Turul 1901 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Wertner Mór dr.: Nemzetségi kutatások. (Két közlemény)
184 vámjogot adományoz.1 E Nagymihály megfelel a Biharmegyében még most is létező Ér-Mihályfalvának.2 1326 július 1-én Károly király ez adományozást azzal toldja meg, hogy Gergelynek a biharmegyei Apáti és (Ér-) Tarcsa birtokot adja és kiemeli, hogy összes fivéreit s egyéb nemzetségbeli rokonait, nevezetesen pedig édes fivéreit Szerafin és Róbertet ez adományozásból kizárja. 1329 márczius 19-ikén Lőrincz fiain Gergely és Szerafinon kivül még a következő birtokosokat találjuk Nagymihályon : Róbert fiát Mihályt és János fiát Jánost. 1333 deczember 20-ikán Szerafin fia Nagymihályi Mártoni és Róbert özvegyének fivére Sebestyén azzal van vádolva, hogy Reszegei Sándornak kárt okoztak. Lőrincz fia Gergely 1338 május 28-ikán még él. Leánya Margit olaszi Czinye Marót tordai főispán neje 1351-ben él. Lőrincznek volt azonban még Anna nevű leánya is, aki a Kaplyon nb. Csomaközi Péterhez ment férjhez. Midőn ennek utódai 1354 márczius 29-én Anya után őket illető örökösödési jogaikat bejelentették, akkor Anna rokonai már a «Széplaki» nevet viselik, és pedig: a) Lőrincz fia Gergely fiai: Lökös, Turul, György, Gergely, István és Simon, b) Szerafin fia István. 1358-ban átírja a váradi káptalan Széplaki Turul és fivérei számára az 1329. évi határjárást. Turul a papi pályára lépett ; II. Gergelylyel még 1385-ben találkozunk.3 Megkapjuk a következő szemma töredékét : Turul ab. Lőrincz Az eddigiekből tehát láttuk, hogy e nemzetség birtokai Bihar megyében feküdtek és hogy ezek legrégibbje a még most is az érmihályfalvai járásban Szalacs vidékén fekvő Ér-Mihályfalva (az okiratok Nagymihálya) ; találjuk azonkivül, hogy a nemzetség egyik tagja a Turul keresztnevet is viseli. Ha már most szemügyre veszszük, hogy Turul comes özvegyének birtokai, melyeket hitbéri és hozományi követeléseiért elhalt férjének birtokaiból kapott, szintén Biharmegyében és vidékén feküdtek és hogy Pál országbiró szintén Biharmegyében nagy terjedelmű birtokokkal birt és hogy különösen a Szalacs melletti Mihál a későbbi Nagymihálylyal illetve Er-Mihályfalvával azonos, akkor azon majdnem apodiktikus következtetésre kell jutnunk, hogy e Turul comes szintén a Turul nemzetség egyik tagja. 13. Vaja nemzetsége. E nemzetséget, melynek nevét gyakran elferdítették, csak az ország délnyugati részeiben találjuk. Összefüggő leszármazását nem adhatjuk. Első ismert képviselője bizonyos Péter, kinek fiaiból Madar és Elek ismeretes. Elekről egyetlen egyenes adat szól, a mennyiben a pécsi, káptalan 1244-ben tanúsítja, hogy Vya nb. Péter fia Elek valkómegyebeli Halmos nevü birtokát Miskócz nb. Fila zágrábi prépostnak és fivéreinek Péter és Tamásnak eladta. 1251-ben Elek már nem él. Mahar (kétségkivül a Macharias név röviditése, mert Muchor alakban is előfordul Monoszló nb. öregebb Gergely comesnek névleg ismeretlen nővérét vette nőül, kitől Jakab nevü fia született. Jakab már 1231 előtt anyai öröksége ügyében Monoszló nb. Tamás bánnal egyezkedett, a mennyiben Tamástól az örökség megváltása czimén tekintélyes pénzösszeget kapott. Maharról és fia Jakabról azután sokáig nem hallunk semmit. Csak a tatárjárás hozza őket megint emlékezetbe, amennyiben tudjuk, hogy Mahart a tatárok megölték, unokái pedig tatár fogságba kerültek, mire IV. Béla azoknak öszszes szerzett birtokait, minthogy ezek jogos tulajdonosaik eltűnése által a koronára szálltak, Miskócz nb. Fila zágrábi prépostnak és fivéreinek Péter és Tamásnak adományozta. I Gergely Szerafin 1326—1329 Róbert 1329 Anna 1313—1338 neje: Sebestyén férje: Képviseli a " nővére lyon nb. «Nagymihályi» Márton I. István Csomaközi nevet 1333 1354 Mihály 1329 Péter Lökös Turul György II. Gergely II. István Simon Margit 1354 1354-1358 1354 1354—1385 1354 1354 férje: olaszi Pap a Czinye váradi Marót egyház- i 1354 megyében 1 Sztárai okmtár, I. k. 40. 1. 2 U. ott, 53. 1. 3 Fejér, X. r. III. k. 18. I. Károlyi okmtár, I. k. 82., 128., 221. 11. Sztárai okmtár, I. k. 53., 55. 1. 1 Wenzel, XI. k. 337. 1. Fejér, IV. r. II. k. 121. 1. 2 Wenzel, XI. k. 223. 1.