Turul 1890 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

I. Értekezések és önálló czikkek - H. G. D.: A Rathold nemzetség czímere (egy táblamelléklettel és egy czímerrajzzal)

Ezekből kifolyólag kijelenthetjük, hogy a Ra­thold nemzetség czímere, már a XIII. század folyamán az egyes hársi vér volt. * * * A XIV. századból, hét, illetve kilencz pecsét s egy festett czímerpajzs maradt reánk, melyek nekünk a Rathold nemzetség, s az azokból el­ágazott egyes családok czímereinek pajzsalak­ját híven és világosan kivehetően megőrzötték. Mindezeken kivétel nélkül az egyes, álló, kifo­gástalanul stilizált hárslevelet látjuk, ellentét­ben a középkori heraldika, külföldön annyira kedvelt «függő» vagy «hulló» hárslevelével.­ E hárslevelek mindenikének vékony, rövid szára van, kettőn még letört felfelé álló rövid ágacska is látható (II. és 13. ábra). Ez eltéré­sek szigorú jelzése ugyan teljesen felesleges, minthogy azok csakis a vésnök szeszélyéből s pillanatnyi hangulatából származnak, s a heral­dikai hárslevél mindig az marad, akár vékony, akár vastag szárral, akár egyátalán szárral, vagy a nélkül ábrázoljuk is. Feltűnő azonban e pecsétsorozatban az, hogy a Rathold nemzetség egy törzsből származó, de külön nevet viselő két ágazata, ugyanazon idő­ben, a nemzetségi czímer typikus főalakját, az egyes hárslevelet, reá illesztett tollforgóval viseli, így látjuk e­zt Ilsvai Leustách 1393 és 1396-iki (11. ábra), s Pásztohi János 1395-iki (köriratos) pecsétein (13. ábra). Ilsvai Leusták pecsétje kétségtelenül ugyan­egy typariummal nyomva — nem új előttünk, már előbb közzé tette azt Nagy Iván , s közölve volt a Turulban 3 is. Nagy a hárslevélre illesz­ Desew, Leusták, Loránd és István, II. Roland nádor fiai 1321-ben (4. ábra), ismét az egyes hárslevéllel pecsé­telnek.­­ A hárslevél a Rathold nembeliek czímerében, Tu­rul 1886. IV. pag. 175. 2 Magyarország Családai. V. 235. 3 A Turul 1886. 175. 1. Hogy e pecsét közlőit a pávatollforgó félrevezette, oka az, hogy ezen Ilsvay pe­csét reánk maradt példányai legnagyobbrészt a tollforgó alsó részénél romladozottak. — Ilyen romladozott pél­dány állott szerző rendelkezésére is fennemlített tanul­mányának megírásánál, ez lévén annak oka, hogy e pecsétnél a tollforgó létezését csak felvetette, de határo­zottan nem állíthatta.­­ Időközben a Turul szerkesztője egy hibátlan pecsétnek jutott birtokába s ezt mellékelte tett tárgyat koronának (királyi vagy császári koronának) nézte, ugyanezen hibába esett Raj­csányi is, az országos levéltárban levő pecsét­tollrajzaiban, a Turulban közlött czikk írója azonban ezen combinatiót határozottan elvetette s a hárslevélre illesztett tárgyat tollforgónak, még pedig pávatoll-forgónak határozta meg. Valamint jelezte azt is, hogy ez esetben el nem dönthető, hogy a pecsét az Ilsvaiak pajzsalakját vagy sisakdíszét ábrázolja-e, hogy az egy mel­lékjegygyel ellátott czímeralak-e ? vagy önkén­tes összevonása az Ilsvaiak pajzsalakjának s akkor még ismeretlen sisakdíszének? Rajcsányi kézirati gyűjteményének két pe­csétmása igazolja, hogy e feltevések nem vol­tak alaptalanok. Ezek szerint Oliverius (Mátyás fia a Rathold nemből 1347-ben) pajzsalakja hársfalevél (5. ábra), sisakdísze hársfalevél reá illesztett pávatoll­ forgóval (29. ábra), tehát telje­sen egyezik a Ilsvai pecséttel, továbbá János comes, Pászthói Domokos fia, 1395 és 1396-ból származó pecsétjének pajzsalakja hárslevél reá illesztett tollforgóval,­ tehát teljesen egyező az Oliverius pecsétjének sisakdíszével. Liebmacherben az Ilsvay czímernél a pajzs­alak az egyes hárslevél, a sisakdísz hársfalevél reá illesztett pávatoll-forgóval. E czímert a neve­zett gyűjtemény annyival inkább jogosítva volt így adni, mert mint czímergyűjtemény a pecsét keretébe foglalt alakot «lebegően» nem közöl­hette s beosztotta azt pajzsalakká és sisakdíszszé, s minthogy a Pásztohi család ugyanazon tagja, ugyan egy évben, egyszer az egyszerű hárs­levéllel, (12. ábra) máskor a hárslevélre illesztett tollforgóval (13. ábra) pecsétel, valószínű, hogy a tollforgó — bár a Rathold nemzetség egyes tagjainál kedvelt dísz volt, — nem volt e nem­a szöveg illustratiojául, a nélkül, hogy a szöveg is ez értelemben kiigazíttatott volna, innen van, hogy a szöveg a rajzzal, ha nem is ellenkezik, de teljesen nem egye­zik. — Ennyit tartottam szükségesnek e tekintetben — habár megkésve v a t. olvasóközönségnek tudomására hozni.­­ E tollforgót a. .melyek eddig nem tartották annak, mások kakastó­­nak tartották, az eredeti rongált pecsétnek nagyító való megnézése után azt nem tarthatjuk egyébnek, az természetes, rosszul stilizált pávatoll-forgónak. Ivan­stoll-forgó már csak azért sem lehet, mert a tollak viz­ei nem hegyesek, hanem kör alakban kiszélesednek. 2­7

Next