Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Br. Radvánszky Béla: Emlékbeszéd alsó-szopori Nagy Imre, a Heraldikai és Genealogiai Társaság másodelnöke felett

EMLÉKBESZÉD f V ^JL ALSÓ-SZOPORI NAGY IMRE, A HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG MÁSODELNÖKE FELETT, (Felolvastatott az 1894. decz. 12-én tartott nagygyűlésen.) Midőn társulatunk csaknem tizenkét évvel ezelőtt megalakúlt, az első gyűlés bizalma egy kiváló oklevél-tudóst ültetett az egyik másod­elnöki székbe. Azóta csendes, de munkás életet éltünk, dolgoztunk, mint egy jó egyetértésben élő csa­lád. Fájdalmat csak akkor éreztünk, ha választ­mányunknak egy-egy munkás tagja vált el tő­lünk örökre. Fájdalmunk most megújult, a természet örök törvénye ismét megkövetelte áldozatát, a folyó év tavaszán egyik ősz patriarchánk, Nagy Imre másodelnökünk dőlt ki sorainkból. Emlékezzünk meg kegyelettel elhúnyt bará­tunkról és lássuk annak során, hogy a törvé­nyekben megírott igazság keresője hogyan lett a históriai igazság keresőjévé. * * * Alsó-szopori Nagy Imre Sopron vármegyé­ben Német-Kereszturon született 1822 július i-én. Atyja Nagy István, herczeg Eszterházy uradal­maiban kerületi mérnök, anyja Marton Eszter volt. Szüleit, különösen anyját korán elveszítette, nélkülöznie kellett ennélfogva már gyermek­korában az anyai szeretet melegét ; hogy ez jó szívének kifejlődését nem akadályoztatta meg, jórészt nagynénjének, Marton Juditnak kö-zön­Turul. 1895. I. hette, ki gyermekkorától fogva nevelte. Nénje nagy szeretettel gondozta, kényeztette lelkileg, testileg; érzékenysége meg is maradt mindkét irányban egész életén át. Felsőbb iskoláit Sopronban az ev. lyceum­ban végezte, ott találjuk őt 1838/40-ben, mint a «bölcselkedés» hallgatóját. A jogra Pozsonyba ment, ott is végezte azt 1842-ben az evang. lyceumban. írói szárnypróbálgatásai ezen időre esnek. Több költeménye dicséretet nyert, 1 ere­deti és fordított színdarabjai, valamint egyéb tárgyú dolgozatai az «érdemkönyvbe írásra Ítél­tettek»», úgy a soproni, mint a pozsonyi «Ma­gyar Társaság» által. A jogot bevégezve, Eszterházy herczeg fő­ügyésze mellett joggyakornok lett, de egy év múlva (1843-ban) már Mosony vármegye al­ispánja és követe Sőtér Ferencz mellett talál­juk, mint országgyűlési írnokot. Ezen minőségé­ben igen érdekes naplót vezetett az 1843-iki országgyűlés kerületi üléseiről. Pontos meg­figyelés alapján feljegyzi röviden az egyes szó­nokok beszédeit, az érdekesebbekből bővebb ki­vonatokat ad, kár, hogy május 14-től csak novem­ber 27-ig terjed a napló. A kézírat folytatása, úgy látszik, elveszett, így nem is lehet meghatá­rozni, mennyi időt töltött még az országgyűlési ifjúság között. Ezen itt töltött idő mindenesetre 1 Bimbók. (Egy kis kötet vers kéziratban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék