Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Br. Radvánszky Béla: Emlékbeszéd alsó-szopori Nagy Imre, a Heraldikai és Genealogiai Társaság másodelnöke felett
Szemerén, Győrött, Csépen , megfordulva így Sopron, Vas, Győr és Komárom vármegyékben, igen sok gazdag levéltár nyílt meg előttük, dús aratásokat tehettek. Rövid idő alatt annyi érdekes oklevélmásolatuk gyűlt össze, hogy már negyedik összejövetelük alkalmával, Győrben 1864-ben augusztus havában elhatározták a «Hazai Okmánytár» kiadását. A következő évben meg is jelent az első kötet, nagy örömet okozva a kicsi társulat tagjainak. E vállalatból két év alatt négy kötetet adtak ki saját erejükből Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghelyi Dezső szerkesztésében. A kiadásban vezérelvük volt a kiadatlan okleveleknek teljesen hű közlése ; nyomtatásban már egyszer megjelent oklevelet csak azon esetben vettek föl a gyűjteménybe, ha hiányosan vagy hibásan lett volna közölve. Ezek a kötetek rendkívül pontos kiadványnyal gazdagították történelmi forrásainkat. A későbbi években még négy kötettel szaporodott ezen okmánytár, már a M. Tud. Akadémia anyagi támogatása mellett jelenve meg, utolsó kötete egyedül Nagy Imre gondozása alatt került ki a sajtó alól. A «Dunántúli Történetkedvelők Társulata» sok hasznos munkát végzett, tagjai egyre több történetíróval léptek összeköttetésbe és ezeket be is vonták működési körükbe. Az oklevelek felkutatásán és kiadásán kívül munkásságukat különösen arra irányozták, hogy az egyes vármegyéknek monographiáját megírhassák. A répczeszemerei harmadik gyűlésen 1864. május havában már jelenthették, hogy 11 kutató történetíró tizenkét vármegye monográfiájának megírására vállalkozott. Nagy Imre Sopron vármegyét választotta. Ilyen örvendetes vállalkozási kedv mellett gondoskodni akartak arról is, hogy a monográfiák lehetőleg egyöntetű beosztással készüljenek. Kidolgoztak ennélfogva egy tervet, melyben részletesen meghatározták az egész munkának beosztását. A terv elkészült, czélszerű is volt, nagy sikere azért mégsem lett, mert különös véletlen következtében a vállalkozók közül csak egy író készülhetett el akkor tervbe vett monográfiájával. A kis társulat maga is négy évi sikeres működés után feloszlott, amennyiben a 11-ik és utolsó összejövetelen Kis-Martonban 1867 szeptember 12—17-én kimondták, hogy a tevékenységével az egész országra kiható «Magyar Történelmi Társulat »-ba olvadnak be. Nagy Imre tevékeny részt vett a «Magyar Történelmi Társulat» megalakításában és későbbi munkálkodásában. Az igazgató-választmánynak az első szervezéstől kezdve tagja volt, a társulat vándorgyűlésein többnyire részt vett és kitartó szorgalommal gyűjtötte az Árpád- és Anjoukori oklevelek pontos másolatait. A Hont és Nógrád vármegyékben 1869-ben tartott vándorgyűlés annyiban is fényes eredményt mutatott fel, hogy ennek köszönhető a gróf Zichy család okmánytárának kiadása, melynek vaskos kötetei közöl négyet Nagy Iván és Véghelyi Dezső társaságában, az utolsó kettőt pedig egymaga szerkesztette Nagy Imre. Az ő gondos keze alatt ezen kívül még egy kötet, a «Hazai Oklevéltár» látott napvilágot, a társulat megbízásából. A « Századok »-nak kezdettől fogva buzgó munkatársa volt. Ebben a folyóiratban folytatta tanulmányait Sopron vármegye régi földiratának egyes részeiről, itt számolt be az általa átkutatott levéltárak tartalmáról, itt elevenítette föl múltunknak egyes kisebb, de azért érdekes részleteit. Az amúgy is munkás embernek munkakedvét kétségtelenül fokozta az, hogy a Történelmi Társulat megalakulása után nemsokára, 1869-ben, Budapestre tehette át lakását, mint a királyi tábla rendes bírája, s ez által a tudományos élet központjába került. Budapesten mihamar több kitüntetés érte, egy év sem telt el és a kir. kúria kisegítő birája lett. Ugyanazon évben 1870 május 25-én pedig a Magyar Tud. Akadémia levelező tagjává választotta meg. Székét az Akadémiában «A Lajta mint határfolyam» czímű 2 alapos tanulmányával foglalta el, mely nemcsak Sopron vármegye történetére nézve érdekes, de igen értékes érte- 1 1892. évi Emlékkönyv 74. 1. 2 Megjelent a Győri Tört. és Rég. Füz. 1865. évi IV. k. I. füzetnek boritékán, 1 Századok, 1867. 215. 1. 2 Századok, 1871. 369. I.