Turul 1901 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Rövidke viszonválasz "Az örökös főrendiség eredete Magyarországon" czímű munka bírálójának válaszára. Dr. Schiller Bódog-tól - Előfizetési felhívás Pálmay József Háromszékvármegye nemes családjai czímű munkájára
kk is bőségesen akadnak. Különösen a vármegye községeit bemutató részből meríthet sokat a genealógus ; az egyes községek leírásánál mindenütt fel vannak sorolva a régibb és ujabb birtokosok. A már említetteken kivül a czimertani érdekű illusztrácziók száma nem nagy. Vitéz János, Thurzó György, Telegdi István czimeres sírkövei, Vitéz János és Martinuzzi pecsétjei már régóta ismeretesek s ábráik ki vannak adva. Kevésbbé ismert az Albisi Zólyomi család szép czimere, a mely kőbe vésve a székelyhídi XV. századi ev.ref. templomban van meg. A czimer jól sikerült képét a kiadóhivatal szívességéből itt közöljük, mint egyik legszebben stilizált középkori czimerünket. Hasonlóképen bemutatjuk Nagyvárad sz. k. város bővített czimerének ábráját, amely a város iboo márczius 21-ikén II. Rudolftól nyert szabadságlevelében adományozottról van véve. Leírása alól felment a kifogástalan autotypia ; színei : a paizs kék, az angyal ruhája fehér, az oroszlán s a korona arany, hasonlókép arany a sisakdísz oroszlánja is. Takaró kékarany, vörös-ezüst. Sajnálattal kell megemlítenünk, hogy a vármegye czimere csupán záróképül szerepel s stilizálása minden heraldikát megcsúfol ; paizsa fölött nyitott korona van, a melyből foszladék nyúlik le a paizs két oldalára. Érdeklődéssel nézünk elébe a Magyarország Vármegyéi és Városai következő köteteinek. A gyűjtemény valamikor páratlan enciklopédiája lesz hazánk ismeretének, s benne a honi tudomány minden ága megbecsülhetetlen segédkönyvet fog találni. V. E. Háromszék vármegye nemes családjai czímű genealógiai munkára hirdet előfizetést a szepsi-szentgyörgyi Jókai-nyomda részvénytársulat. A mű szerzője Pálmay József, akinek nem régen kiadott Udvarhely vármegye nemes családjai czimü munkáját a Turul ez évi első füzetében ismertettük. A munka nagy negyedrétben 35—40 íven s czimerekkel illusztrálva fog megjelenni. A prospektuson mintául közlött ábrákból látjuk, hogy az illusztrálásul szolgáló czimerek ép olyan művészietlenek s heraldikailag is hibásak, mint az Udvarhely családairól kiadott kötetben voltak. Pedig a hibátlan rajzok s azok czinkográfiái fél anynyiba kerültek volna, mint a mennyibe a rossz fametszetek. A kötet ára fűzve ib. diszkötésben 20 korona. Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Második bővitett kiadás. Szombathely, Bertalanffy József könyvnyomdája, 1901. 8 rét, 8 levél, 304 oldal. Irodalmi viszonyaink ismerője előtt hihetetlenül hangzik, hogy egy kis kört érdeklő családtörténeti munka rövid hét év alatt két kiadást érjen. Az egyedül üdvözítő ultra-liberalizmus jegyében élő nagyközönség előtt szinte irtózat tárgya a múltra visszatekintő genealógiai tudomány s még irodalmi képzettségű férfiak közt is akárhány akad, aki képtelen belátni a családtörténet tudományos és szocziális fontosságát. Így aztán rossz idők járnak a szaktudományunkba vágó művek kiadóira. Valójában a Balogh Gyula könyve nem ért második kiadást. Új alakjában sem egyéb ez, mint a réginek megtoldása egy kis pótlékkal. A könyv ugyanaz mint előbb, még névmutatója sem változott ; az első kiadástól mindössze egy második, pár sornyi előszót tizenhárom levélnyi pótlék különbözteti meg. A könyv tehát nem hogy a genealógia fellendüléséről tenne tanúságot, hanem épen az ellenkezője bizonyság mutatja, hogy az első kiadás sem kelt el ; kénytelen a kiadó azt új formába öltöztetni, hogy újból néhány vevőt szerezzen neki. A munkát első megjelenésekor röviden márismertette folyóiratunk. Egyike az a legjobban elkészült hasonló irányú műveknek az érdekes adatok nagy tömegével telve. Főérdemét megbízhatósága teszi ; a szerző dicséretesen óvakodott a meg nem indokolható s nem igazolható adatok felvételétől, amelyek pedig többnyire a családok hiúságának kielégítésére néhány újabban megjelent ilyen műben csak úgy hemzsegnek. A második kibocsátáshoz csatolt pótlék tizennégy családról hoz adatokat. Legbővebben a Bátsmegyeiekkel foglalkozik ; ezekről szerző egész kis monográfiát nyújt. Ezen kivül megemlíti még a Bertalanffy, Bogothi, Desics Egerváry, Gallen, Gar, Korchmáros, Mesterházy, Nagy, Pázmándy, Pósfay, Seper és Szentbenedeki családokat. Kívánjuk, hogy az érdekes munka mihamarább második nyomtatást érjen. Cs. Rövidke viszonválasz « Az örökös főrendiség eredete Magyarországon » czimü munka bírálójának válaszára. Rútul visszaélnék a Turul tekintetes szerkesztőségének, mely oly nyájas előzékenységgel adott helyet alkotmánytörténeti vitánknak, szives türelmével, ha, miként a múltkor, újra szép sorjában megvizsgálnám s megvilágítanám a t. bíráló úr állításait. Lemondhatok erről annyival inkább, minthogy a t. bíráló úr múltkori észrevételeim közül mindössze egyetlen egynek a megerőtlenítését kísérelte meg. Beérem tehát azzal, hogy kimutassam az ezen az egy ponton, „ nagyon szembeötlő” kérdésben ellenem felhozottak tarthatatlanságát. Megcáfolandó azt a tételemet , hogy volt egy állandóan a király oldala mellett működő tanács, t.iaz a tulajdonképeni tanács, amely kapcsolatos a királyi törvényszékkel, a t. bíráló úr kiigazítja, kiegészíti a vidéki bíráskodással foglalkozó törvényszéki ta-