Turul 1899 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Karácsonyi János: A báró Wesselényi család eredeti czímere. (Színes hasonmással és a szöveg közt három rajzzal)
kas írja: «kék mezőben felülről inkább medvét mutató, de kioltott nyelvéről ítélve oroszlánnak szándékolt állat van rajzolva, a mely alulról felkunkorodó halfarkban végződik, s két első lábával faderekat vagy törzset tart». Ezen leírásból világos, hogy I. Miklós czimerképe semmiesetre sem volt szirén, hanem kioltott nyelvű állat, a melyet Deák Farkas medvének vagy oroszlánnak gyanított, de, amely, mint I. Miklós unokaöcscsének I. Ferencznek azóta felfedezett czimeréből tudjuk, tulajdonképen kutya. Nagynehezen, a XVI. századbeli emlékekből, meg lehet tehát állapítani, hogy a Wesselényi család a XVI. században halfarkban végződő, kioltott nyelvű kutyát használt czimerképül. De még itt sem állapodhatunk meg, mert tudjuk, hogy a XVI. században a naturalizmus és a jelképiességre való törekvés már megrontotta a heraldikai jó ízlést. Azt pl. hogy Wesselényi I. Ferencz 1576-iki czimerében a czimerképül szolgáló kutya fatörzsökhöz van kötve vagy lánczolva, nyilván az eredeti czimerkép naturalizálásának, elfajulásának tulajdoníthatjuk. Teljes bizonyosságot nyújt erre nézve az itt bemutatott czimerlevél. De mielőtt erről szólnék, el kell mondanom, hogy jutottam e czimerlevél és kép másolatához. Történetíróink az utóbbi években ritkán hallották hírét Bölöni Sándornak, a nagyváradi múzeum volt igazgató-őrének, pedig életpályája úgy indult, hogy a magyar történetírás terén sokat és nagyot lehetett tőle remélni. Családjának gazdag levéltára, vagyoni helyzete, korán már 1872—75. években nyilatkozó hajlama jóformán ujjal mutatták neki, hogy a magyar történetírásnak szentelje életét. De előbb a politika sikamlós ösvényére lépett, aztán egyéb ügyekkel foglalkozott s igy valódi hivatása terén csak keveset munkálkodott. Életének egy nagy elhatározása volt csupán : az, midőn Szilágymegye történetének írására vállalkozott. Össze is gyűjtötte jórészben az idevonatkozó adatokat, az eredeti okleveleket nagy diplomatikai jártassággal lemásolgatta s egyes családok, helységek múltjának vázlatait elkészitgette, de utóbb elhatározását megváltoztatta, visszalépett s nemsokára kinos szenvedés után meghalt. Archeológiai Értesítő, 1876. I. k. 21 — 23. 1. A Wesselényi család őseiről, 1878. 4. 1. Bölöni Sándor kutatásai közben a báró Wesselényi családnak akkor még Görcsönben, jelenleg az erdélyi múzeumban elhelyezett levéltárából az itt közölt czimerlevelet nemcsak lemásolta, hanem az oklevél elején álló képet is Szüts Izsó nagyváradi rajztanárral híven lefestette, mert, a mióta megtudta tőlem, miként lehet kimutatni, hogy e czimerlevél a Wesselényi-család eredeti czimerét tartotta fönn, szándéka volt azt a Turulban közzétenni s ezáltal az itt megjelent nagyszámú és érdekes hű czimer-másolatokat szaporítani. A halál azonban őt e szándékában is meggátolta. Testvérbátyja, Bölöni József, öcscse kéziratainak őre és tulajdonosa volt caj és ki e czimerlevél másolatát és rajzát nekem általadta. Így jön módomban, hogy a Wesselényi-czimerkérdésben néhai Bölöni Sándor szándékát megvalósíthatom s a döntő bizonyítékot előmutathatom. Az 1418 márczius 29-ikén Konstanzban kelt oklevél úgy a mint azt Bölöni Sándor lemásolta, igy hangzik : Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex. Omnibus Cristi fidelibus tarn presentibus, quam futuris presentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velud e sole radii, nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dépendent, ut non sít dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Ladislaus dictus Chese filius Demetrii de Dansa et de Kerezthur coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis et recensitis suis fidelibus serviciis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis utique acceptis et laudandis, quibus ipse nobis et sacro nostro regio diademati a longinquis temporibus in nostris agendis prosperis et adversis, persone et rebus suis non parcendo, indefesse studuit complacere reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia, in presentium litterarum nostrarum capite depicta, maiestati nostre exhibendo eadem a nostra celsitudine sibi et per eum Petro filio Dominici de eadem condivisionali fratri suo ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ex liberalitate nostra regia dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Ladislai Chese gratis affectibus intuentes obsequiorum mérita, quibus ipse in Bosna et signanter in presentibus Almanie partibus, quos nos pro sacrosancte universalis ecclesie, que iam superni luminis gracia illustrante ad unitatem per verum et unicum eius sponsum pervenit, et sacri imperii status reformatione, duce Christo, qui lux vera luminum, feliciter perlustravimus, se variis periculis imminenti- 54