Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Br. Radvánszky Béla: Emlékbeszéd alsó-szopori Nagy Imre, a Heraldikai és Genealogiai Társaság másodelnöke felett

jótékony befolyással volt fejlődésére, feljegyzései­ből is látható már, hogy komoly munkásságra képes fiatal ember. E mellett azonban az ifjú­ság kedvteléseit sem hanyagolta el, a minek bizonysága, hogy igen jó tánczos hírében állott. Határozott irányt, pályát nem választott. Az 1848. év a Sopron vármegyei tisztviselők között találta, őszszel pedig a nemzetőrök közé állott be. A soproni nemzetőr-század 1848 október 2-án indult el, hogy a Dráva vidékén megküzdjön a benyomúlt horvátokkal. Ezekkel ment Nagy Imre. Első szerelmében csalódva, vérző szívvel, de elszántan vett búcsút otthonától. Egy ko­molyabb csatában vett részt Dobravánál, ott jól megállta ugyan helyét, de a falú bevétele után kifejlődött öldöklésben, a mint naplójában írja. nem tudott részt venni, sőt több illyrt megóvott az agyonveréstől. Nem volt egy cseppet sem harczias természetű, a tábori élet fáradalmait és sanyarúságait is nehezen bírta elviselni. Sokáig azonban nem kellett ezzel küzdenie, mert 25 napi táborozás után hazabocsátott századával ő is otthonába tért. A szabadságharcz lezajlása után múltunk felé fordúlt tekintete, abban keresett vigasztalást. Teljesen a történelmi és levéltári kutatásoknak szentelte erejét. Az 1853. évi Új Magyar Múzeum februári füzetében 1 egy XVII. századi történeti éneket adva ki Répczemelléki név alatt, ebben már hivatkozik több évi kutatásaira. Régi ok­leveleket jóval előbb is másolt már. A legelsőt 1841-ben írta le Horváth Elek felügyelete alatt, tőle sajátította el az oklevelek olvasásának gya­korlatát. Rövid idő alatt annyira megkedvelte ezen foglalkozást, hogy 1845-től kezdve 2 soha­sem hagyta el azt. Oklevélbúvárlatait, úgy látszik, Sopron város és vármegye levéltáraiban kezdte, az Ostffy család gazdag levéltárában pedig folytatta. Már ekkor vágyott arra, hogy néhány gazdag levél­tárba bejusson, de ez a birtokviszonyok miatt akkor még nem volt lehető. Az egyes családok még fél­tékenyen őrizték oklevélkincseiket. Az Ostffyak kivételt képeztek e tekintetben, ők megnyitották Nagy Imre előtt levéltárukat, sőt az oklevelek közlését is megengedték. Így látott napvilágot 1 91. lap. 2 Győri Tört. és Rég. Füzetek 1865. évf. 56. 1. 1855-ben 1 az Osl nemzetségnek két Árpádkori oklevele, magyarázatokkal, Nagy Imrének való­színűleg legelső oklevélközleménye. Ugyanezen időtájt (1854) választ pályát, be­lépve a birói karba, mint törvényszéki tanácsos Kaposvárt. Később mint az úrbéri törvényszék ülnöke Somogy vármegye úrbéri rendezését vé­gezte. A családi boldogság is Kaposvárt mosolygott reá, nőül vévén 1857-ben Molnár Matildot. Szabad idejét ezentúl is levéltári kutatásokra I fordította. Néhány év múlva Kőszegre került, mint a dunántúli kerületi tábla jegyzője, hol egy év elteltével annak ülnökévé lett. Kőszegre költözése fordulópontot képez mun­kásságában. Addig inkább csak gyűjtötte a levél­tárakból az anyagot, itt kezd hozzá nagyobb mértékben az oklevelek adatainak feldolgozá­sához. Ráth Károly, Rómer Flóris társaságában megindítván a «Győri Történelmi és Régészeti Füzeteket», ennek munkatársává szegődik 1863­ban. Itt adja ki alapos tanúlmányait Sopron vßx­megye Arpádkori földíratáról, a Nagymaftonyi és Fraknói grófok leszármazásáról és több kisebb közleményeit. Ráth Károlylyal már 1856 óta levelezésben állott ugyan, de személyesen nem ismerték egy­mást. Első találkozásuk egy, a magyar történet­írásra nézve nevezetes napon történt. Répcze­Szemerén, Nagy Imre testvérének, Jánosnak házá­ban találkoztak 1863 deczember 27-én, hol a házi­gazda névünnepén Horváth Elek, Mersics Miklós, Nagy Imre, Hencz Antal és Ráth Károly meg­alakították a «Dunántúli Történetkedvelők Tár­sulatát», ezekhez mihamar csatlakoztak Paur Iván, Véghelyi Dezső és még néhányan. Második összejövetelöket 1864 február havá­ban Csöngén, Horváth Elek házánál tartották, 2 hol felolvasások kerültek s >rra, majd ismét a levéltáraknak eddig elrejtett oklevélkincseit má­solták. A társulat összejövetelei ismétlődtek Répcze­1 Új Magyar Múzeum 1855. évf. 397. 1. 2 Emlékkönyv a M. Történelmi Társ. Soproni időzése alkalmából 1883. 4 8- — Emlékk. a M. Történelmi Társ. 1892. évi közgyűlésére. 71. s köv. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék