Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Makay Dezső: A Csanád-nemzetség. - A Telegdy-család (Három közlemény)
125 ben saját káplánjává nevezte ki. Királyi hivatala alatt a fejedelem kegyével dicsekedhetett, sőt még Erzsébet királyné is annyira kedvelte, hogy saját királynéi birtokaiból Netót, Zebunt és Vasadot Szatmár megyében 1321-ben Csanádnak ajándékozta. A folyamatban levő trónöröklési viszályok és Csák Máté híveinek újabb mozgolódásai készthették Csanádot arra, hogy a maga és nemzetsége ősi birtokainak megerősítését kérve a királytól, kieszközölte, hogy IV. Lászlónak 1284. évbeli oklevelét, melyben IV. Bélának 1247. metalese is bentfoglalva van, a király 1320-ban quartodecimo calend. februarii kelettel átírja és a Csanádokat birtokaikban megerősíti. A megerősítést a király 1323-ban (secundo Idus Jung) kettős pecsétű oklevelében ismétli. Maga és fivérei s ezek leszármazottjai részére 1323-ban megszerezte a prépost úr az Arad megyében fekvő Pongráczffaya, Chenkwe-rem és Kys-Hodus községekbe történt beiktatásukhoz is Károly király megerősítését.4 A király e községeket illetőleg már 1319-ben is bocsátott ki iktatási parancsot a káptalanhoz.5 Habár Szent László városától távol élt is, nem feledkezett meg a királyi udvarban sem róla Csanád, és öt oltárt emeltetett a váradi székesegyházban, illetőleg ebből 3 oltárt, ú. m. Sz.-Domokos, Sz.-Anna és Sz.-Ilona tiszteletére már Váradon laktában 1318-ban állíttatott fel, s azok fentartására gazdag alapítványt tett ; ezenkívül pedig a várbeli kisebb Mária-egyház szolgálatára társas káptalant alapított 1320-ban egy prépost és hat kanonokkal, ősi és szerzett javaiból kellően gondoskodván e kis káptalanról, a melynek utolsó nyomát 1556. évben találjuk. Híre messze földre eljutott, s midőn az egri püspöki szék éppen megüresedett, az egri káptalan őt választá meg 1322-ben «egy szívvellélekkel» püspökévé. Jakab várad-előhegyi prépost állítja ki erről a hiteles bizonyítványt, hogy jóllehet ő a pápai bulla értelmében a kiáltványt, a melylyel mindenki felhívatott hogy ha Csanád megválasztása ellen valamit fel tud hozni, azt jelentse, — kibocsátotta, a tett kihirdetés után a három királyok nyolczada alatt senki sem jelentkezett, aki a választás érvénytelenítésére valamit előhozott volna. Jakab prépost jelenti ezt Boleslav esztergomi érseknek s Károly király sógorának, kinél Csanád püspök megerősítését szorgalmazta.2 A megerősítés a rákövetkező évben történt meg, Theophil prépost az érsek nevében jóváhagyván a választást, mire Csanádnak egri püspökké való felszenteltetése Temesvárott az akkor ott időző udvar kedvéért 1323. évi január 24-én végbe ment. Nyolcz évig kormányozta az egri egyházmegyét, az országos nevű férfiú, áldásosan működve ; mindenekelőtt a püspökségéhez tartozó jövedelmeket és dézsmákat igyekezett rendbe szedni, mi ugyan nagy bajjal járt, de jó viszonyban lévén Drugeth Fülöp nádorral, végtére ez sikerült is neki; a káptalan beléletében is ama fontos intézkedést tette, hogy a kanonokok számát 20-ról 15-re apasztotta ; dicsteljes kormányzata s fényes származása úgy a királynál, mint Rómában, kedvező ajánlólevelek voltak számára majdan az ország legfőbb egyházi méltóságának elnyerésére is. Birói ténykedései felől már püspöksége első évében találunk adatot, jelesen midőn a Kállayak őse Ubulnak unokái részéről nővérük hitbére iránt Bánki Péter ellen előtte folyamatba tett ügyben a feleket 1324. év május 5-én egyezkedésre utasítja.5 Egyházmegyéjében, a tarczai kerületbeli fel- i Károly király oklevelében 1320. Quartodecimo Calend. februárii kelettel mint «prepositus Eccl. Varad. Secr. Notarius et comes Capellae nostrae» említtetik. Orsz. Lt. Dipl. 322. 2 Bunyitay i. m. s az ott idézett Fejér, VIII/II. 298—299. 11. 3 Orsz. Lt. Dipl. 322. 4 Ugyanott. s Márki S., Arad vmegye monographiája I. k. 265— 267. 11. 6 Bunyitay idézett müve ; és Theiner, Monum. Hist. Hung. I. k. 467. 1. 1 U. o. 396. 1. 2 Péterffy, Sacra Concil. Hung. I. k. 73. 1. és Schmidt Episc. Agrienses, I. k. 254. 1. 3 Kandra, Az egri püspökség pecsétei. — Egri kápt. Num. I. Div. I. Fase. I. Frust. xo. — Turul, 1893. évf. 3. füz. 4 Kollár, Hist. juris patron, reg. Hung. 200. 1. s Anjoukori okmt. II. k. 132. 1.