Turul 1900 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Tárcza - Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság működéséről az 1900-ik évben. Schönherr Gyula-tól
ot mány őszinte sajnálkozással tudomásul Fejérpataky László visszalépését a Turul szerkesztésétől, melynek vezetése ezentúl a jelentést tevő titkár feladatát képezi. Az áprilisi és szeptemberi ülések csupán folyó ügyek elintézésével foglalkoztak, míg a novemberi ülés főtárgya az igazgató-választmányi és levelező tagok választásán kivül a számvizsgáló-bizottság kiküldése és a Nemzetségi Zsebkönyv kiadása ügyének előkészítése volt. A társaság folyóirata, a Turul a tavalyi nagygyűlés után az 1899. évi folyam 4. füzete és a jelen évi, immár XVIII. évfolyam 1., 2. és 3. füzete, jelent meg a szokott negyedévi időközökben, a rendes terjedelemben és kiállításban. Beszámolni óhajtva, az eddigi szokáshoz híven, e füzetek tartalmával, melyek társaságunk tudományos munkásságának egy évi eredményét adták át a nyilvánosságnak, meg kell emlékeznem arról a nagy változásról, mely a folyóirat szerkesztésében ez év elején beállott. Az 1899. évi folyam negyedik füzete utoljára viseli magán Fejérpataky László szerkesztő nevét. Érdemes másodelnökünk 1883-tól 1885-ig báró Nyáry Alberttel, 1883-tól 1896-ig egymaga, 1897-től alulírottal, a társaság akkori jegyzőjével együtt állott a folyóirat élén, s annak tudományos sikerei az ő nevével vannak elválaszthatatlanul egybeforrva. Lemondása a szerkesztésről nehéz feladatokat ró utóda vállalta. De ha nevét nélkülöznünk kell a folyóirat cimlapján, nem mondunk le szakavatott tolla támogatásáról, s tizenhét év sikerei, melyeket a Turul az ő szerkesztése alatt ért el, a jövőben is biztosítják számunkra azoknak a munkatársaknak közreműködését, akiknek vállvetett buzgalma oly magas színvonalra emelte társaságunk közlönyét. A régi munkatársak legjobbjai, czimertani irodalmunk legalaposabb művelői foglalkoztak ezúttal is a Turul egyik speciális feladatával, középkori armálisaink hű hasonmásban való ismertetésével és méltatásával. A füzeteinkben közzétett szines czimerképek a lefolyt évben is Zsigmond korabeli heraldikánk emlékei közül vétettek. Keresztúri és Daniai Csese Lászlónak és társainak 1418 márczius 29-ikén nyert czimerében Karácsonyi János ig, vál. tagtársunk a Wesselényi család ősi czimerét ismerve fel, mely kritikáról tanúskodó tanulmányban mutatja ki a genealógiai kapcsot e főúri család és az armális adományozottja között. Dolgozata 1898. évi üléseink egyikének felolvasási tárgya volt, de csak az 1899. évi 4. füzetben jelent meg, az érdekes czimerről adott szines hasonmás magyarázatául. Vay Ábrahám 1418-iki czimerét Csorna Józsefig, vál. tag, a kiváló heraldikus ismertette, mint rendesen, ez alkalommal is a heraldika számos alapkérdésének beható tárgyalására lelve bő alkalmat. Boncz Ödön ig, vál. tag az irsai és szentbalázsi Szele család 1431-iki czimeres levelének ismertetése kapcsán több érdekes heraldikai megjegyzés mellett a kökényesi, utóbb szentbalázsi Szele családról ír, korábbi tanulmányát egészítette ki új czimertani és genealógiai adatokkal. A Szentbenedekiek 1435-iki czimerének az eredeti czimerkép mai rongált állapotát hiven visszatükröző, háromszínű nyomás utján készült hasonmásához larjú Elemér ig. váltag irt magyarázatot, melynek főérdeme a Jöre nemzetség genealógiai viszonyainak tisztázása. A Zsigmond-kori festett czimeres leveleket megelőző korszak, a XIV. század okleveles heraldikai emlékeivel foglalkozik Csorna József «Az első magán czimeradományok» czímű dolgozatában, összefoglalva kutatásai eredményét arról a korszakról, amelyben a czimeradományozás királyi kiváltsággá válik, de az armálisok még nem állíttattak ki későbbi teljes, az egész czimer adományára kiterjedő, s a czimer szines képét s leírását tartalmazó alakjukban. Ugyanő egy korábban megjelent Zsigmond-kori szines czimerképre, a harsági Farkas család 1418-iki czimerének hasonmására tett megjegyzéseket, kimutatva a különbséget ezen egy XVIII. századi másolat után adott hasonmás és az eredeti czimerlevél czimerképe között. Míg az eddig felsorolt dolgozatok az élő heraldika korába vezetnek vissza, Ghyczy Pál ig. vál. tagtársunk a festett heraldika fejlődésének legutolsó stádiumából merítette tanulmányának tárgyát, gondos és teljességre eddig úgyszólván páratlan összeállításban mutatva be a hazánkban és a külföldön divó rangjelző koronák sokféle faját. Illéssy János igy váltagnak múlt évi üléseink egyikén felolvasott közleményével a Nagymihályi-czimer felett folyt perről, mely a Turul ez idei II. füzetében jelent meg, már a tavalyi évi jelentésben volt alkalmam foglalkozhatni. Ugyanő a Récsey Viktor által tavaly ismertetett czimeres könyv jelentőségére vonatkozólag tett közzé néhány felvilágosító sort. Bármily fontosak azonban a heraldika terén elért ezen eredményeink tagtársaink tudományos munkásságának súlypontja ezúttal is a genealógiai kérdések terére esik. Több év óta észlelhetjük már folyóiratunk hasábjain, mint igyekszik a genealógiai szak túlsúlyra emelkedni a rokon tudományág, a czimertan felett. Annak az érdeklődésnek a kifolyása ez, mely a hazai történetírás leghivatottabb művelőiben is fokozottabb mértékben ébredt fel, mióta tapasztalják, mennyit köszönhet történelmi irodalmunk a genealógiai kutatások föllendülésének. A történelem segédtudományai között kétségkívül alig van egy is oly fontos szolgálatra hivatva az események rugóinak kutatásánál, mint az a tudományág, mely a családi összeköttetések szempontjából vet világot a történelem szereplőire. Társulatunk eddig is büszkén mutathatott az e téren elért eredményekre ; e pontnál elég hivatkoznom genealógiai feladataink legfontosabbjának, a nemzetségek kutatásának terén végzett nagy munkára, mely habár a társaság működési terén kívül, de kétségkívül nem hagyva felhasználatlanul az általa végzett előmunkálatok eredményeit, érte el méltó betetőzését Karácsonyi János tagtársunknak az Akadémia koszorújával jutalmazott nagy művében, a magyar nemzetségek történetében. A történeti és genealógiai szempontból egyaránt nagyérdekű kérdés kimeríthetetlen anyagából az idén is a megszokott buzgalommal és munkakedvvel merített Wertner Mór ig. vál. tagtársunk, aki «Nemzetségi kutatások» czímű dolgozatának befejező közleményében az oklevéltáraknak a Jákó, Kádár-Kálász, Bór-Kalán, Káta, Lővente, Monoszló, Myle, Pilis, Pudan, Rátold és Vázsony nemzetségekre vonatkozó adatait dolgozta fel. A veterán kutatónak ifjú erők is jöttek segítségére Varjú Elemérnek a Jöre nemzetségről írt dolgozatáról már fentebb szóltam. Ifj. Reiszig Ede