Turul 1905 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Ghyczy Pál: Adatok a kar heraldikai szereplésének történetéhez. (Egy táblával és egy czímerképpel a szöveg között)
ADATOK A KAR HERALDIKAI SZEREPLÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ. (Egy táblával és egy czimerképpel a szöveg között.) A heraldikai kutatásnak egyik érdekes tárgya : egyes czimeralakoknak fejlődését és átalakulását különféle nemzeteknél, különböző korszakokon át követni. A heraldikai izlés majdnem minden nemzetnél másképen érvényesül ; itt a természetből vett képek uralkodnak, ott pedig a heroldalakoknak van nagyobb kelete. Vannak ismét motívumok, melyek bizonyos határok közé szorított területeknek heraldikai különlegességét képezik , mint például, hogy mást ne említsünk, a régi német birodalom némely vidékén az üsthorog Kesselbacken), másutt pedig a stilizált párducz. Spanyolországban a mohamedán már befolyásra vezethető vissza ama szokás, hogy a pajzsba szókat, mondatokat, néha egész verseket beleírnak ; a skót czímerekben pedig gyakran található a királyi pajzsból kölcsönzött, kívül-belül liliommal diszített lebegő kettős keret. A magyar heraldikának ha nem is kizárólagos tulajdona, de igen gyakran használt, kedvelt alakja a kar, mely többnyire harczra, néha békés foglalkozásokra emlékeztető tárgyakkal kapcsolatosan szokott szerepelni. Nincs olyan czimergyűjteményünk, mely a magyar czimereknek csak megközelítőleg is teljes számát adná ; hiányzik tehát az anyag, mely pontosabb számítást lehetővé tehetne, de nem igen fogunk csalódni, ha azt állítjuk, hogy a magyar czimereknek 25%-ában kar fordul elő. A társaságunk által 1905. évben kiadott Nemzetségi Zsebkönyv második része kétszázhat (nem kétszázötven !) család czimerét közli ; ezek között — pajzsban és sisak diszben — ötvenötben, tehát több mint negyedrészében találták meg a kart. Tudvalevő, hogy a karnak, mint czimerképnek közkedveltsége folytán nemcsak a czimerrel nem birók választották azt jelvényül ; akadtak családok, melyek érette régi czimerüket is feláldozták. A Hunt - Pázmán genusból származó Vajday ( 1500 táján) és Jánoky (f 1740 körül) családok ősi czimerüket, a holdat és csillagot, a Zsigmond király által 1431. évben adományozott uj czimerrel cserélik fel : kék pajzsban arany koronából két ezüstruhás kar emelkedik ki, markaikban három-három leveles és száras rózsát tartva (Turul, 1890. 112. 1.) A Békássy család pedig kardot tartó karral helyettesítette 1417. évben adományozott czimerét (Turul, 1898. 39. 1.). Mások megtartják ugyan régi czimerképüket, de azt — például halat, liliomot stb. — kar markába helyezik. Különösen a törökkel való hosszú háborúskodások korszakában a kardot, hegyes-tőrt, zászlót stb. tartó kar a harczias nemesség par excellence jelképévé válik ; czimerbővitések alkalmával ezzel «javítják» meg a királyok a kitüntetendők régi czimerét ; példa erre a Ghyczy család 1564. évben, Erdődy cs. 1565., Kubinyi cs. 1578. és Abaffy család 1609. évben adományozott czimerbővitése. Kevésbbé érintette e divat a czimerükhöz jobban ragaszkodó Zrinyi, Drugeth, Széchy, Perényi-féle nagy dinasztiákat. Figyelmére méltatta e czimerképet heraldikánk nagymestere, Csorna József is . nagy tudo-