Turul 1890 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Majláth Béla: Liptómegyei törzsökös családok 1526. évig: V. Serefel leszármazói: 1. A szentmiklósi és óvári Pongrácz család
Átmegyünk immár a család történetének ama korszakára, mely egyes tagjaira nézve történeti nevezetességűvé, az országos politikai és hadiesemények színterén pedig nagy fontosságúvá vált s mikor a birtokszerzés szempontjából a dúsgazdagság legmagasabb fokát érte el ezen, Felső-Magyarországban dynastikussá vált olygarcha család. A csendes, majdnem zajtalan működést, mely a család egyes tagjainak culturális szerepkörét betöltő, I. Máthé fiának, II. Pongrácznak fellépte teljesen megváltoztatá. Megváltoztatá részben azért, részben a szereplést, mert II. Pongrácz szűknek találta Liptó megyét, szűknek a családi szereplést s hatalmát nyögte egész Felső-Magyarország, nyilvános élete mélyen belenyúlt a politikai események sodrába. Ehhez járultak a hussita hadjáratok, a török harczok, a Hunyadyház fellépte, a trónváltozások, melyek mindmegannyi tápot nyújtottak az olygarchikus vágyak növelésére. 1415-ben II. Pongráczot a constanczi zsinaton megjelent magyar nemesek sorában találjuk Zsigmond király kíséretében. 1435. évben találjuk első ízben II. Pongráczot Blatnicza várában Túrócz megyében, ahol február 25-én egy oklevelet adott ki, «Nos Pongracius de Sancto Nicolao Residens in Castro Blatnica», mely szerint előtte a Bella községhez tartozó Ocskova-Lehota telepítvényes község és Bella anyaközség egyezséget kötnek, hogy egy bizonyos ügynek elbírálása után Bella község Dominik fiainak, Tamás és Máthénak 300—300 arany forintot lefizetni tartozik. Midőn a törökök Szerbiát megrohanták hadaikkal, Zsigmond király rendeletére Zentmiklósi Pongrácz, Brankovics György segítségére Szendrő váránál megjelent hadaival s a törökökön fényes diadalt vívott. Blatnicza vára, a hol a most említett oklevél kelt, ez idő szerint II. Pongrácz birtoka volt, s előttünk Túróczmegyében mint első szerzeménye ismeretes. Hogy ez szerzeményes birtoka volt és sajátjáúl ismerte, bizonyítja azon körülmény, melynek következtében azt 1441. évben, tehát hat évvel később a fenti oklevél kelte után Neczpáli László Szakolcza kapitányának átadta. Ugyanis az 1441. évi junius 22-én «Budae octavo die festi sacratissimi Corporis Christi» Ulászló király által kiadott oklevél szerinti II. Pongrácz, ki már ekkor Berench várának is ura levén, Berenchi Pongrácznak is íratott : «Pongraczius de Berench alias de Lypto» Neczpáli Lászlónak, kinek Ulászló király kilenczezer aranyforinttal adósa volt, ezen adósság fejében Blatnicza várát a király helyett átadta. A királyi oklevél az átadást helybenhagyván, elismeri, hogy kilenczezer aranyforinttal Pongrácznak adósa: «ideo nos huiusmodi castri collationem . . . per ipsum Pongraczium eidem Ladislao factam ... gratam habentes ... huiusmodi novem millia florenos auri quos ipsi Ladislao solvere debuimus, iam dicto Pongraczio in recompensam dicti castri solvere promisimus.» Elrendeli ezen okirat a visszafizetési módozatokat is, feljogosítván Pongráczot nem fizetés esetén, hogy a hátralevő hatezer aranyforintot bárhol Magyar-és Lengyelországban maga részére kizsarolhatja «... ex tunc ipse Pongraczius . . . facultatem habebit super his in regnis tam Hungáriae scilicet quam Polonie ubicunque potuit huiusmodi sex millia florenos auri pro se extorquere.» A módozat, melyet a most idézett oklevél a kilenczezer aranyforint visszafizetése iránt megállapított, változást szenvedett, s azt Ulászló király, minthogy a kikötött határidőre készpénzben vissza nem fizethette, oda módosította egy 1443. évi márczius 3-án «sabbato proximo ante dominicam Letare» kiadott oklevelében, hogy a tizenkétezer forintra felszaporodott kölcsönösszeg fejében Szentmiklósi Pongrácznak, ki ekkor már Szakolcza kapitánya volt, s ezen várnak fentartására sokat költött: «Pongraczio de Zentmiklós de Liptovia capitaneo de Zakolcza» Stredhno és Óvár királyi várakat átadta, a mely várak ezen átadást megelőzőleg Sári Chepek János tapolcháni kapitány kezén voltak. 1 Lásd életrajzát : Századok 1876. évfoly. 90. lapon. 2 Wagner : Verzeichniss der Ungarn auf dem Costnicer Concilio. Ung. Magazin IV. k. 263. Fessier: Die Gesch. Ungarns IV. k. 304. 1. 3 Letopis Mat. Slov. XI. évf. II. füzet 72. lapon. 4 Mars Moravicus Pessina p. 610; Szalay II. köt. 198; Horváth Mih. VIII. k. 312. lap. 1 Eredetije a Justh-család levéltárában a m. n. múzeum könyvtárában. Közölve: Letopis Mat. Slov. XI. évf. II. füz. 73. 1. 2 Eredetije a Kosztolányi-csal.levélt. Kosztolányban: 1 04