Turul 1892 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Thallóczy Lajos: Hervoja herczog és czímere (hét rajzzal)
dak fővajdája s a király teljhatalmú kormányzója. Marchionatus alatt nem érthetünk egyebet, mint azt a czélzatát, hogy László királytól Bosznia azt a részét, mely magánbirtokát képezte, hűbérül, fejedelmi jogokkal ruháztassa fel. Czélját el is érte. Kétségtelen, hogy ha László vállalata sikerül még nagyobb jutalmat köthetett volna ki magának. Csakhogy az ifjú király félénk természete eleve is meghiúsított minden merészebb vállalkozást. 1403 aug. 5. Zárában ugyan megkoronáztatta magát, okt. 13-án Spalatoban, 23-án pedig Trauban látjuk a habozó ifjút. Hervoja, a Nelipicsekkel s a horvát-dalmát nemesség többségével folyton körülötte van s ő intézi dolgait. A király nagy tisztelettel bánt vele s azzal tüntette ki, hogy megtette Spalatot a közel fekvő szigetek : Curzola, Lesina, Lissa és Brazza herczegének, duxának. Ez a kitüntető adományozás 1403 okt. 13. s nov. 16. közt történt, mert a ragusai köztársaság ez utóbb említett kelettel követeihez adott utasításában már duxnak nevezi, az okt. 13-án még vajda Hervoját. Andreis kéziratának följegyzéseit összevetve, úgy sejtjük, hogy okt. 19-én kapta Hervoja e nagy adományt, melylyel elérte a dalmát terra ferma Urainak azt a nagy vágyát, hogy volt saját külön városa a tengerparton, és pedig a legszebb : Spalato lett az övé. Várjon ezek után beteljesedett-e a firenzei követnek az a sejtelme, hogy Hervoja csakugyan áttért a kath. hitre — nem tudjuk. A neki ajánlott Hvalj-féle szentírás 1404-ben, tehát egy évvel később kelt, e miatt azonban bátran tekinthetnők katholikusnak, éppen úgy, minthogy abból, hogy a bosnyák kormány kiadta jelen missaleból — mely római kath. s neki van ajánlva— az ő katholikussága éppenséggel nem következik. Elfogadta ő mind a két hitnek az ajánlatát, nagyon hihető, hogy voltaképen egyikkel sem törődött. Minden szószaporító hypothesist kerülve, biztosra vehetjük, hogy a teljesen katholikus Spalato herczege és érsekének barátja, már csak saját érdekét tekintve is, új helyzetében nem lehetett a katholicizmus nyílt ellensége. Felesége Ilona, Nelipics János leánya kétségkívül katholikus maradt. Szent Doimo, Spalato s a dalmát kereszténység főszentje ereklyéinek ezüst szekrényére nagy bőkezűséggel 40 márka ezüstöt ajándékozott. Hervoja Spalato birtokában hatalmas uralkodóvá lesz. Ismételjük, uralkodóvá; nincs ugyan királyi czíme, de a Balkán-félsziget e részén majd egy évtized folyamán, ő az Úr. Akarata nélkül nem történhetik semmi. Osztoja bosnyák királyt 1404-ben ő buktatja el, II.Tvartko (1404— 1408), utóbb ismét Osztója sorsát a herczeg intézi. A tényleges souverainitást tehát nem vitathatjuk el tőle. Egyébként külsőleg is kifejezésre juttatá hatalmát. Szervezett katonaságot tartott, követeket küldött uralkodókhoz, pénzt veretett s fényes udvarban lakott, részint Boszniában , Jajczában, részint Spalatoban. Velencze látta el fényűzési czikkekkel, fegyverekkel s ha megszorult, pénzzel. Jövedelmének főrészét bizonyára a bányák szolgáltatták, melyek akkor virágzó állapotnak örvendtek. Ugyanebben az időben jutott hatalomra a mai Bosznia s Dalmáczia déli részeiben : Herczegovinában s a Bocceban . Sandalj a Hranicsok közül. Kettőjök közt Hervoja a hatalmasabb, erőszakosabb durvább alak, de vajmi nehéz e két egyvivású jellem különbözőségét földeríteni. Sandalf talán simulékonyabb, ügyesebb, Hervojának ereje elementárisan ható. 1404—1408 közt a két nagy Úr összetart. Zsigmond Nápolyi László kalandjából sokat tanuit. Talán lesz alkalmunk részletesen kimutatni, hogy Zsigmond úgynevezett kegyetlenségei a viszonyok okozta kényszerűségből folytak. Csakis dúló háborúinak, csak a törökbarát lázadók kíméletlen irtásának köszönhető, hogy 1403 jul. 30. «rex iste mihi satis pavidus videtur» írja a firenzei követ. Mon. Vat. i. k. 615. 1. 2 Lucius lib. V. 1668. kiadás, p. 261. — «Dono a Hervoje — t. i. re Vladislavo la cittá di Spalato con il titolo di duca, insieme con le isole di Corzola, Lesina, Lissa e Brazza, tuttochè queste quattro avesse primieramente donate ad Aluise e Guido Matafari nobili zaratini in ressarcimento del fisco, che per l'aderenze che avevano con Carlo padre d'esso Ladislavo avevano da Sigismondo patito» Paulo de Andreis : Storia della cittá di Trau. MSS. p. 114/6. 1 1409 jun. 13. Spalatoi tanácshatározat. Közli Alacsevics : Bulletino di Archeologia e storia dalmata. XIV. p. 74. Meglehet, hogy az ajándék Zsigmond király rendeletét akarta ellensúlyozni s a spalatoiak hűségét Hervoja részére óhajta biztosítani.