Turul 1901 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Rövidke viszonválasz "Az örökös főrendiség eredete Magyarországon" czímű munka bírálójának válaszára. Dr. Schiller Bódog-tól - Előfizetési felhívás Pálmay József Háromszékvármegye nemes családjai czímű munkájára

­kk is bőségesen akadnak. Különösen a vármegye közsé­geit bemutató részből meríthet sokat a genealógus ; az egyes községek leírásánál mindenütt fel vannak sorolva a régibb és ujabb birtokosok. A már említetteken kivül a czimertani érdekű il­lusztrácziók száma nem nagy. Vitéz János, Thurzó György, Telegdi István czimeres sírkövei, Vitéz János és Martinuzzi pecsétjei már régóta ismeretesek s áb­ráik ki vannak adva. Kevésbbé ismert az Albisi Zó­lyomi család szép czimere, a mely kőbe vésve a szé­kelyhídi XV. századi ev.­ref. templomban van meg. A czimer jól sikerült képét a kiadóhivatal szívességé­ből itt közöljük, mint egyik legszebben stilizált közép­kori czimerünket. Hasonlóképen bemutatjuk Nagyvárad sz. k. város bővített czimerének ábráját, a­mely a város iboo márczius 21-ikén II. Rudolftól nyert szabadság­levelében adományozottról van véve. Leírása alól fel­ment a kifogástalan autotypia ; színei : a paizs kék, az angyal ruhája fehér, az oroszlán s a korona arany, ha­sonlókép arany a sisakdísz oroszlánja is. Takaró kék­arany, vörös-ezüst. Sajnálattal kell megemlítenünk, hogy a vármegye czimere csupán záróképül szerepel s stilizálása minden heraldikát megcsúfol ; paizsa fölött nyitott korona van, a melyből foszladék nyúlik le a paizs két oldalára. Érdeklődéssel nézünk elébe a Magyarország Vár­megyéi és Városai következő köteteinek. A gyűjte­mény valamikor páratlan enciklopédiája lesz hazánk ismeretének, s benne a honi tudomány minden ága megbecsülhetetlen segédkönyvet fog találni. V. E. Háromszék vármegye nemes családjai czímű ge­nealógiai munkára hirdet előfizetést a szepsi-szent­györgyi Jókai-nyomda részvénytársulat. A mű szerzője Pálmay József, a­kinek nem régen kiadott Udvarhely vármegye nemes családjai czimü munkáját a Turul ez évi első füzetében ismertettük. A munka nagy ne­gyedrétben 35—40 íven s czimerekkel illusztrálva fog megjelenni. A prospektuson mintául közlött áb­rákból látjuk, hogy az illusztrálásul szolgáló czimerek ép olyan művészietlenek s heraldikailag is hibásak, mint az Udvarhely családairól kiadott kötetben voltak. Pedig a hibátlan rajzok s azok czinkográfiái fél any­nyiba kerültek volna, mint a mennyibe a rossz famet­szetek. A kötet ára fűzve ib. diszkötésben 20 korona. Balogh Gyula: Vasvár­megye nemes családjai. Má­sodik bővitett kiadás. Szombathely, Bertalanffy József könyvnyomdája, 1901. 8 rét, 8 levél, 304 oldal. Irodalmi viszonyaink ismerője előtt hihetetlenül hangzik, hogy egy kis kört érdeklő családtörténeti munka rövid hét év alatt két kiadást érjen. Az egye­dül üdvözítő ultra-liberalizmus jegyében élő nagy­közönség előtt szinte irtózat tárgya a múltra vissza­tekintő genealógiai tudomány s még irodalmi képzett­ségű férfiak közt is akárhány akad, a­ki képtelen be­látni a családtörténet tudományos és szocziális fontos­ságát. Így aztán rossz idők járnak a szaktudományunkba vágó művek kiadóira. Valójában a Balogh Gyula könyve nem­ ért máso­dik kiadást. Új alakjában sem egyéb ez, mint a ré­ginek megtoldása egy kis pótlékkal. A könyv ugyanaz mint előbb, még névmutatója sem változott ; az első kiadástól mindössze egy második, pár sornyi előszó­t tizenhárom levélnyi pótlék különbözteti meg. A könyv tehát nem hogy a genealógia fellendüléséről tenne tanúságot, hanem épen az ellenkezője bizonyság­­ mutatja, hogy az első kiadás sem kelt el ; kény­telen a kiadó azt új formába öltöztetni, hogy újból néhány vevőt szerezzen neki. A munkát első megjelenésekor röviden már­­is­mertette folyóiratunk. Egyike az a legjobban elké­szült hasonló irányú műveknek az érdekes adatok nagy tömegével telve. Főérdemét megbízhatósága teszi ; a szerző dicséretesen óvakodott a meg nem indokolható s nem igazolható adatok felvételétől, a­melyek pedig többnyire a családok hiúságának kielégítésére néhány újabban megjelent ilyen műben csak úgy hemzsegnek. A második kibocsátáshoz csatolt pótlék tizennégy családról hoz adatokat. Legbővebben a Bátsmegyeiek­kel foglalkozik ; ezekről szerző egész kis monográfiát nyújt. Ezen kivül megemlíti még a Bertalanffy, Bo­gothi, Desics Egerváry, Gallen, Gar, Korchmáros, Mesterházy, Nagy, Pázmándy, Pósfay, Seper és Szent­benedeki családokat. Kívánjuk, hogy az érdekes munka mihamarább második nyomtatást érjen. Cs. Rövidke viszonválasz « Az örökös főrendiség eredete Magyarországon » czimü munka bírálójának válaszára. Rútul visszaélnék a Turul tekintetes szerkesztő­ségének, mely oly nyájas előzékenységgel adott helyet alkotmánytörténeti vitánknak, szives türelmével, ha, miként a múltkor, újra szép sorjában megvizsgálnám s megvilágítanám a t. bíráló úr állításait. Lemondha­tok erről annyival inkább, minthogy a t. bíráló úr múltkori észrevételeim közül mindössze egyetlen egy­nek a megerőtlenítését kísérelte meg. Beérem tehát azzal, hogy kimutassam az ezen az egy ponton, „ na­gyon szembeötlő” kérdésben ellenem felhozottak tart­hatatlanságát. Megc­áfolandó azt a tételemet , hogy volt egy állandóan a király oldala mellett működő tanács, t.­i­az a tulajdonképeni tanács, a­mely kapcsolatos a ki­rályi törvényszékkel, a t. bíráló úr kiigazítja, kiegé­szíti a vidéki bíráskodással foglalkozó törvényszéki ta-

Next