Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Br. Radvánszky Béla: Emlékbeszéd alsó-szopori Nagy Imre, a Heraldikai és Genealogiai Társaság másodelnöke felett
EMLÉKBESZÉD ALSÓ-SZOPORI NAGY IMRE, A HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG MÁSODELNÖKE FELETT. (Felolvastatott az 1894. decz. 12-én tartott nagygyűlésen.) Midőn társulatunk csaknem tizenkét évvel ezelőtt megalakult, az első gyűlés bizalma egy kiváló oklevél-tudóst ültetett az egyik másodelnöki székbe. Azóta csendes, de munkás életet éltünk, dolgoztunk, mint egy jó egyetértésben élő család. Fájdalmat csak akkor éreztünk, ha választmányunknak egy-egy munkás tagja vált el tőlünk örökre. Fájdalmunk most megújult, a természet örök törvénye ismét megkövetelte áldozatát, a folyó év tavaszán egyik ősz patriarchánk, Nagy Imre másodelnökünk dőlt ki sorainkból. Emlékezzünk meg kegyelettel elhúnyt barátunkról és lássuk annak során, hogy a törvényekben megírott igazság keresője hogyan lett a históriai igazság keresőjévé. * * * Alsó-szopori Nagy Imre Sopron vármegyében Német-Kereszturon született 1822 július 1-én. Atyja Nagy István, herczeg Eszterházy uradalmaiban kerületi mérnök, anyja Marton Eszter volt. Szüleit, különösen anyját korán elveszítette, nélkülöznie kellett ennélfogva már gyermekkorában az anyai szeretet melegét , hogy ez jó szívének kifejlődését nem akadályoztatta meg, jórészt nagynénjének, Marton Juditnak köszönhette, ki gyermekkorától fogva nevelte. Nénje nagy szeretettel gondozta, kényeztette lelkileg, testileg; érzékenysége meg is maradt mindkét irányban egész életén át. Felsőbb iskoláit Sopronban az ev. lyceumban végezte, ott találjuk őt 1838/40-ben, mint a «bölcselkedés» hallgatóját. A jogra Pozsonyba ment, ott is végezte azt 1842-ben az evang. lyceumban, írói szárnypróbálgatásai ezen időre esnek. Több költeménye dicséretet nyert, eredeti és fordított színdarabjai, valamint egyéb tárgyú dolgozatai az «érdemkönyvbe írásra ítéltettek»», úgy a soproni, mint a pozsonyi «Magyar Társaság» által. A jogot bevégezve, Eszterházy herczeg főügyésze mellett joggyakornok lett, de egy év múlva (1843-ban) már Mosony vármegye alispánja és követe Sőtér Ferencz mellett találjuk, mint országgyűlési írnokot. Ezen minőségében igen érdekes naplót vezetett az 1843-iki országgyűlés kerületi üléseiről. Pontos megfigyelés alapján feljegyzi röviden az egyes szónokok beszédeit, az érdekesebbekből bővebb kivonatokat ad, kár, hogy május 14-től csak november 27-ig terjed a napló. A kézírat folytatása, úgy látszik, elveszett, így nem is lehet meghatározni, mennyi időt töltött még az országgyűlési ifjúság között. Ezen itt töltött idő mindenesetre Bimbók. (Egy kis kötet vers kéziratban.)