Turul 1902 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Grünn Albert: I. Károly király gyűrűspecsétje. (Három közlemény, négy pecsétrajzzal)
Szécsi Miklós bán számára adott adománylevele, melyet a királyi kanczellária két példányban állított ki. Az egyik példány letöredezett pecsétjének helyén a következő kanczelláriai feljegyzést olvassuk : Ad litteratorium preceptum domini regis sub sigillo, quod in manu sue gestat ; a másik példányon ismét : Ad litteratorium mandatum domini regis sub sigillo sua secreto annuleo. Minthogy itt nyilvánvalóan egy és ugyanazon pecsétről van szó, világos, hogy I. Lajos király is ujján viselte a secretum annuleumot. Másfelől ismét tudomásunk van arról, hogy volt olyan királyi gyűrüpecsét is, I. Lajos idejében a mely külön udvari tisztviselő gondjaira volt bizva. E tisztviselő Demeter mester, kiről Szécsi Miklós országbiró 1357. évi oklevelében ezeket olvassuk : Magister Demetrius conservator sigilli annularis dicti domini nostri regist.i. Lodovici .2 E Demeter mesterről a király 1359. évi okleveléből tudjuk, hogy királyi kincstartó is volt, mert ez oklevél « fideli suo magistro Demetrio litterato thesaurario suo» van intézve.3 Valószínűnek tartom, hogy a kincstartói méltósággal függött össze a királyi gyűrüpecsét őrizete is. Egy másik udvari tisztviselő, kiről az oklevelek mint I. Lajos király kisebb pecsétjének őréről megemlékeznek, Miklós mester, kit I. Lajos 1373 november 8-ikán kelt oklevelében igy nevez meg: «Conservator sigilli nostri secreti et rotundi». E tisztviselők egyikének állandóan a király kiséretében kellett lennie s ez pecsételte meg a királyi székhelyen működő kanczelláriához küldött rendeleteket. Bizonysága ennek I. Lajos 1362 február 26-ikán kelt oklevele, melynek letöredezett pecsétje helyén a következő kanczelláriai feljegyzést olvassuk : «Commissio domini regis per literas suas cum suo sigillo, quod circa se gestat, consignatas, quas nobis misit de Vertes et in eodem sigillo unus clipeus est sculptus.» A pecsét anyagáról azt hinnék, hogy drágakő volt, melyet aranygyűrűbe foglaltak. I. Károly király ugyanis, amint az elmondottakból tudjuk, állandóan az ujján viselte; nyugaton pedig a drágaköves gyűrűk viselete általános szokás volt s főleg ezeket használták az uralkodók pecsételésre. Hozzájárul még, hogy a körirat betűi feltűnően aprók, s daczára a hosszas használatnak, mégis tiszták és határozottak maradtak. Ebből arra következtethetnénk, hogy a pecsét anyaga kemény és tartós volt, amit a használt fémekről alig mondhatunk. Az ellenkezőről győz meg azonban a pecsétlenyomatok behatóbb vizsgálata. Ha ugyanis kőbe vésik a pecsétet s aztán foglalják gyűrűbe, a kőnek vagy ki kell emelkednie a fémkeretből, vagy meg kell látszani a pecsétlenyomatokon a pecsét és a keret közötti határvonalnak. A lenyomatok azonban arra mutatnak, hogy sem a pecsét nem emelkedett ki a gyűrűből, sem a kérdéses határvonal nincs meg, vagyis a pecsét anyaga azonos a gyűrű anyagával. Tényleg úgy áll a dolog, hogy I. Károly pecsétgyűrűje egy darabból állott, egy he-i Hazai okmánytár, II. k. 108. 1. Valószínűen azért fűzték e feljegyzéshez a pecsétleírást, mert ez a királyi pecsét nem igen volt használatos. I. Lajos király ismert kisebb pecsétjei között három is van, melyek közepébe pajzs van vésve. Az első, melyet Pray (Syntagma de sigillis) IV. táblája 8. ábráján közöl s a mely azonos a X. tábla 4. ábrájával, azért nem lehet, mert ebben a pajzs fölött sisak is van s a kérdéses leírás ezt nem említi. Négyszögletes gyűrűpecsétjét ismét nem jelölték volna pusztán ezzel, mert annak legjellemzőbb sajátsága éppen feltűnő alakjában rejlik, erre helyezték volna tehát a fősúlyt. Minden valószínűség a mellett szól, hogy a Pray IV. táblájának 7. ábráját kell alatta értenünk, melyet a secretummal ellentétben a szoros értelemben vett gyűrüpecsétek közé számítanak (Turul, VI. k. 91. 1.. 2 VI. Henrik hagyatékában : Unum sigillum secreti de uno safirii posita in auro. Breslau, 950 1. IX. Lajos pecsétjéről : Celui de Louis IX était, comme les anciens signa l'empreinte d'une matrice fixée à un anneau ; cet anneau d'or, longtemps conservé dans le trésor de Saint-Denis, avait pour chaton un saphir sur lequel était gravée l'effigie royale avec les deux lettres S. L. Giry A., Manuel de diplomatique 653. 1. 1 Zalamegyei okmánytár, II. k. 10. 1. Megesik ugyan, hogy e pecsét sincs a királynál. Igy p. o. 1367. június 10-ikén ez okból egy a pécsi káptalanhoz intézett vizsgálati parancsot anyjának gyűrüpecsétjével kénytelen megerősíteni. (Présentes autem propter abscendam sigilli nostri proprii, sigillo reginali fecimus consignari.) Tallián levéltár. 2 Wenzel, Árpádkori uj okmánytár, XII. k. 662. 1. 3 Hazai okmánytár, II. k. 106. 1. 4 Hazai okmánytár, II. k. 123. 1. A rotundi jelző azért került ide, mert ekkor a Schönherr Gyula úr által ismertetett négyszögletes gyűrüpecsét (Turul, VI. k. 91. 1.) is használatban volt, amint ezt a következő oklevelek bizonyítják : 1371—82 között május 8-ikán Debreczen (Múzeumi levéltár), 1375 augusztus 28-ikán Temesvár (Véghely gyűjt.), 1376 ápril 24-ikén Regecz várában (Múzeumi levéltár) és 1379. július 31-ikén Zólyom (Véghely gyűjt.). Turul, 1902. III.rkundenlehre