Turul 1903 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - R. Kiss István: Természetes ábrázolás az 1526. év előtti magyar czímerekben. (Három közlemény, öt pecsét- és három czímerábrával)

rajzát­­. Radvánszky Béla ur szívességéből itt közlöm a Bárczay család levéltárából. Érdekes és tanulságos e kettőnek összehasonlítása. A ki­sebb pecséten a pajzstalp töredezett, de kiegé­szíthető a nagyobb pecsétből. A sas négyszögű alapon jobbra fordulva, felemelt szárnyakkal re­pülésre készen áll s hátra néz. Helyzete termé­szetes s talán ebből kifolyólag sokat veszít merev­ségéből. A kis pecséten feje stilizáltabb, a na­gyon természetes ; a szárnytollak a kis­­pecséten természetesebbek a farktollak pedig egyaránt mindkettőn természetesek. A természetes kivitelű oroszlánok azonban heraldikai helyzetüket már csak azért is meg­tartják, mert másként nehéz lenne őket a pajzs­ban elhelyezni és a pajzsot nem töltenék be. Ilyenek: 1503-ból a Spissich,1 1513-ból az Alpáry,2 1519-ből a Kanizsay,3 1525-ből a Sal­zer,4 1526-ból a Bursell czimerek oroszlánjai. Természetes ábrázolásban fekvő helyzetben is előfordul 1519-ben a Pálóczy sirkő-czimerben.­ Az a körülmény, hogy természetes ábrázolású oroszlán csak a XVI. században és csak armáli­sokban fordul elő, sokat leront az említett czi­merek érdekességéből, mert nem a nemzeti szel­lem nyilvánul bennük, hanem az idegen, rene­szánsz korbeli festő megtagadhatatlan iránya.­­ Ez ezért nem tulajdonítható nagyobb fontos­ság a felhő ábrázolásának sem, mely növekvő és előtűnő alakokkal kapcsolatban elég gyakori ; többnyire a pajzs jobb oldalán fordul elő, de pajzstalpul is szolgál (Barwy, Aszuvölgyi, Kar­csay.) Zsigmond korából nagyobb természetességre való törekvést csak a Vadkerti Vincze család 1415-beli armalisában­ látunk, a többiben, így 1417. Barwy,2 1434-ből a Dempse,1 Kistárkányi,4 Kar­csay és Gencsy 5 és 1437-ből az Aszuvölgyi - csalá­dok armalisában a szokott kig­yóvonalakkal talál­kozunk, bár azoknak merevsége enyhül a Kistár­kányi armalis sisakdiszének felhőfoszlányaiban s a Karcsay czimer gomolyfelhője is némi termé­szetességre való törekvést árul el. A tulajdonképeni természetes ábrázolás azon­ban csak 1500-ban a Hernak­-Mestery armalis­sal­ kezdődik s egyre természetszerűbb jelleget nyer az 1511. Vátthyán­­ és 1515. Füzy czimer­ben.­ A középkorban utolsó ábrázolása az 1526-ik Bosnyák czimerben fordult elő, a kornak meg­felelően természetesen, bár nagyon szabálytala­nul, mivel úgy a pajzs, mint a felhő színe kék.10 A XVI. századbeli általános természetes irány­nak ellene látszik mondani a nem régen közölt Érky czímer 11 felhője, azonban ennek eredetijé­ről ép a felhő ábrázolásánál pattogott le a festék, úgy hogy csak az alapvonalak látszanak, melye­ket a másoló a kornak megfelelően nem javított ki. Világos, hogy ez alapvonalak nem lehetnek természetesek, de az arra nem jogosít fel, hogy az alapvonalakat határozottan kihúzva, az egész felhőt oly stilizált ábrázolással rekonstruáljuk, a milyenre alig van példa heraldikánkban. R. Kiss ISTVÁN. 1 Turul, I. k. 82. 1. 2 Turul, XII. k. 119. 1.; Siebmacher Suppl. 25. t. 3 Orsz. levéltár, 12593. Siebmacher Suppl. 25. t. 4 A sisakdiszen. Turul, XIII. k. 162. 1.; Monumenta Hung. Her., II. k. 16. á. s Turul, XVI. k. 143. 1.; Monumenta Hung. Her. II. k. 14. á. 6 Turul, III. k. 166. 1. 7 Turul, V. k. 80. 1. Eredetije a Nemzeti Muzeumban. 8 Országos levéltár 29089 . Siebmacher Suppl. 90. 1. 9 Szines másolat a Herald. Társ. levéltárában.; Sieb­macher, 140. 1. 10 Siebmacher. 64. 1. Szines másolat, gr. Károlyi oklevéltár, III. k. 158. 1. 11 Turul, 1902. évf. 90. 1. 1 Színes másolat a Heraldikai Társulat birtokában. Siebmacher Suppl. 77. 1. 2 Siebmacher Suppl. 75. 1. 3 Nyáry, A heraldika vezérfonala, 130. 1. 4 Országos levéltár. 5 U. ott. 6 Turul, VI. k. 26. 1., Csoma-Cserghés, Alte Grab­­ denkmäler és Siebmacher, 349. 1.

Next