Turul 1896 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Kollányi Ferencz: A Késmárki Frey család

41 A következő esztendőben, mikor már a Bá­thoryak leszármazásaira vonatkozó adatokat nagy fáradsággal csaknem teljesen összegyűjtötte, Bá­lintffy János útján arról értesült, hogy a keresve keresett genealógia Kemény János fejedelem özvegyénél van. Ahhoz fordult tehát kérésével, és hogy a dolog annál bizonyosabban sikerül­jön, Bocskay István, Zemplén vármegye főispánja közbenjárását is igénybe vette, 1664 deczember 15-én az alább következő levelet intézvén hozzá : «Spectabilis ac magnifice domine, observandissime salutem etc. Elérkezvén Bálintfy János uram, jelenté kgd hoz­zám való több jó affectioi között, hogy az Báthory famíliának genealógiája valamikor kgd kezénél is lett volna, és most, mint kgd gondolja, Kemény Jánosné asszonyomnál ő kglménél volna, melynek megszer­zésiben én immár annyira fáradoztam (nem egyebért, hanem nemzetem és annak az méltóságos régi famí­liával dicsösségeért, melyben sok nevezetes főrendek részesek), hogy az mi kevés héjával volnék, ha összve szerezhetném, igen szép emlékezetre való munkát csi­náltathatnék. Minek okáért bizodalmasan kérem ködet és igen szeretettel, mutassa megszerzésiben tellyes informatió­val jó akarattyát, kirül hogy efficatiusbban requirál­hassa Kemény Jánosné asszonyomat is kglmed, noha nem kétlem meghitt elmével lenni kgdhez ő kglmét, irtam én is ő kglmének, azt kgdhez his annexis diri­gáltam. Ebben kgd fáradozván, oly jó akaratot mutat hozzám, mely által minden alkalmatossággal kötelez maga szolgálattyára. Kívánván in reliquo, Isten sokáig éltesse kgdet jó egességben. Pottendorff die 15 de­cembris 1664.­­ Spectabilis ac magn. dom. vestrae servitor paratissimus Comes F. de Nádasd mp.­ A Báthory család genealógiája úgy került a Kemény Jánosné birtokába, hogy a fejedelem első felesége Kállay Zsuzsánna halála után, a mint tudjuk, Lónyay Zsigmondnak Varkocs Mar­gittól született Anna leányát, Wesselényi István özvegyét vette nőül, a­ki Lónyay István és sza­niszlóffi Báthory Kata unokája volt, viszont Bocs­kay István felesége Lónyay Zsuzsánna jussán került a Báthoryak atyafiságába. Összeköttetésü­ket a következő tábla mutatja :2 Szaniszlóffi Báthory Elek Kusali Jakcsy Anna , 1 Báthory Kata Lónyay Istvánná 1 Lónyay Zsigmond­­ Varkocs Margit Lónyay Anna Lónyay Zsuzsánna 1. Wesselényi István Bocskay Istvánná 2 Kemény János fejedelem 1 Kiilczim : Spectabili ac magnifico domino Ste­phano Bocskay de eadem, Comitatus Zempleniensis sup­remo Comiti. S. C. R. majestatis consiliario, domino ob­servandissimo. (Országos levéltár, Lymbus, Missilisek). 2 L. bővebben Doby Antalnak a Lónyay-családról irott érdemes munkájában, Turul, 1896. Nem vallószinü, hogy akár Bocskay, akár Kemény János özvegye megtagadta volna az országbíró kérését, a ki azonban, sajnos, a szép emlékezetre való munkát sohasem fejezhette be. A következő 1665. év február 20-án olaszországi zarándok útjára indult, hogy régi óhajtását tel­jesítvén, Szent­ Péter és Szent­ Pál sírján imád­kozhassék,­ s mire visszakerült hazájába, már nagy dolgok voltak készülőben s a forrongó politikai élet, a nemzet fölszabadítása nagy lel­kesedéssel és magyar szokás szerint nagy zajjal szőtt Wesselényi-féle összeesküvés végkép el­vonta őt a csendes irodalmi munkásság teréről. Hű embere Bálintffy János még mindig szor­galmasan gyűjté számára a genealógiákat s a főúr — mint 1666 július 1­2-én kelt levelében ol­vassuk — igen kedvesen vette a küldött ada­tokat és kérte, hogy csak fáradozzon tovább,­ maga azonban nem törődött most már család­jának régi dicsőségével, de a hazáját fenyegető veszedelem láttára tollat ragadván, rámutatott az ország sebeire, irgalmatlanul ostorozta az egész társadalom, kiváltképen pedig a clerűs romlottságát, és lángoló gyűlölettel festette a zsarnoki uralmat, mely a nemzetet a gyalázatos vasvári békekötéssel a végromlás szélére juttatta. Úgy írt, úgy gondolkodott, úgy érzett, mintha csak Zrínyi Miklós lelke támadt volna föl benne. A Báthoryak genealógiája tehát nem készült el, mi azonban az elmondottak után jogos büsz­keséggel számíthatjuk Nádasdy Ferencz ország­birót a genealógia úttörő munkásai közé. Dr. KOMÁROMY ANDRÁS: A Késmárki Frey család. A minden valószínűség szerint Németország­ból beszármazott Frey család tagjaival legelőször Késmárk város évlapjain találkozunk, a XVII. század kezdetén. A város annál esetben az 1607. évről feljegyezve találjuk, hogy Frey Mihály kereskedőtől Jászon, a város szabadalmainak megsértésével, elvették vám fejében posztóáruit. Ennek folytán a város kárpótolta őt a szenve­dett veszteségekért.­ Hogy azonban Frey Mihálynak neve nem ezen ügygyel kapcsolatosan, és nem most elő­ször került a nagyobb nyilvánosság elé, és hogy a család már régebbi idő óta adott hazánk­nak okos, munkás, derék polgárokat, mu­tatja azon körülmény, hogy II. Mátyás király 1614 július 29-én Frey Mihályt és nejét Annát, úgyszintén fiait: Ágostont, Györgyöt, Mihályt­­ Velenczéből és Rómából irott levelei az orsz. levél­tárban, id. h. 2 U. ott. 3 Genersich, Merkwürdigkeiten der königlichen Frey­stadt Kesmark, (Kassa, 1804.) I. k. 442. 1. 6

Next