Turul 1905 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Kérdés a Turul olvasóihoz

és ... a feldolgozott óriás adattömeg merő hibátlansá­gát lehetetlennek tartjuk. » Azon csodálkoznám, ha akármelyik bíráló nem ta­lálna hibát a munkában. Valami 15—20 ezer adat, évszám és név közt, talán ezernél is több vonal között összesen 13 mondd : tizenhárom állítólag hibás vona­lat talált Bús Viador. Teljesen meg vagyok elégedve ezzel az eredmény­nyel. De nézzük a felhozott hibákat ! Nem hiszem, hogy Bús Viador maga is nem tartja egyszerű tollhibának azt, hogy III. Endre kirá­lyunk két névtelen törvénytelen fivére, fiakul csúszott le a táblázaton, a­mikor folyó szedés számára írtam át a táblázatot. Egyáltalában fölösleges is volt tőlem ezt a két névtelen fiút említeni, a­kikről mást sem tudunk, mint hogy voltak. A Croy herczegeknél Bús Viador tévesen idéz. Ott nem az áll, hogy ha a Croyak egyáltalában Árpád vérei, mert én a Croy herczegeket kétségtelenül Árpád véreinek tartom, csak azt nem tudom sem én, sem más, hogy melyik Árpádfi vérei. Én Géza herczegnél (20. lap) szóról-szóra ezt irtam : — "(Nagy Géza véleménye szerint talán az ő­ utódjai : Croy (és ha egyáltalában Árpád vérei) , Crouy-Chanel és Rubempré.» A Bús Viador által említett és általam is felhozott legnagyobb valószínűtlenség csupán a Crouy-Chanel és Rubempré családokra vonatkozik, a legnagyobb bi­zonyosság pedig csakis a Croy herczegekre. Bocsánatot kérek tehát, de nem engedhetem összeházasítani a két különböző tárgyú állításomat. Tessék csak úgy venni, a­hogy irva van. A­mi Zsófia magyar királyleánynak és Weimar-Orlami­ndei Ulriknak, Krajna és Isztria őrgrófjának két leányát : Richárdiszt és Willibirget illeti, ezek Bús Viador szerint, mai napig mindenütt csak kérdőjel mellett szerepelnek. Richárdiszról tény (Ottokar Lorenz^: Genealogi­sches Handbuch der europäischen Staatengeschichte : Berlin, Wilhelm Hertz, 1895 : Tafel 8 : Habsburger und Wittelsbacher), hogy Scheyern II. Ottó pfalz­ gróf egyik fiának , vagy Ekkehard pfalzgrófnak, vagy III. Ottó pfalzgrófnak volt a felesége, de akármelyiké volt (csak ez nem bizonyos), az bizonyos, hogy V. Ottó, Scheyern, majd Kehlheim és végül Wittelsbach pfalz­grófja, a Wittelsbach-ház törzsapja Richárdisz fia volt. Az is lehet, hogy Richárdisz mindkét fivér neje volt és innen a zavar, a­mely azonban csupán a férjnek a személyére terjed, nem egyszersmind a gyermekére is. Kérdőjellel Weimar Richárdisz és Willibirg csupán Voigtei-Cohn : Stammtafeln (Band I. Braunschweig, 1871 Tafel 208.) munkájában szerepelnek. Voigtei-Cohn (Tafel 41) nem is említi már újra Willibirget, de em­líti egészen bizonyosként Lorenz Ottokár (a már idézett helyen (Wallburga néven, mint Przemisl I. Konrád morva, majd cseh herczegnek a feleségét), a­kinek vonala azonban a harmadik nemzedékben megszűnvén,­az élő genealógia tekintetében nem bir érdekkel. De az én munkám nézőpontjából Weimar Richárdisz sem lényeges, mert hiszen unokájának fia , I. Lajos, bajor herczeg Przemisl Ludmilla cseh her­czegnőt, Erzsébet magyar királyleány leányát vévén nőül, II. Ottó bajor herczegtől (1206 —1253) kezdve minden Wittelsbach kétségtelenül Árpád vére. Hogy ötven vonalban-e, vagy csak negyvenkilenczben, az bi­zony nagyon kevéssé lényeges. Ugyanez áll az Orseolo-Babenberg vonalra nézve is. Ha ez kétes is, legkevésbbé sem kétes II Géza leánya, Ilona magyar királyleány révén az Árpád-Babenberg-Hohenlohe vonal. Én a Bús Viador által kétségbe vont valamennyi vonal helyett tizet, húszat, ötvenet is állíthatok olyant, a­mely merőben kétségtelen. Úgy látszik azoban, hogy valójában Bús Viador­nál mindez mellékes ; ső előtte nem a tudomány, ha­nem­­ a Hohenlohék hazafisága. S ebben igaza van ; teljesen osztom véleményét. Hanem — fel kell vilá­gosítanom — ebben a pontban téved legerősebben. Hohenlohe Klodvig herczeg nagybirtokos, Zsig­­m­ondháza ura, huszonöt év óta magyar állampolgár. Három fia kitűnően beszél és ír magyarul. Az egyik : Miklós, Rómában magyar-osztrák attasé ; a középső : Frigyes Ferencz az 5. (magyar) tüzérezred hadnagya ; a harmadik : Károly Egon, gróf Majláth Gusztáv er­délyi püspök megyéjében papnövendék. A három her­czegfi édes­anyja Esterházy Francziska grófnő a csák­vári vonalból (1856 —1884), mostoha anyjuk Majláth Sarolta grófnő. Klodvig herczeg atyjának és anyjának atyai nagyanyja egy és ugyanazon személy : Reviczky Judit bárónő (1753—1836), Hohenlohe II. Károly Albert fejedelem hitvese, Reviczky János bárónak és Perényi Rózsa bárónőnek a leánya, Revisnyei Reviczky Andrásnak és Nedeczky Juliannának, továbbá Perényi Ádám bárónak és Fráter Erzsébetnek az unokája. Ez többé nem az 1868-iki, évről-évre folyton felöntött bor , ez kétségtelenül 50 %-ot jóval meghaladó ma­gyar vér. —És ha a herczeg 1905. február 9-ikén hozzám irt levelében hivatkozik, mint magyar állam­polgár, az ő nemzetségének « mélyen meggyökeresedett szeretetére szép hazánk iránt, » az én szerény vélemé­nyem szerint, a melyben a hazafiaknak jó nagy tábora osztozik, mi nekünk kötelességünk ennek a szeretet­nek őszinte voltát elhinni, s nem lehet, nem szabad a nemzetünkhöz való csatlakozást gyanúval és ellen­szenvvel viszonozni. Zarándy A. Gáspár: Kérdés a Turul t. olvasóihoz. Ki tudna felvilágosítást adni afelől, hogy a Sáros vármegyében a XVI—XVII. században virágzott Trócsányi és Gyármán családok kihaltak-e ? s ha igen, irataik (házasság, birtokátruházás, stb. révén) hová jutottak ? Szíves válaszok a folyóirat szerkesztő­ségébe küldendők. A Turul első tíz évfolyamának teljes és hibátlan példánya eladó. A tulajdonos czimével szolgál a szer­kesztőség. 4.

Next