Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Br. Radvánszky Béla: Emlékbeszéd alsó-szopori Nagy Imre, a Heraldikai és Genealogiai Társaság másodelnöke felett
kezés az ország története szempontjából, mert a nyugati határszélnek változásait állapítja meg nagy tudással. Az Akadémia megbízásából fogott hozzá az Anjoukori oklevéltár szerkesztéséhez, melyből 1878-tól 1891-ig hat testes kötetet adott ki; ez által több mint harmadfélezer érdekesnél érdekesebb oklevelet adott át a közhasználatnak, dicsérendő munkatársainak segítségével. Közben két terjedelmes naplót, Martonfalvay Imre deák emlékiratát és a Pálóczi Horváth-család naplóját is közölte, Akadémiánk történelmi emlékeiben. Ezenkívül az Akadémia egyik folyóiratát, az «Archaeologiai Értesítőt» is gyakran felkereste pecséttani közleményeivel. Midőn az «Országos Régészeti Társulat» 1878-ban megalakult és a nevezett folyóiratot átvette, annak régi munkatársát választotta meg Nagy Imrében választmányi tagjai közé. Oklevélbúvárlatai szélesebb körben keltve figyelmet, a belügyminiszterium már 1872-ben az országos levéltár felállítására összehívott enquête tagjául kérte föl. Az országos levéltárral ezen idő után is nemcsak mint oklevélkutató maradt szoros érintkezésben, hanem mint a levéltári tisztviselők szakvizsgáinál működő vizsgálóbiztos is. Az igazságügyminiszterium külön megbizatásban is részesítette, kiküldvén őt 1874-ben a dunántúli járásbíróságok ügymenetelének megvizsgálására, az által pedig a kiváló birót kívánta jutalmazni, hogy a reá következő évben a kir. kúria rendes birájává tette. A kir. kúria bizott reá nem szorosan vett birói munkát is, midőn (1883-ban) a régi kúriai levéltár kiselejtezésének felülvizsgálatára kiküldött vegyes bizottság elnökévé tette. Mint lelkiismeretes és szorgalmas biró, a pörökkel nagyon el volt foglalva , hogy e mellett mégis képes volt a történetkutatás terén is oly hasznos és nagy munkásság kifejtésére, azt kiváló munkaerejének köszönhette. Ha elvégezte birói feladatát és kifáradt a szövevényes pörök fejtegetésében és a törvényes igazság keresésében, kedvenczeihez, a régi oklevelekhez tért pihenni, ez volt szórakozása, ezek üdítették fel ismét szellemét. Nagy munkaerejében bízva, vállalhatta el megkezdett munkái mellett Zala vármegye történetének megírását és oklevéltárának kiadását. Abból a helyes elvből indulva ki, hogy a feldolgozást meg kell előzni az anyag kiadásának, az oklevéltárakkal kezdte meg (1886-ban) munkáját, ezt a részét be is fejezte, közel nyolczszáz válogatott oklevelet adva ki a két kötetben, Véghelyi Dezső és Nagy Gyula társaságában. Az oklevelek kiadása körül szerzett nagy érdemeit és a történelmi bizottságban kifejtett hasznos tevékenységét kivánta jutalmazni Akadémiánk, midőn 1886-ban rendes tagjai sorába választotta. Székét a «Pécz-nemzetség örökösödési pere» czímű értekezésével foglalta el, mely nemcsak egy régi magyar nemzetség származásának ismeretét vitte előbbre, de jogtörténelmi szempontból is igen érdekes tanulmány. Hogy a genealógiai irodalomnak szakavatott munkása volt és hogy a leszármazásoknak szövevényes útain, sőt mondhatni útvesztőin sem igen tévedett el, azt folyóiratunkban a «Turul»-ban közölt családtörténelmi tanulmányai is bizonyítják. Ott fejtette ki a Vezekény nemzetségnek addig ismeretlen származási rendjét, ott járult hozzá a Tomaj-nemzetség genealógiájának tisztázásához, ugyanott adta ki, hogy egyebet ne említsek, a Csák nemzetség Mihályi, Csáky és Kisfaludy ágának leszármazását, mely az említett családok eredetét teljes világosságba helyezi. A régi magyar nemzetségek történetével és származási rendjével általában nagy előszeretettel foglalkozott. Mióta oklevelek után kutatott, folyton gyűjtötte az erre vonatkozó adatokat. Ismertem idevágó jegyzeteit és mondhatom, genealógiai irodalmunknak nagy vesztesége, hogy ezen munkáját, melyre egész életén át készült, nem írhatta meg. A régi magyar nemzetségek története mellet fővágya volt megírni szülőföldének, Sopron vármegyének monográfiáját. Ezt sem fejezhette be, csak két kötet igen érdekes oklevéltárat adott belőle sajtó alá.2 Történeti földleírásunkat éri 1 Magy. Tört. Emlékek, írók, 31 kötet. 1 Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerkesztik : Nagy Imre, Véghelyi Dezső és Nagy Gyula. I. k. Budapest, 1886. II. k. Budapest 1893. Sopron vármegye története. Oklevéltár, I—II. kötet. Sopron, 1889—1891.