Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Komáromy András: A borosjenei Tisza-család ősei. (Négy közlemény)
Imt egy pár száz forinttal keveset lendíthetne magán, adjanak inkább valami hivatalt neki, ügyészséget vagy számtartóságot, ami épen megüresedik. Ez alkalommal a kamara által sürgetett perújításra nézve is nyilatkozott. Mindenekelőtt szigorú tárgyilagossággal bírálván a Szőllőssy argumentumait, bebizonyította, hogy merőben téves jogi felfogásból indult ki. Annakutána számot vetett az eshetőségekkel s végül kereken kimondá, hogy nem fizetné ki magát, ha az erdélyi koronatanukat authentikálás czéljából nagy költséggel Magyarországba hozatnák. És igaz ugyan, hogy királyi kegyelem folytán, — a a tábla ellenzése daczára — Erdélyben is meg lehetne hiteltetni a tanukat, ő azonban nem tanácsolja, hogy a kincstár a sikerre való biztos kilátás nélkül belemenjen ebbe a dologba, mert meggyőződése szerint — amint már a jogügyek igazgatója előtt is kifejtette : a perújításnak elegendő alapja nincsen. De a kamara nehezen tudott lemondani arról a reménységről, hogy a váradi uradalomból kiszakított szép jószágokat visszakapja és mindenféle kigondolható ürügy alatt húzta-halasztotta a csereszerződés végleges megkötését. Pedig a bírói becsű szerint még több mint 500 frtot jövedelmező birtokkal tartozott Tiszának, akiről feltehette, hogy nem fogja engedni a maga igazságát. Persze hogy nem is engedte. Csakhogy azóta nagyot fordult a világ, mert Tisza László, minekutána a pört szerencsésen befejezvén, Gesztre költözködött, azt tapasztalta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Körülnézett tehát a szomszédságban és hamarosan kiválasztotta magának jövendőbeli házastársul a régi, híres nemzetből származó Bátyoki Szénás Józsefnek Terjéni Rebekától született Rebeka leányát, a kinek családja Bihar vármegyében előkelő, gazdag és tekintélyes volt. A leánynézéssel, lakodalommal és keresztelővel pedig úgy eltelt az idő, hogy sokáig nem ért rá a kamarával rendbehozni a számadását. De, úgy látszik, már bele is fáradt a sok perlekedésbe és örömestebb elintézte volna a dolgot békességesen. Mikor azonban belátta, hogy a kincstár a maga jószántából sohasem fogja őt kielégíteni, megidéztette a fiskust a királyi táblára. Végh Péter a jogügyek igazgatója tanácsosabbnak tarta kiegyezni vele és 1765 szeptember 26-án olyan szerződésre léptek, hogy a kamara még a kisradványi pusztát is birtokába bocsátja és a cserébe adott összes jószágokra donatiót szerez neki. Ebben aztán Tisza László is megnyugodott és minekutána hitelesen igazolta, hogy testvéreit, osztályos atyafiait részint erdélyországi birtokaival, részint pénzzel és jogátruházással tökéletesen kielégítette .2 Mária Terézia királyasszonytól a Bihar vármegyében fekvő Geszt és Mező-Gyán falukra, továbbá Iklód, Mátéháza, Nagy- és Kis Gyanté, Vátyon, Bogyisztóháza, Kis-Geszt, Begécs, Kis-Radvány és Csegöd pusztákra 1766 augusztus 9-én donatiót kapott. A fiúágra örökjoggal, a leányágra 42,653 frt 162/3 kr zálogsummában, mert az aradvármegyei birtok ennyire becsültetett. Végre tehát czélhoz jutott. Volt szép urasága, boldog családi tűzhelye, a hol sok testi és lelki nyughatatlansága után valahára megpihenhetett . Első fia, a tragikus véget ért István 1761-ben született. (Nekrologja a Hadi és más nevezetes történetek 1791. évfolyamában.) A Tisza az 1765. esztendő végén már Erdélyben volt s deczember 30-án kereszturfalvi udvarházában meg Krisztina testvérével és fiával, átadván nekik a magyarországi örökségért cserébe Keresztúr városi, tinafaldi, kis-solymosi, alsó-boldogasszonyfalvi, sárosi és csekefalvi összes birtokát, meg a kereszturi kúriát minden tartozandóságával együtt. Adott még nekik 200 frtot s elengedte minden követelését. (N. R. A. fasc. 278. nr. 35.) Mohay Sándorné már előbb a lodormányi és bősi jószágokat kapta tőle. A többire nézve 1. Országos Levéltár, N. R. A. fasc. 278. nr. 34., 33., 41., 38. 3 Országos Levéltár, Liber Regius 23. k. 204. I. A birtokba iktatást a leleszi konvent Zaffiry László homo regiussá. 1766 október 13. és következő napjain teljesítette a szomszéd birtokos urak, nemesek és jobbágyok nagy sokasága előtt. A váradi káptalan, valamint Fogarassy Jánosné Tisza Klára és Tisza Sára unokái nevében ellentmondás, történt. (U. ott, N. R. A. fasc. 278. nr 36., 39. Act. Solen in. 3—2103. Proc. Tab. 4—4432. Bővebben foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, mert már dr. Márki Sándor is megemlékezett róla (Aradvármegye Története II. rész 653—9^4. 1.), a nélkül, hogy minden oldalról megvilágosította volna, a mi tulajdonképen nem is lehetett czélja. Abban is téved, hogy Jób Jánost és Szöllösyt két külön feladónak tartja. 2 Országos Levéltár, IV. R. A. fasc. 278. nr. 31. Turul. 1895. tv 21 egyezett