Turul 1902 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Grünn Albert: I. Károly király gyűrűspecsétje. (Három közlemény, négy pecsétrajzzal)

Szécsi Miklós bán számára adott adománylevele,­ melyet a királyi kanczellária két példányban állított ki. Az egyik példány letöredezett pecsét­jének helyén a következő kanczelláriai feljegy­zést olvassuk : Ad litteratorium preceptum do­mini regis sub sigillo, quod in manu sue gestat ; a másik példányon ismét : Ad litteratorium man­datum domini regis sub sigillo sua secreto an­nuleo. Minthogy itt nyilvánvalóan egy és ugyan­azon pecsétről van szó, világos, hogy I. Lajos király is ujján viselte a secretum annuleumot. Másfelől ismét tudomásunk van arról, hogy volt olyan királyi gyűrüpecsét is, I. Lajos idejében a mely külön udvari tisztviselő gondjaira volt bizva. E tisztviselő Demeter mester, kiről Szécsi Miklós országbiró 1357. évi oklevelében ezeket olvas­suk : Magister Demetrius conservator sigilli an­nularis dicti domini nostri regis­­t.­i. Lodovici .2 E Demeter mesterről a király 1359. évi okleve­léből tudjuk, hogy királyi kincstartó is volt, mert ez oklevél « fideli suo magistro Demetrio litterato thesaurario suo» van intézve.3 Valószínű­nek tartom, hogy a kincstartói méltósággal füg­gött össze a királyi gyűrüpecsét őrizete is. Egy másik udvari tisztviselő, kiről az ok­levelek mint I. Lajos király kisebb pecsétjé­nek őréről megemlékeznek, Miklós mester, kit I. Lajos 1373 november 8-ikán kelt oklevelében igy nevez meg: «Conservator sigilli nostri se­creti et rotundi». E tisztviselők egyikének állan­dóan a király kiséretében kellett lennie s ez pecsételte meg a királyi székhelyen működő kanczelláriához küldött rendeleteket. Bizonysága ennek I. Lajos 1362 február 26-ikán kelt ok­levele, melynek letöredezett pecsétje helyén a következő kanczelláriai feljegyzést olvassuk : «Commissio domini regis per literas suas cum suo sigillo, quod circa se gestat, consignatas, quas nobis misit de Vertes et in eodem sigillo unus clipeus est sculptus.»­ A pecsét anyagáról azt hinnék, hogy drágakő volt, melyet aranygyűrűbe foglaltak. I. Károly király ugyanis, a­mint az elmondottakból tud­juk, állandóan az ujján viselte; nyugaton pedig a drágaköves gyűrűk viselete általános szokás volt s főleg ezeket használták az uralkodók pe­csételésre.­ Hozzájárul még, hogy a körirat betűi feltűnően­­ aprók, s daczára a hosszas hasz­nálatnak, mégis tiszták és határozottak maradtak. Ebből arra következtethetnénk, hogy a pecsét anyaga kemény és tartós volt, a­mit a használt fémekről alig mondhatunk. Az ellenkezőről győz meg azonban a pecsétlenyomatok behatóbb vizs­gálata. Ha ugyanis kőbe vésik a pecsétet s aztán foglalják gyűrűbe, a kőnek vagy ki kell emelkednie a fémkeretből, vagy meg kell lát­szani a pecsétlenyomatokon a pecsét és a keret közötti határvonalnak. A lenyomatok azonban arra mutatnak, hogy sem a pecsét nem emelkedett ki a gyűrűből, sem a kérdéses határvonal nincs meg, vagyis a pecsét anyaga azonos a gyűrű anyagával. Tényleg úgy áll a dolog, hogy I. Ká­roly pecsétgyűrűje egy darabból állott, egy he-i Hazai okmánytár, II. k. 108. 1. Valószínűen azért fűzték e feljegyzéshez a pecsétleírást, mert ez a királyi pecsét nem igen volt használatos. I. Lajos király ismert kisebb pecsétjei között három is van, melyek közepébe pajzs van vésve. Az első, melyet Pray (Syntagma de si­gillis) IV. táblája 8. ábráján közöl s a mely azonos a X. tábla 4. ábrájával, azért nem lehet, mert ebben a pajzs fölött sisak is van s a kérdéses leírás ezt nem em­líti. Négyszögletes gyűrűpecsétjét ismét nem jelölték volna pusztán ezzel, mert annak legjellemzőbb sajátsága éppen feltűnő alakjában rejlik, erre helyezték volna tehát a fő­súlyt. Minden valószínűség a mellett szól, hogy a Pray IV. táblájának 7. ábráját kell alatta értenünk, melyet a secretummal ellentétben a szoros értelemben vett gyűrü­pecsétek közé számítanak (Turul, VI. k. 91. 1.­. 2 VI. Henrik hagyatékában : Unum­ sigillum secreti de uno safirii posita in auro. Breslau, 950 1. IX. Lajos pecsétjéről : Celui de Louis IX était, comme les anciens signa l'empreinte d'une matrice fixée à un anneau ; cet anneau d'or, longtemps conservé dans le trésor de Saint-Denis, avait pour chaton un saphir sur lequel était gravée l'effigie royale avec les deux let­tres S. L. Giry A., Manuel de diplomatique 653. 1. 1 Zalamegyei okmánytár, II. k. 10. 1. Megesik ugyan, hogy e pecsét sincs a királynál. Igy p. o. 1367. június 10-ikén ez okból egy a pécsi káptalanhoz intézett vizs­gálati parancsot anyjának gyűrüpecsétjével kénytelen meg­erősíteni. (Présentes autem propter abscend­am sigilli no­stri proprii, sigillo reginali fecimus consignari.) Tallián levéltár. 2 Wenzel, Árpádkori uj okmánytár, XII. k. 662. 1. 3 Hazai okmánytár, II. k. 106. 1. 4 Hazai okmánytár, II. k. 123. 1. A rotundi jelző azért került ide, mert ekkor a Schönherr Gyula úr által ismerte­tett négyszögletes gyűrüpecsét (Turul, VI. k. 91. 1.) is hasz­nálatban volt, a­mint ezt a következő oklevelek bizonyít­ják : 1371—82 között május 8-ikán Debreczen (Múzeumi levéltár), 1375 augusztus 28-ikán Temesvár (Véghely gyűjt.), 1376 ápril 24-ikén Regecz várában (Múzeumi levéltár) és­ 1379. július 31-ikén Zólyom (Véghely gyűjt.). Turul, 1902. III.­­­rkundenlehre

Next