Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Br. Radvánszky Béla: Emlékbeszéd alsó-szopori Nagy Imre, a Heraldikai és Genealogiai Társaság másodelnöke felett

kezés az ország története szempontjából, mert a nyugati határszélnek változásait állapítja meg nagy tudással. Az Akadémia megbízásából fogott hozzá az Anjoukori oklevéltár szerkesztéséhez, melyből 1878-tól 1891-ig hat testes kötetet adott ki; ez által több mint harmadfélezer érdekesnél érde­kesebb oklevelet adott át a közhasználatnak, dicsérendő munkatársainak segítségével. Közben két terjedelmes naplót, Martonfalvay Imre deák emlékiratát és a Pálóczi Horváth-család naplóját is közölte, Akadémiánk történelmi emlékeiben.­ Ezenkívül az Akadémia egyik folyóiratát, az «Archaeologiai Értesítőt» is gyakran felkereste pecséttani közleményeivel. Midőn az «Országos Régészeti Társulat» 1878-ban megalakult és a nevezett folyóiratot átvette, annak régi munka­társát választotta meg Nagy Imrében választ­mányi tagjai közé. Oklevélbúvárlatai szélesebb körben keltve figyelmet, a belügyminiszterium már 1872-ben az országos levéltár felállítására összehívott enquête tagjául kérte föl. Az országos levéltárral ezen idő után is nemcsak mint oklevélkutató maradt szoros érintkezésben, hanem mint a levéltári tisztviselők szakvizsgáinál működő vizsgálóbiz­tos is. Az igazságügyminiszterium külön megbizatás­ban is részesítette, kiküldvén őt 1874-ben a du­nántúli járásbíróságok ügymenetelének megvizs­gálására, az által pedig a kiváló birót kívánta jutalmazni, hogy a reá következő évben a kir. kúria rendes birájává tette. A kir. kúria­ bizott reá nem szorosan vett birói munkát is, midőn (1883-ban) a régi kúriai levél­tár kiselejtezésének felülvizsgálatára kiküldött vegyes bizottság elnökévé tette. Mint lelkiismeretes és szorgalmas biró, a pö­rökkel nagyon el volt foglalva , hogy e mellett mégis képes volt a történetkutatás terén is oly hasznos és nagy munkásság kifejtésére, azt ki­váló munkaerejének köszönhette. Ha elvégezte birói feladatát és kifáradt a szövevényes pörök fejtegetésében és a törvényes igazság keresésé­ben, kedvenczeihez, a régi oklevelekhez tért pi­henni, ez volt szórakozása, ezek üdítették fel ismét szellemét. Nagy munkaerejében bízva, vállalhatta el meg­kezdett munkái mellett Zala vármegye történeté­nek megírását és oklevéltárának kiadását. Abból a helyes elvből indulva ki, hogy a feldolgozást meg kell előzni az anyag kiadásának, az oklevél­tárakkal kezdte meg (1886-ban) munkáját,­ ezt a részét be is fejezte, közel nyolczszáz válogatott oklevelet adva ki a két kötetben, Véghelyi Dezső és Nagy Gyula társaságában. Az oklevelek kiadása körül szerzett nagy ér­demeit és a történelmi bizottságban kifejtett hasznos tevékenységét kivánta jutalmazni Aka­démiánk, midőn 1886-ban rendes tagjai sorába választotta. Székét a «Pécz-nemzetség örökösö­dési pere» czímű értekezésével foglalta el, mely nemcsak egy régi magyar nemzetség származá­sának ismeretét vitte előbbre, de jogtörténelmi szempontból is igen érdekes tanulmány. Hogy a genealógiai irodalomnak szakava­tott munkása volt és hogy a leszármazásoknak szövevényes útain, sőt mondhatni útvesztőin sem­ igen tévedett el, azt folyóiratunkban a «Turul»-ban közölt családtörténelmi tanulmányai is bizonyítják. Ott fejtette ki a Vezekény nem­zetségnek addig ismeretlen származási rendjét, ott járult hozzá a Tomaj-nemzetség genealó­giájának tisztázásához, ugyanott adta ki, hogy egyebet ne említsek, a Csák nemzetség Mihályi, Csáky és Kisfaludy ágának leszármazását, mely az említett családok eredetét teljes világosságba helyezi. A régi magyar nemzetségek történetével és származási rendjével általában nagy előszeretet­tel foglalkozott. Mióta oklevelek után kutatott, folyton gyűjtötte az erre vonatkozó adatokat. Ismertem idevágó jegyzeteit és mondhatom, ge­nealógiai irodalmunknak nagy vesztesége, hogy ezen munkáját, melyre egész életén át készült, nem írhatta meg. A régi magyar nemzetségek története mel­let fővágya volt megírni szülőföldének, Sopron vármegyének monográfiáját. Ezt sem fejezhette be, csak két kötet igen érdekes oklevéltárat adott belőle sajtó alá.2 Történeti földleírásunkat éri 1 Magy. Tört. Emlékek, írók, 31­­ kötet. 1 Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerkesztik : Nagy Imre, Véghelyi Dezső és Nagy Gyula. I. k. Buda­pest, 1886. II. k. Budapest 1893.­­ Sopron vármegye története. Oklevéltár, I—II. kötet. Sopron, 1889—1891.

Next