Turul 1911 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Tárcza - A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ülései

43 Bodoknak a fia ; ez utóbbi azonban nem tévesz­tendő össze a dr. Karácsonyi János által­­ em­lített Bodokkal, ki jóval korábban, 1267-ben élt; mindketten egy törzsből, a Hontpázmány-nem­zetséti Szegi ágából származnak. A Bucsányi Bodokok leányágon közel atyafiak lévén a Kis­tapolcsányiakkal, ezek levelei között róluk sok érdekes adatot lehet találni. Az 1439 -448 között szereplő Péternek fiai : János, szerepel 1489 — 1­504 között, feleségül Alsó­ozoróczi Ozoróczy Dorottyát, Svehla János özve­gyét birta; második fia, Gáspár, 1504-ben van említve ; harmadik fia nem György, hanem Ger-1 A Magyar Nemzetségek II. 208. 1. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság­nak 1910. évi deczember hó 29-én tartott nagygyűlésén Fejérpataky László másodelnök elnöklete alatt jelen voltak : Borovszky Samu, Csánki Dezső, id. Daniel Gábor, Horváth Sándor, Iványi Béla) Kollányi Fe­rencz, Makay Dezső, Ortvay Tivadar, Soós Elemér, Tóth-Szabó Fii, ifj. gróf Zichy Nándor lg. vál. tagok, báró Bakach-Bessenyey Ferencz, báró Györffy Samu párt. tagok: Gencsy Géza, Holub József, Kisfaludy László, Relkovic Neda, Rexa Arthur, Szalay Gábor, Vargha Zoltán évdíj. tagok, Aldásy Antal titkár, Szabó László jegyző, Tóth Árpád pénztárnok és Res­kovic Davorka mint vendég. Fejérpataky László másodelnök a következő beszéd­del nyitotta meg a nagygyűlést : Tisztelt Nagygyűlés ! Évről-évre tartott beszámolóinkban hű képet aka­runk adni az elmúlt esztendő munkásságáról, a tudo­mányos és anyagi eredményekről és veszteségeinkről. Titkárunk részletes jelentése felment engem attól, hogy e helyről adjak számot társaságunk életének legutolsó évéről ; megfelelőbbnek tartom, ha általá­nosságban utalva szaktudományaink jelenlegi irodalmi fellendülésére, röviden rámutatok azon nehézségekre, melyek lehetetlenné teszik, hogy még odaadóbban igyekezünk fáradozni a reánk váró tudományos fel­adatok megoldásában. Mikor huszonnyolc­ évvel ezelőtt a Magyar Heral­dikai és Genealógiai Társaság megkezdte működését, félkezünk ujjain elszámlálhattuk azokat a műveket, a­melyek a hazai czimertan és nemzedékrend terén maradandót alkottak ; igaz, hogy ezek között van Nagy Ivánnak minden önkéntelen tévedései mellett gely (Gregorius), ki 1504—1552 között sokszor említtetik; úgy őt, mint fiát az 1560—1590 kö­zött szereplő Benedeket Ivánkafalvai és Ilméri Patvaróczy és Patvaroczky nevek alatt találjuk említve. Az 1545—1579 között élt Mihály neve keszi­hevi Palásthy Zsófia, 1580-tól Rohody Jánosné. Az 1553— 1536 közt szereplő Péter neje Tőkés­ujfalusi Ujfalussy Anna, előbb Nemeskürti Kürthy Pál neje . Péternek egyik nővérét, Katalint, 1565—1576 között Koszteczky alias Lanthos Já­nos, a másikat, Ilonát, Szokolovi Skarbala László birta nőül, de utóbbi 1588-ban már özvegy. Ezekhez képest volna a családfa és részben a szöveg kiigazítat, de. RUDNAY BÉLA­ is állandó becsű műve, melynél monumentálisabbat egyetlen szaktudós lankadatlan buzgalma sem hozott létre. Nemcsak véletlen, nemcsak korbeli összetalál­kozás, hogy társaságunk közel három évtizedes, követ­kezetes tudományos működésének idejére esik a magyar czimertan és családtörténet felvirágozása ; erre talán önkéntelenül is­­— kiadványaink és első­sorban folyóiratunk füzetei is voltak hatással, irányt, módot és alkalmat adván szaktársainknak arra, hogy kutatásaik eredményét abban közkincs­sé tegyék. Sorra látnak ma is napvilágot nagy törté­nelmi multú családok monográfiái, s nem egy vár­megye levéltárában őrzött nemesi iratok jegyzékei, van más folyóiratunk is, sőt volt több is, mely a magyar családtörténet művelését tűzte ki czélul, vár­megyei monográfiák bőségesen tárgyalják a megyebeli családok múltját, nem felejtkezve meg, ha ezt felem­líteni el is mulasztják, Csánki Dezső örökbecsű nagy munkájának lelkiismeretes felhasználásáról. Egyesek áldozatkészségéből élénk tevékenység, lelkes buzgalom mutatkozik az irodalom e terein, mely talán nem mindig önzetlenül, nem mindig a jutalom reménye nélkül keresi a múlt igazságait, hanem az anyagi ha­szon kilátásaitól sem idegenkedik. Azt hinnők, hogy ahol ennyi vállalkozás sikerrel kecsegtet, ahol országszerte ennyi érdeklődés mutat­kozik a nemzeti családok múltja iránt, ott virágoznia kell annak a tudományos társaságnak, mely közel harmincz éve törekszik mennél több fényt deríteni a családi múlt sötét bonyodalmaira s mely — legalább tudva — sohasem tért el attól az iránytól, mely az igazság felé vezet. Nos, ez a következtetés helytelen; társaságunk nem gyarapszik oly arányokban, a­hogy ezt az egyre fokozódó terhek s a megoldásra váró TÁRCZA.

Next