Turul 1892 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Tárcza - Szakirodalom - A székesi gr. Bercsényi család történetének III-ik kötete - A Podmaniczy család - Különnyomatok a Turulból

152 oklevél- és kézirat-gyűjtemények és a szakirodalom kiaknázásának tervét készítette, a másolatok legnagyobb részét megszerezte, a regestákat kidolgozta s az egész szerkesztési munkálatokat vezette. Szerkesztőtársa, Werner Károly, az anyag egy részének összegyűjtésén kívül a pontos és megbízható névmutató készítésével járult a kötet becsének emeléséhez. Mindketten jól megoldták feladatukat, s a kötet, mely munkásságuk eredményeként fekszik előttünk, kiváló helyet foglal el a hazai oklevélkiadások sorozatában. D. A székesi gróf Bercsényi család (1470—1835) történetéből, Thaly Kálmán kiváló történetírónk e nagyszabású családtörténeti munkájából a M. T. Akadémia történelmi bizottságának kiadásában megjelent a harmadik kötet. Az első két kötet a Bercsényiek legrégibb történetének ismertetésén kívül tudvalevőleg a család legnagyobb alakjának, gróf Bercsényi Miklósnak van túlnyomó részben szentelve, bő részletességgel tárgyalva a jeles hadvezér és államférfi életpályájának első felét egész a szabadságharcz kezdetéig. Az új kötet négy további év eseményeivel foglalkozik, elkísérve a hőst a 1706. békealkudozások felbomlásáig. A munka kétségkívül többet ad, mint a mennyit czímében igér. A családtörténet szűk határai közé szorított életrajzi vázlat helyett, mint a szerző maga mondja előszavában, Rákóczy Ferencz szabadságharczának monográfiáját adja, a fővezér életrajzának keretében, az olvasók kezébe. Az előszóban megismerkedünk a hátralevő kötetek tervrajzával. A IV. kötet a szabadságharcz második időszakát fogja tárgyalni, a szatmári békekötésig s Rákóczy és Bercsényi kivonulásáig. A befejező V. kötet tartalmát az emigráns Bercsényi, fia László, a franczia maréchal és az utolsó Bercsényiek élettörténete fogja képezni, a család teljes kihaltáig. Ha ez a terv, mint hiszszük s óhajtjuk, megvalósul, a Bercsényiek története elvitazhatatlanul legnagyobb családtörténeti munkánk lesz, olyan, a melylyel a külföldi szakirodalommal is fényesen kiállhatjuk a versenyt. Podmanyiczky család. Irta Feöldi Doby Antal. ( Budapest, Buschmann F. könyvnyomdája, 1892.) A fentebbi czím alatt megjelent kötet társulatunk levelező tagjának, Doby Antalnak A magyarországi benszülött és beköltözött mágnás családok ismertetése czímű, készülőben levő munkájából mutatványképen látott napvilágot. A szerző ebben összeállítja a Podmaniczky bárói család (szándékosan írjuk így és nem, mint szerző, Podmanyiczkynek) régebbi történetére vonatkozó, nyomtatott forrásokból jobbára ismert adatokat. A középkori podmanini Podmaniczkyek történetével kezdi, bárha a kapcsot a két család között ő sem tudja megállapítani, s Buday Ferencz polgári lexikona, Nagy Iván s a többi források adatain kívül felhasználja a Turul 1891 iki folyamában a Podmaniczkyek báróságáról és leszármazásáról megjelent közléseket, színes rajzban rekonstruálva a II. Ulászló formulás könyvének bárói diplomájában adományozott bárói czímert. E czímeradományozáshoz becses kiegészítő adatot nyújt Podmaniczky Ráfael báró ( 1558) síremlékének rajzában. A vágbeszterczei római katholikus templom ez érdekes műemlékén Podmaniczky Ráfael pajzsán ugyanezt a bárói czímert látjuk, a sasszárnyas sisakdíszszel; csak a sas melléről hiányzik az arany sáv, de ezt megtaláljuk ugyan a sírkő egy másik czímerén, mely színjelzés nélküli mezőben kiterjesztett fél-sasszárnyat tüntet fel, tollai közt az említett sávval. A ma virágzó aszódi és podmanini Podmaniczky bárók nemzedékrendje szintén csak ismétlése a Nagy Ivánból ismert családfának, s az újabb nemzedéknél a Nemzetségi Zsebkönyv adatainak, melyeket csak néhány jelentéktelenebb részlettel bővít ki; igen használható családtörténeti anyagot nyújt azonban az egyes családtagok történetére vonatkozó adatok, családi tradicziók és feljegyzések összegyűjtésével. Az 1782. július 5-én Podmaniczky János és Sándor testvérek részére kiállított bárói diplomát teljes szövegében adja e munka, a bárói czímer színnyomatú másával együtt, melyhez a II. Ulászló korabeli czímeren kívül a mai bárói család nemesi czímerének és a Podmaniczky László 1484-iki pecsétjéről rekonstruált régi Podmaniczky nemesi czímernek színes képe csatlakozik. A kötetet ugyane czímerek fekete nyomatú rajzain és egy multszázadi könyvtábláról vett nemesi czímeren kívül Podmanin vára és az aszódi kastély képe és leírása és Podmaniczky János ( 1743) s neje Osztroluczky Juditnak a híres magyar művész, Mányoki Ádám által 1724-ben festett arczképei élénkítik. A munka, elismerésre méltó buzgólkodás gyümölcse, kevés utat nyújt ugyan a szaktudósoknak, de jó szolgálatot tehet a család tagjainak s a családtörténelem iránt érdeklődő nagy közönségnek. Különnyomatok a Turulból. Majláth Béla, a M. Tud. Akadémia 1. tagja, « Liptómegye törzsökös családai az 1526. évig» czím alatt önálló kötetben adta ki családtörténeti tanulmányait, melyek folyóiratunk 1890. és 1891. évi folyamában jelentek meg. Ugyancsak külön füzetben látott napvilágot Szombathy Ignácz tagtársunknak A tirnai és beczkói Szombathy család czímű dolgozata, melyet olvasóink a Turul I. évi 2. füzetéből ismernek. Szombathy a különnyomatban czikkének kiegészítéséül közli Beczkó vára rövid történetét a várromok két rajzával s a beczkói nemesek jegyzékét 1598-tól 1768-ig, s megtoldja azt a család néhány oklevelének szövegével, melyek közül említésre méltók Szombathy György 1695-iki keresztlevele és három vármegyei bizonyítvány a család nemességéről 1763., 1764. és 1832. évekből.