Turul 1902 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Csoma József: A Dorozsma és Becse-Gergely nemzeség czímere. (Négy ábrával)

Karácsonyi János szerint e nemzetségből a Bethleni Bethlen, az Apaffy, Almakeréki, téli Tóty, Nemegyei, Somkereki és Virágosberki csa­ládok származnak. Az Almakeréki, Nemegyei és Virágosberki családra vonatkozó pecsétet eddig egyáltalán nem ismerünk. Tóti János országbirói bírság­szedőnek 1344. évből van egy pecsétje az orszá­gos levéltárban,­ de az annyira romladozott, hogy azon a czimerből már semmi ki nem vehető. A Somkeréki családnak legrégibb emléke azon czi­mer, melyet Zsigmond király 1415-ben Constanz­ban adományozott somkereki Erdélyi Antalnak. Az Apaffy családra vonatkozó pecsétek közül legrégibb az, melyet Csergheö Géza ismertetett a Turulban.A Nagyfalusi Apaffy Ferencz paizs­pecséte 1493. évből: haránt helyezett pallos, megette a paizs bal felső sarkából kiinduló suga­rak. Ezen paizsképről Csergheö azt tartja, hogy az jelképes és gyanithatólag, a nemzetség egy tagja nyerte valamely alkonyatkor elkövetett hős­­tettért. Egy másik már teljes Apaffy czimert közölt Majláth Béla a Turul XVI. kötetének 100. lap­ján az 1561. évből. Ezen czimernek paizsalakja, lényegében teljesen egyező az 1493. évi czimer­rel, csak a pallos van balharánt helyezve s a sugarak a paizs felső karimájából indulnak ki. Sisakdisze a sisakból jobbra és balra lehajló egy-egy venyige ág, a jobbik végén egy szőlő­levél, a balon szintén egy levél és egy szőlő­fürt. Ezen paizsalak és sisakdiszből alakult ki a XVII. században az Apaffyak czimere, melynél a paizsalakot a sisakdiszszel együtt a paizsban egyesitették, elhagyva a paizsalakból a sugara­kat s befoglalva a sisakdiszszel együtt a sisakot is a paizsba, hol a paizsalak pallosa a szőllő­tőkére akasztott sisakot balharánt irányban üti át. Az Apaffy czimerről, sem legrégibb alakjá­ban, sem későbbi átalakulásaiban és változásai­ban következtetést nem vonhatunk a Bec­e Ger­gely nemzetség ősi czimerére. Marad hátra a Bethlen czimer. Bethlen Gergely már 1489-ben­ ugyanazon czimerképet használja pecsétén, a­mely ezen család czimere mai napig is. Kék paizsban több­ször hajlott, czölöpösen állított koronás ezüst kigyó szájában országalmát tart. Sisakdisz a paizsalak. Ezen czimer mellett kitartott a család hűsé­gesen, évszázadokon át, sőt a későbbi rangeme­léseknél az uralkodók mindig ezen czimert erő­sítik meg, mint e család ősi czimerét. Ezt tehát a család ősi czimerének tartotta, de kétséges, hogy egyszersmind a kiterjedt elő­kelő nemzetségnek is czimere lett volna, bár annak motívumait a Somkereki Erdélyi Antal 1415. évi armálisának czimerében is megtaláljuk a kigyót a gólya csőrében, annak nyaka körül csavarodva, a koronát, a heraldikai szokástól 1 DL. 3686. sz. 2 VIII. 83. Országos levéltár. Dl. 19,989. 3 Liebmacher, Ungarischer Adel, Supplementband, 22. 1., 14. 1. Turul, 1902. I.

Next