Turul 1905 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Ghyczy Pál: Adatok a kar heraldikai szereplésének történetéhez. (Egy táblával és egy czímerképpel a szöveg között)

ADATOK A KAR HERALDIKAI SZEREPLÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ. (Egy táblával és egy czimerképpel a szöveg között.) A heraldikai kutatásnak egyik érdekes tárgya : egyes czimeralakoknak fejlődését és átalakulását különféle nemzeteknél, különböző korszakokon át követni. A heraldikai izlés majdnem minden nemzetnél másképen érvényesül ; itt a termé­szetből vett képek uralkodnak, ott pedig a herold­alakoknak van nagyobb kelete. Vannak ismét motívumok, melyek bizonyos határok közé szo­rított területeknek heraldikai különlegességét képezik , mint például, hogy mást ne említsünk, a régi német birodalom némely vidékén az üst­horog Kesselbacken), másutt pedig a stilizált pár­ducz. Spanyolországban a mohamedán már befo­lyásra vezethető vissza ama szokás, hogy a pajzsba szókat, mondatokat, néha egész verseket bele­írnak ; a skót czímerekben pedig gyakran talál­ható a királyi pajzsból kölcsönzött, kívül-belül liliommal diszített lebegő kettős keret. A magyar heraldikának ha nem is kizáróla­gos tulajdona, de igen gyakran használt, kedvelt alakja a kar, mely többnyire harczra, néha bé­kés foglalkozásokra emlékeztető tárgyakkal kap­csolatosan szokott szerepelni. Nincs olyan czimer­gyűjteményünk, mely a magyar czimereknek csak megközelítőleg is teljes számát adná ; hiány­zik tehát az anyag, mely pontosabb számítást lehetővé tehetne, de nem igen fogunk csalódni, ha azt állítjuk, hogy a magyar czimereknek 25%-ában kar fordul elő. A társaságunk által 1905. évben kiadott Nemzetségi Zsebkönyv má­sodik része kétszázhat (nem kétszázötven !) család czimerét közli ; ezek között — pajzsban és sisak­ diszben — ötvenötben, tehát több mint negyed­részében találták meg a kart. Tudvalevő, hogy a karnak, mint czimerkép­nek közkedveltsége folytán nemcsak a czimerrel nem birók választották azt jelvényül ; akadtak családok, melyek érette régi czimerüket is felál­dozták. A Hunt - Pázmán genusból származó Vajday ( 1500 táján) és Jánoky (f 1740 körül) családok ősi czimerüket, a holdat és csillagot, a Zsigmond király által 1431. évben adományozott uj czimerrel cserélik fel : kék pajzsban arany koronából két ezüstruhás kar emelkedik ki, markaikban három-három leveles és száras rózsát tartva (Turul, 1890. 112. 1.) A Békássy család pedig kardot tartó karral helyettesítette 1417. évben adományozott czimerét (Turul, 1898. 39. 1.). Mások megtartják ugyan régi czimerképü­ket, de azt — például halat, liliomot stb. — kar markába helyezik. Különösen a törökkel való hosszú háborúskodások korszakában a kardot, hegyes-tőrt, zászlót stb. tartó kar a harczias nemesség par excellence jelképévé válik ; czi­merbővitések alkalmával ezzel «javítják» meg a királyok a kitüntetendők régi czimerét ; példa erre a Ghyczy család 1564. évben, Erdődy cs. 1565., Kubinyi cs. 1578. és Abaffy család 1609. év­ben adományozott czimerbővitése. Kevésbbé érin­tette e divat a czimerükhöz jobban ragaszkodó Zrinyi, Drugeth, Széchy, Perényi-féle nagy dinasztiákat. Figyelmére méltatta e czimerképet heraldi­kánk nagymestere, Csorna József is . nagy tudo-

Next