Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Komáromy András: A borosjenei Tisza-család ősei. (Négy közlemény)
budai polgárral lépett második házasságra, akit közönségesen Herczegnek neveztek. Mikor a budai káptalan előtt 1333 október 5-én jegyajándékot adtak egymásnak, az özvegy gyermekei rovására, túl a rendén bőkezű volt, mert egy szőlőn kivül egész Üröm falut odaajándékozta jövendőbeli hitvesének. Természetesen fiainak beleegyezésével történt a dolog, noha még csak András volt akkor törvényes korú . Ennek utána a két fiúnak nyoma vész. Talán korán és maradék nélkül haltak el, de az sem lehetetlen, hogy circumspectus budai polgárokká váltak, mert mostoha apjuk sok szép jószágukon hamarosan túladott . . Üröm 200 márkáért — nagy summa volt ez abban az időben — a királyné kezére került, aki aztán az általa alapított óbudai apáczakolostornak adományozta. Hasonló sorsban részesült Laddny és Boros Jenő is. Csakhogy ez a Boros Jenő, mint a határjáró levélből kitűnik, Pest illetőleg Pilis vármegyében, Buda környékén feküdt, a Tisza család pedig a zarándvármegyei Boros Jenőtől vette a maga praedikátumát. Nem lehet faladatunk, aminthogy nem is vezetne czélhoz, az oklevelekben századok folyamán előforduló Tiszákat rendre fölsorolni, ámbátor ez nem valami nagy fáradságba kerülne, mert mindössze is kevesen voltak, — de szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy Tisza Jakab fiai 1341-ben a biharmegyei Süregd egy részét zálogban birták,4 Tiszay (— de Tiza) Pál pedig 1327-ben Csongrád vármegye szolgabírája volt. Ezek a nyomok már közelebb vezetnek bennünket Zaránd vármegyéhez, a hol a borosjenői Tisza család legelőször feltűnik, s melynek területén már a XV. században volt Tisza másképen Tiszafalva helység. Csakhogy ennek földesurait 1439 óta, mikor Brankovics György despotának adományoztatott, szakadatlanul ösmerjük és teljes bizonyossággal konstatálhatjuk, hogy ott a Tisza család birtoklásának semmi nyoma sincsen. így tehát legfölebb csak az a tanulság maradhat fön számunkra, hogy a mennyiben Tisza már a legrégibb oklevelekben határozottan mint személynév szerepel : a zaránd megyei Tiszafalva — minden valószínűség szerint — alapítójának vagy egykori birtokosának emlékét őrizte meg. Az ebből levonható következtetéseknek azonban kevés hasznát veszszük, mert nincs okunk föltenni, hogy a borosjenői Tisza nemzetség törzsöke Zarándban gyökereznek. Sőt tovább menve még azt is kijelenthetjük, hogy bár középkori emlékeinket gondosan áttanulmányoztuk, de Tisza családja — mióta az állandó vezetéknevek használata divatba jött — a birtokos nemesek között sehol sem akadtunk. Az előttünk ismeretes legrégibb Tisza családot, a mohácsi veszedelem után, a török hódoltság terjedésével bekövetkezett nagy társadalmi átalakulások hozták felszínre.2 Rudolf király 1578 ápril 12-én Pozsonyban kelt oklevele által tasnádi Tisza Tamást meg feleségét Orsolya asszonyt, és ettől származott gyermekeit : Mihályt, Katát és Ilonát, polgári állapotukból, «e statu et conditione civili et ignobili», czímeres nemességre emelte. A nemesség, Tamás érdemeiért — unokatestvérére Tisza Lászlóra is kiterjesztetett, aki úgy látszik ebben az időben még legény ember volt. Az adományozott czímer — leírás szerint — a következő: Sárga színű pajzs zöld mezejében hátulsó lábain ágaskodó, tátott szájú, kilógó nyelvű, természetes színű farkas, mely első jobb lábával csapásra emelt kardot tart, bal lábát pedig ragadozásra terjeszti ki. A paizs 1 Dr. Márki Sándor, Arad vármegye története II. k. Első rész 250. 1. és Dr. Csánki Dezső id. m. 746. 1. Ma is áll Tisza néven Halmágytól nyugatra. 2 Mert arról a Tisza nevű tisztről, a kit Fráter György váradi püspök 1551-ben a portára küldött, semmi közelebbit nem tudunk. Családja, társadalmi állása sőt még a keresztneve is ismeretlen előttünk. (Horváth Mihály, Fráter György élete 3. kiadás 343. 1.) Máskülönben az armalis levél feleségét esetleg gyermekeit is bizonyára elősorolná... A nemességben rokonuk Juhos Imre is részesült. 1 Anjoukori okmánytár III. k. 37. 1. 2 U. o. IV. k. 180., 270., 280., 283. lapokon. 3 Anjoukori okmánytár II. k. 120. 1. és Dr. Csánki idm. 13. 1. A budai káptalannak 13/4 márcz. 29-én kelt jelentésében Boros Jenő Pest vármegyében fekvőnek mondatik, de később rendszerint Pilishez számítják. * Bunyitay Vincze, A váradi püspökség története III. k. 299. 1. 5 Anjoukori okmánytár II k. 327. 1. 3* I 9