Turul 1911 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Tárcza - A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ülései
43 Bodoknak a fia ; ez utóbbi azonban nem tévesztendő össze a dr. Karácsonyi János által említett Bodokkal, ki jóval korábban, 1267-ben élt; mindketten egy törzsből, a Hontpázmány-nemzetséti Szegi ágából származnak. A Bucsányi Bodokok leányágon közel atyafiak lévén a Kistapolcsányiakkal, ezek levelei között róluk sok érdekes adatot lehet találni. Az 1439 -448 között szereplő Péternek fiai : János, szerepel 1489 — 1504 között, feleségül Alsóozoróczi Ozoróczy Dorottyát, Svehla János özvegyét birta; második fia, Gáspár, 1504-ben van említve ; harmadik fia nem György, hanem Ger-1 A Magyar Nemzetségek II. 208. 1. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak 1910. évi deczember hó 29-én tartott nagygyűlésén Fejérpataky László másodelnök elnöklete alatt jelen voltak : Borovszky Samu, Csánki Dezső, id. Daniel Gábor, Horváth Sándor, Iványi Béla) Kollányi Ferencz, Makay Dezső, Ortvay Tivadar, Soós Elemér, Tóth-Szabó Fii, ifj. gróf Zichy Nándor lg. vál. tagok, báró Bakach-Bessenyey Ferencz, báró Györffy Samu párt. tagok: Gencsy Géza, Holub József, Kisfaludy László, Relkovic Neda, Rexa Arthur, Szalay Gábor, Vargha Zoltán évdíj. tagok, Aldásy Antal titkár, Szabó László jegyző, Tóth Árpád pénztárnok és Reskovic Davorka mint vendég. Fejérpataky László másodelnök a következő beszéddel nyitotta meg a nagygyűlést : Tisztelt Nagygyűlés ! Évről-évre tartott beszámolóinkban hű képet akarunk adni az elmúlt esztendő munkásságáról, a tudományos és anyagi eredményekről és veszteségeinkről. Titkárunk részletes jelentése felment engem attól, hogy e helyről adjak számot társaságunk életének legutolsó évéről ; megfelelőbbnek tartom, ha általánosságban utalva szaktudományaink jelenlegi irodalmi fellendülésére, röviden rámutatok azon nehézségekre, melyek lehetetlenné teszik, hogy még odaadóbban igyekezünk fáradozni a reánk váró tudományos feladatok megoldásában. Mikor huszonnyolc évvel ezelőtt a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság megkezdte működését, félkezünk ujjain elszámlálhattuk azokat a műveket, amelyek a hazai czimertan és nemzedékrend terén maradandót alkottak ; igaz, hogy ezek között van Nagy Ivánnak minden önkéntelen tévedései mellett gely (Gregorius), ki 1504—1552 között sokszor említtetik; úgy őt, mint fiát az 1560—1590 között szereplő Benedeket Ivánkafalvai és Ilméri Patvaróczy és Patvaroczky nevek alatt találjuk említve. Az 1545—1579 között élt Mihály neve keszihevi Palásthy Zsófia, 1580-tól Rohody Jánosné. Az 1553— 1536 közt szereplő Péter neje Tőkésujfalusi Ujfalussy Anna, előbb Nemeskürti Kürthy Pál neje . Péternek egyik nővérét, Katalint, 1565—1576 között Koszteczky alias Lanthos János, a másikat, Ilonát, Szokolovi Skarbala László birta nőül, de utóbbi 1588-ban már özvegy. Ezekhez képest volna a családfa és részben a szöveg kiigazítat, de. RUDNAY BÉLA is állandó becsű műve, melynél monumentálisabbat egyetlen szaktudós lankadatlan buzgalma sem hozott létre. Nemcsak véletlen, nemcsak korbeli összetalálkozás, hogy társaságunk közel három évtizedes, következetes tudományos működésének idejére esik a magyar czimertan és családtörténet felvirágozása ; erre talán önkéntelenül is— kiadványaink és elsősorban folyóiratunk füzetei is voltak hatással, irányt, módot és alkalmat adván szaktársainknak arra, hogy kutatásaik eredményét abban közkincssé tegyék. Sorra látnak ma is napvilágot nagy történelmi multú családok monográfiái, s nem egy vármegye levéltárában őrzött nemesi iratok jegyzékei, van más folyóiratunk is, sőt volt több is, mely a magyar családtörténet művelését tűzte ki czélul, vármegyei monográfiák bőségesen tárgyalják a megyebeli családok múltját, nem felejtkezve meg, ha ezt felemlíteni el is mulasztják, Csánki Dezső örökbecsű nagy munkájának lelkiismeretes felhasználásáról. Egyesek áldozatkészségéből élénk tevékenység, lelkes buzgalom mutatkozik az irodalom e terein, mely talán nem mindig önzetlenül, nem mindig a jutalom reménye nélkül keresi a múlt igazságait, hanem az anyagi haszon kilátásaitól sem idegenkedik. Azt hinnők, hogy ahol ennyi vállalkozás sikerrel kecsegtet, ahol országszerte ennyi érdeklődés mutatkozik a nemzeti családok múltja iránt, ott virágoznia kell annak a tudományos társaságnak, mely közel harmincz éve törekszik mennél több fényt deríteni a családi múlt sötét bonyodalmaira s mely — legalább tudva — sohasem tért el attól az iránytól, mely az igazság felé vezet. Nos, ez a következtetés helytelen; társaságunk nem gyarapszik oly arányokban, ahogy ezt az egyre fokozódó terhek s a megoldásra váró TÁRCZA.