogy «csekély szellemi tehetségű ember volt» és csak néhai nagyemlékű édesatyja nevé­ért viseltettek iránta tekintettel az udvari körök, íme, a haláláról szóló, föntebb érintett följegy­zés, szóról szóra: »Du mercredi, 23. (juin, 1756.) Monsieur le Prince Ragotzi, qui s'appelloit cidevant le Comte Terislaw, est morte á la Chapelle, Faubourg Saint-Denis. II avoit 20,000 livres de pension du Roi; cette pension étoit sur l'hótel de ville.* * Azaz, hogy e királyi javadalmazás Páris városa jövedelmeire — állami adójára — volt utalványozva , éppen mint egykor néhai atyjának sokkal jelentékenyebb javadalmazása. 24*

Next