Turul 1899 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Tárcza - A Magyar Herladikai és Genealogiai Társaság ülései

kötetét — négyszázat haladja a Mária Teréziától adományozott czimerek száma. Az alább közlendő levél egyszersmind azt is bizonyítja, hogy a nemesítések még mindig nem kizárólag az érdemek jutalmazására, hanem az állampénztár megtöltésére szolgáltak, mert a királynő — személyekre való tekintet nélkül — maga szabta meg időnként a kiosztandó armá­lisok számát s talán árát is. De ha összehasonlítjuk az ő és elődei neme­sítéseit, a kettő között lényeges eltéréseket és más intenziókat találunk. Míg elődei a tulajdonképeni nemességszerző mellett, egy és ugyanazon armálisban gyakran egész sorát nemesítették meg a mellék­nemes­ségszerzőknek, addig Mária Terézia armálisai csak egy család nemesítésére szorítkoztak. Míg elődei a hadviselésben bátorságot tanusított egyéneket, vagyonosabb, nem ritkán szökött jobbágyokat nemesítettek meg, addig ő leginkább a hono­ratiorokat, — a gentryt — nemesitette: posta­mestereket, bányaigazgatókat, városbirákat és senatorokat, udvari kanczelláriai hivatalnokokat, papokat, jegyzőket, helytartó tanácsosokat, tar­tományi biztosokat, harminczadosokat, orvosokat stb. s katonákat a hadnagyoktól felfelé. De mig elődeinek nemesitései magyar embereket emel­tek fel, addig ő e kitüntetésben legtöbb esetben idegen nemzetiségüeket részesített. A sárospataki főiskola levéltárában van egy levél, melyet Dömjén Gergely udvari ágens irt Szathmári Király Györgynek, ki már e levél vételekor traktusának egyik legbefolyásosabb embere s később 1763—1775-ig a sárospataki főiskolának főgondnoka volt. A levél tartalma a következő : Spectabilis ac generose domine, Fautor mihi colendissime ! Ezelőtt jó idővel tudakozó az úr, hogy le­hetne tiszt. Tokai uramnak armalist szerezni, most apodictice felelhetek, 1500 Rh. forintért praeter sportulas és két minden apparatussal elkészült lovas katonáért vagy ennek redemtió­jáért 200 forintal. Mert ő fig­e illy conditio alatt determinált 50 armalist resolválni és a végre annyi iránt a cancelláriának megengedett pro­positió­t tenni. Ha azért tiszt, uramnak tetszik, minden cunctatio nélkül resolvállya magát a mig a quinquagenarius numerus bé nem tellyesedik, de azt kivánnyák hogy securitast adgyon, melyre nem látok nagyobbat, mintha az 1500 forintot felküldi és letéteti a taxaturatus officiumban, e mellett irja meg nékem maga kereszt­nevét és gyermekeiét akkiket akar inseráltatni.» (A levél folytatásában más dolgokról van szó, a vége.) Magamat az úr gratiájában ajánlom és maradok Az urnák Bécs 23. 9-bris 1759 alázatos szolgája Dömjén Gergely Azon sokféle zaklatásoknak, melyeknek ez időben a reformátusok ki voltak téve, egyike az volt, hogy református lelkészektől nemességük igazolását követelték s kik nemességüket iga­zolni nem voltak képesek, gyakran állásukkal nem egyező lealázó bánásmódban részesültek. Tokai György az előkelő miskolczi ref. egyház papja volt 1759-ben, de vagy nem volt nemes, vagy nem tudta többé nemességét bizonyítani. Ez indíthatta Szathmári Király Györgyöt arra, hogy kedves papjának ez állásában nemeslevelet szerezzen. Demjén Gergely udvari ágens pontosan eljárt megbízásában, mert Gáti alias Tokai György, valamint gyermekei : György, József, Zsuzsanna, Sára és Zsófia 1764-ben megnyerték az armalist s vele a következő czimert: kék és veresben hasított pajzsban, koronás zöld hármas halmon, hajlott kar, veres mezben, markában k­ótollat tart, a pajzs jobb felső sarkában arany naptól, a bal felső sarkában ezüst, befelé fordult hold­sarlótól kisérve. Sisakdís­z: veres és kék bivaly­szarv között a kar. Takarók : kék-arany, veres­ezüst. —F. 90 TÁRCZA. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgató választmánya f. évi ápril­is 27-ikén Fejér­pataky László másodelnök elnöklete alatt ülést tartott, melyen Barabás Samu, Borovszky Samu, Illésy Já­nos, Majláth Béla, Makay Dezső, Nagy Gyula, hg. Odescalchi Arthur, Szent-Ivány Zoltán, Szinnyei József, Thaly Kálmán ig. vál. tagok, Tóth Árpád pénztárnok és Áldásy Antal jegyző, titkárhelyettes vettek részt. Az elnök az ülést megnyitván, a jegyző felolvassa Meliorisz Béla társ. tag értekezését «A bothfalvi Both család czimeréről», mely a Turulban fog megje­lenni. Varjú Elemér társ­­tag felolvassa «Magyar kör­iratú pecsétek a XIV. és XV. században» czimű ér­tekezését, melyet a Turul jelen füzete közöl. A folyó ügyek folyamán először az új tagok vá­lasztattak meg és pedig alapí­tó tagokat 100 frttal

Next