Turul 1892 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Tárcza - Szakirodalom - A székesi gr. Bercsényi család történetének III-ik kötete - A Podmaniczy család - Különnyomatok a Turulból

152 oklevél- és kézirat-gyűjtemények és a szakirodalom kiaknázásának tervét készítette, a másolatok legna­gyobb részét megszerezte, a regestákat kidolgozta s az egész szerkesztési munkálatokat vezette. Szerkesztő­társa, Werner Károly, az anyag egy részének össze­gyűjtésén kívül a pontos és megbízható névmutató készítésével járult a kötet becsének emeléséhez. Mind­ketten jól megoldták feladatukat, s a kötet, mely munkásságuk eredményeként fekszik előttünk, kiváló helyet foglal el a hazai oklevélkiadások sorozatában. D. A székesi gróf Bercsényi család (1470—1835) történetéből, Thaly Kálmán kiváló történetírónk e nagyszabású családtörténeti munkájából a M. T. Aka­démia történelmi bizottságának kiadásában megjelent a harmadik kötet. Az első két kötet a Bercsényiek legrégibb történetének ismertetésén kívül tudvalevőleg a család legnagyobb alakjának, gróf Bercsényi Miklós­nak van túlnyomó részben szentelve, bő részletességgel tárgyalva a jeles hadvezér és államférfi életpályájának első felét egész a szabadságharcz kezdetéig. Az új kötet négy további év eseményeivel foglalkozik, elkí­sérve a hőst a 1706. békealkudozások felbomlásáig. A munka kétségkívül többet ad, mint a mennyit czí­mében igér. A családtörténet szűk határai közé szorí­tott életrajzi vázlat helyett, mint a szerző maga mondja előszavában, Rákóczy Ferencz szabadságharczának mo­nográfiáját adja, a fővezér életrajzának keretében, az olvasók kezébe. Az előszóban megismerkedünk a hátra­levő kötetek tervrajzával. A IV. kötet a szabadság­harcz második időszakát fogja tárgyalni, a szatmári békekötésig s Rákóczy és Bercsényi kivonulásáig. A befejező V. kötet tartalmát az emigráns Bercsényi, fia László, a franczia maréchal és az utolsó Bercsé­nyiek élettörténete fogja képezni, a család teljes ki­haltáig. Ha ez a terv, mint hiszszük s óhajtjuk, meg­valósul, a Bercsényiek története elvitazhatatlanul legnagyobb családtörténeti munkánk lesz, olyan, a melylyel a külföldi szakirodalommal is fényesen ki­állhatjuk a versenyt. Podmanyiczky család. Irta Feöldi Doby Antal. ( Budapest, Buschmann F. könyvnyomdája, 1892.) A fentebbi czím alatt megjelent kötet társulatunk levelező tagjának, Doby Antalnak A magyarországi benszülött és beköltözött mágnás családok ismertetése czímű, készülőben levő munkájából mutatványképen látott napvilágot. A szerző ebben összeállítja a Pod­maniczky bárói család (szándékosan írjuk így és nem, mint szerző, Podmanyiczkynek) régebbi történetére vonatkozó, nyomtatott forrásokból jobbára ismert ada­tokat. A középkori podmanini Podmaniczkyek törté­netével kezdi, bárha a kapcsot a két család között ő sem tudja megállapítani, s Buday Ferencz polgári lexikona, Nagy Iván s a többi források adatain kívül felhasználja a Turul 1891 iki folyamában a Podma­niczkyek báróságáról és leszármazásáról megjelent köz­léseket, színes rajzban rekonstruálva a II. Ulászló formulás könyvének bárói diplomájában adományozott bárói czímert. E czímeradományozáshoz becses kiegé­szítő adatot nyújt Podmaniczky Ráfael báró (­ 1558) síremlékének rajzában. A vágbeszterczei római katho­likus templom ez érdekes műemlékén Podmaniczky Ráfael pajzsán ugyanezt a bárói czímert látjuk, a sas­szárnyas sisakdíszszel; csak a sas melléről hiányzik az arany sáv, de ezt megtaláljuk ugyan a sírkő egy másik czímerén, mely színjelzés nélküli mezőben kiterjesztett fél-sasszárnyat tüntet fel, tollai közt az említett sáv­val.­­ A ma virágzó aszódi és podmanini Podma­niczky bárók nemzedékrendje szintén csak ismétlése a Nagy Ivánból ismert családfának, s az újabb nemze­déknél a Nemzetségi Zsebkönyv adatainak, melyeket csak néhány jelentéktelenebb részlettel bővít ki; igen használható családtörténeti anyagot nyújt azonban az egyes családtagok történetére vonatkozó adatok, csa­ládi tradicziók és feljegyzések összegyűjtésével. Az 1782. július 5-én Podmaniczky János és Sándor test­vérek részére kiállított bárói diplomát teljes szövegé­ben adja e munka, a bárói czímer színnyomatú másá­val együtt, melyhez a II. Ulászló korabeli czímeren kívül a mai bárói család nemesi czímerének és a Pod­maniczky László 1484-iki pecsétjéről rekonstruált régi Podmaniczky nemesi czímernek színes képe csatla­kozik. A kötetet ugyane czímerek fekete nyomatú rajzain és egy multszázadi könyvtábláról vett nemesi czímeren kívül Podmanin vára és az aszódi kastély képe és leírása és Podmaniczky János (­ 1743) s neje Osztroluczky Juditnak a híres magyar művész, Má­nyoki Ádám által 1724-ben festett arczképei élénkítik. A munka, elismerésre méltó buzgólkodás gyümölcse, kevés utat nyújt ugyan a szaktudósoknak, de jó szol­gálatot tehet a család tagjainak s a családtörténelem iránt érdeklődő nagy közönségnek. Különnyomatok a Turulból. Majláth Béla, a M. Tud. Akadémia 1. tagja, « Liptómegye törzsökös családai az 1526. évig» czím alatt önálló kötetben adta ki családtörténeti tanulmányait, melyek folyó­iratunk 1890. és 1891. évi folyamában jelentek meg. Ugyancsak külön füzetben látott napvilágot Szombathy Ignácz tagtársunknak A tirnai és beczkói Szombathy család czímű dolgozata, melyet olvasóink a Turul I. évi 2. füzetéből ismernek. Szombathy a különnyo­matban czikkének kiegészítéséül közli Beczkó vára rövid történetét a várromok két rajzával s a beczkói nemesek jegyzékét 1598-tól 1768-ig, s megtoldja azt a család néhány oklevelének szövegével, melyek közül említésre méltók Szombathy György 1695-iki kereszt­levele és három vármegyei bizonyítvány a család ne­mességéről 1763., 1764. és 1832. évekből.

Next