Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Áldásy Antal: Kistárkányi Dénes czímeres levele (színes czímerképpel)
IÓ2 Nem is perlekedett többé senkivel, pedig- még után ismét nagybirtokossá lett azon a földön, 18 faluhoz volt törvényes igazsága a borosjenei a honnan egykor a török hódítás világgá üldözte. Tisza családnak, mely ioo esztendős viszontagság DR. KOMAROMY ANDRÁS. KISTÁRKÁNYI DÉNES (Színes czín Zsigmond király Kistárkányi László Mik-lós fiától származott unokájának Dénesnek Német- s Olaszországban tett útjai alkalmával tanúsított hü szolgálatai megjutalmazásául 1434 deczember 21-én czímeres levelet adományoz, s őt az ország nemesei közé fölveszi. Egyúttal a nemesítést és czímeradományozást kiterjeszti Dénes testvérei János, Benedek és Osvaldraj továbbá Miklós testvérének Benedeknek András nevü fiára és Kistárkányi Mátyás fiára Miklósra is, mely utóbbinak helye a családfán ki nem jelölhető. Az oklevél szövege a következő: Commissio propria domini imperatoris. Sigismundus dei gratia Romanorum imperátor Semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex tibi fïdeli nostro Dyonisio filio Nicolai filii Ladislai de Kystarkan salutem gratiamque nostram cesaream et onme bonum. A claro lumine throni cesaree aut regie maiestatis velut e sole [radii nobili]tates legitimo jure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria seu regia maiestate sic dépendent, ut non sit dare alieuius generositatis insigne, quod a gremio non perveniat cesaree aut regie claritatis. Sane attentis et consideratis tuis fidelitatibus et fidelium servitorum meritis, quibus tu in nonnullis nostris agendis et expeditionibus sub locorum et temporum varietate et presertim in Alamanie, Lombardié, Tűseié et aliis Italie partibus, ad quas intravimus et pro suseeptione duarum coronarum nostrarum imperialium, quarum unam in Mediolano, aliam vero et ultimam in alma urbe Romana in basilica beati Petri prineipis apostolorum de manibus sanetissimi domini nostri Eugenii pape quarti more divorum imperatorum nostrorum videlicet predecessorum féliciter suseepimus unacum nostro maiestate continue procedente nobis Semper tuo pro posse studuisti, eoque ferventius et diligentius inantea studebis complacere, quo te et tuis singularibus bonorum gratiis a nostra celsitudine conspexeris fore insignitum: tibi et per te Johanni, Benedicto et Oswaldo carnalibus, item Andree filio Benedicti filii dicti Ladislai neenon Nicoiao filio Mathius de eadem Kystarkan uterinis fratribus tuis vestrisque heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, que in prineipio seu capite presentium literarum nostrarum suis apropriatis coloribus arte pictoria figurata sunt et depicta, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus et contulimus ac ex habundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur, ut CZÍMERES LEVELE. erképpel.) vos vestrique heredes et posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum armis utentium a modo in posterum ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exercitiis nobilibus et militaribus sigillis, annulis, corti nis, velis, papilionibus sive tentoriis et generaliter in quorumlibet rerum et expeditionum generibus sub [mere et] sincère nobilitatis titulo gerere, gestare ac omnibus et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri nobiles militesque et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine vel de jure freri sunt et gavisi gaudere n 1 et frui valeatis atque possitis de talique singularis et specialis gratie antidoto merito exultetis ac tanto ampliore studio ad honorem cesaree ac regie maiestatis vestra in posterum solidetur intentio, quanto vos largiori cesareo atque regio favore preventos conspicetis et munere gratiarum. In cuius rei memóriám perpetuam présentes literas sigillo nostro secreto, quo ut rex Hungarie utimur impendenti communitas vobis duximus concedendas. Datum Posonii, proxirna feria quinta ante nativitatem Cristi, anno eiusdem millesimo quadringentesimo tricesimo quarto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quadragesimo octavo, Romanorum vicesimo quinto, Bohemie decimo quinto, imperii vero secundo.2 A mi ez oklevelet a czímeren kívül érdekessé teszi, az, hógy Zsigmond benne megemlíti Olaszországba tett útját császárrá koronáztatása végett. Fölemlíti az első koronázást Milanóban a lombard vaskoronával, majd a másodikat Rómában, hol a Szent-Péter-bazilikában IV. Eugen pápa kezeiből fogadta a császári koronát. Mindkét koronáról mint császári koronáról beszél, jóllehet a középkori felfogás a lombard vaskoronát soha nem tekinté császári koronának, csak mint a lombard királyság koronáját, s e felfogásnak megfelelőleg csak az tekintetett Olaszország urának, ki a vaskoronával Milanóban megkoronáztatott. Ez okozta azt, hogy a császárok római 1 At van húzva és kipontozva. 2 Hártyán, rózsaszín és zöld selyemfonalon függő pecsét töredékeivel. Az oklevél a vonalozás nyomait mutatja s leszámítva két kiszakadt helyet jól van conserválva. Eredetije az országos levéltárban, Dipl. 13,000 sz. a.