Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

I. Értekezések és önálló czikkek - Deák Farkas: Az alcsernátoni Damokos-családnemzedékrendje (egy czímerrajzzal)

AZ ALCSERNÁTONI DAMOKOS CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE. (Egy czímerrajzzal ) Az alsó-csernátoni Damokos család, mely egyike a Székelyföld legrégibb s legérdekesebb családainak, pár év előtt keltette fel különös érdeklődésemet, midőn a Béldi Pál élettörténete megírásával foglalkoztam s láttam, hogy Béldi a tatár rabságban több Damokossal volt együtt s azután is jó barátságban maradt velök s egyik, Damokos Tamás, még konstantinápolyi útjára is elkísérte. Hallván mindenfelől beszélni, hogy Csernátonban a Damokosoknak sok régi írásuk van s még az a tarisznya is az egyik levéltárban van, melyben egyik Damokosné elemózsiát pa­kolt Béldinek s menekülőtársainak, bár egészsé­gem gyenge volt, de a szép szeptemberi idő csalogatott, s Maros-Vásárhelyről Lajos öcsémmel 1886-ban beutaztunk Brassóba s onnan egy napi pihenés után Alsó-Csernátonba, hol a nagy­tekintélyű család számos tagja igen szívesen látott. Én a korán elhúnyt ifjú Damokos Árpádhoz szálltam s aztán látogatást tettem ennek édes­anyjánál és Damokos Jánosnál is, s így sikerült valami négy láda levelet összehozni szállásunkra, az Árpád kényelmes lakására, melyeket átnézve, Béldi dolgot felette keveset találtam, s a híres tarisznyát is 1848-ban ismét táborba vitték, de többé vissza nem hozták. Meg kell jegyeznem, hogy az illető ládákban a levelek nagy rendetlenségben voltak, alig né­hány fasciculus volt épen hagyva, persze elea­d­ásról szó se volt, de azért nem kerülhette el figyelmemet néhány régibb okirat a XV. és XVI. századból; de mind­a mellett, hogy kitűnő szívességgel s barátsággal fogadtak a három háznál, a Damokos iratoknak csak egy részét láttuk, mert egyik úr nem volt otthon, a másik 14 lázas beteg volt s a harmadiknak is valami baja történt, félvén a levélkutató tudósoktól stb. Ez évben figyelmem megint a család felé fordulván, több irat jött kezeim közé, melyikből meggyőződtem, hogy a Damokos család a Nyuj­tádi család folytatása s láttam, olvastam azt is, hogy testvér család a Becz családdal; így írja Apor Péter is, de erről én az előttem forgó iratokból nem győződtem meg s azt hiszem, hogy ez csak olyan családi hagyomány, melyet az ok­iratok teljesleg nem bizonyítanak, sőt némelykor megc­áfolni látszanak. Apor Péter adatai és a családi hagyomány szerint, mely utóbbit egy előttem fekvő család­fából látok, Nyujtodi Domokosnak két fia Pál és Imre veszik fel először a Damokos és Becz ne­vet, s így lesz e két fiúból Damokos Pál és Becz Imre, kik tulajdonképen édes testvérek lennének s nevök után van téve, hogy 1506—7 körül éltek. Úgy de a székely történetek leg­alaposabb tanulmányozója, Szabó Károly, a «Székely oklevéltár»» I. kötetének megjelent Kolozsvárit 1872-ben 170. lapján az erdélyi múzeum levéltárából egy eredeti okiratot tesz közzé, melynek tartalma szerint V. László kirá­lyunk Budán 1456. márczius 20-ától keltezve csík-szentmártoni Becz Jakabnak s általa atyja testvérének csík-szentgyörgyi Becz Bálintnak és fiainak Barabásnak és Péternek nemesi czí­mert adományoz. — Lehet, hogy tán volna mód ez idő korbeli nagy eltérést valami tévedés fel­derítése által kimagyarázni, de nekem erre most sem idom, sem módom. Én csak azt adom, a miről eddigelé már is meggyőződtem. A Xynthodi-Damokos családfa t°hát ilyetén képen fejlődött: Turul, 1888. III.

Next