Turul 1913 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Wertner Mór: Családtörténelmi kalászat. (Első közlemény)
és onnan Magyarországba vándorolt, hol Zsigmond és Albert királyok alatt katonai szolgálatba lépett. Már most csak az a kérdés, hogy melyik cseh családból való. Némelyek szerint Henning vagy Hennig cseh nyelven Jenik, ami állítólag a magyar Jani vagy Jancsinak megfelelne , de ez mellékes. A budeniczi Csernin-család nemzedékrendi tábláján Henning nevü családtagot nem ismerünk , de volt egy Csernini Csernin nevü család is, mely Königgrätz táján birtokolt és melynek egyik tagja : Csernini Csernin György 1567-ben háztulajdonos volt Pardubitzon. Mindez pedig Beheim azon állításával, hogy Jobszttal együtt Dániából való, nagy ellentétben áll. Beheim-nek ezen állítása első látszatra nevetségesnek tűnik fel ugyan, de egyúttal azon gondolatot is ébreszti, hogy alap nélkül csak fel nem állíthatta ezen határozott állítást. Hoszszabb kutatás után rájöttem, hogy állításának némi jogosultsága van, mely azonban nem teljesen fedi Már fentebb mondtuk, hogy az eredetileg csak személynévnek használt Henning Németországban és a Németország határain kívül élt németnyelvű családoknál később igen gyakran családnévvé átalakult. Volt többek között Ausztriában is egy Henning nevű nemesi család, melyről tudjuk, hogy egyik ága 1700 körül, egy másik 1800 körül Dániába fordult. Egy gróf de Henning Károly federic (Frigyes) részt vett a harminczéves háborúban. A de Henning család egyik tagja, ki 1695-ben meghalt, a rostocki Jakab-templomban el van temetve: ez a még most is Dániában létező ág őse. Ha már most meg van állapítva, hogy századokkal ezelőtt egy német eredetű nemes vagy főnemes Henning-család Dániába költözködött, akkor Beheim állítását már nem szabad tudatlansága feletti szánakozó mosolylyal a lomtárba dobni ; a dolog a legnagyobb valószinüség szerint ugy áll, hogy a Henning-család egyik ága már lejben Dániában virágzott, hogy Beheim-nek erről tudomása volt és hogy minden további alapos kutatás nélkül — miután őt senki a helyes tényállásról nem tudta vagy nem akarta értesíteni — Henning Csernint a névazonosság alapjául az elötte s kétségkívül kortársai előtt is ismert dánországi család tagjának vette. 20. Jobs von wigalos. Elmondja, hogy ez minden valószínűség szerint Jodok véglesi kapitány, mint már Karajan gyanítja. Határozottan ez, de itt is szükséges, hogy róla egyet-mást említsünk. Már fent láttuk, hogy 1437 decz. 8-án Cernini Henninggel egyetemben Fankassoi Justh is felmerül, ki vele együtt 1446-ig szerepel. 1447-ben Hunyadi János az 1438-ból hátramaradt fizetés ügyében kiadott rendeletében már csak Justh de Kesso capitaneus castri Wegles érdekében szól. Midőn az országtanács 1448-ban az erdélyi szászoknak erre nézve halasztást ad, akkor is Justh de Kasso néven szerepel. 1449-ben az országtanács róla ismét mint Jodocus de Kasso-ról tesz emlitést. Ugyanezen évben Newsol (Neusohl - Beszterczebánya) város biája s polgárai német levelükben «strengeri Herren Josten von Kossen dy Zeithaupmannoff dem IViglesch» irnak. 1453-ban László király Szeben városához a fidelis noster egregius «Josh de Kazo» véglesi kapitány érdekében a szászok cenzusa tárgyában levelet ir. 1454-ben «fidelis noster egregius Jodocus de Cwssow» véglesi kapitány. 1460-ban IV. Frigyes császár nagy privilegiális levelében «fidelis noster Jodocus de Wyglesch»-nek adja 6000 forintban Wyglesch várát, melyet Erzsébet királyné adott nevezettnek zálogba. Ezeken kívül még a következőket is ismerjük: 1441 márcz. 8-án Jodocus de Bossaiu (a szintén külföldi származású Schellendorfi Haskóval) Zólyom kapitánya;2 ugyanazon évi okt. 9-én Czernini Henninggel együttesen mint Jodocus de Bussau, a véglesi vár kapitánya.3 1457 márcz. 21-én V. László hivei sorában (csak Jodok néven) véglesi kapitány. 1458 jan. 17-én mint «a Véglesen székelő Jodok» szerepel.4 1466 decz. 18-án és 1467 jan. 2-án megengedi neki s nejének, Mártának, a pápa, hogy hordozható oltárt használ-1 A Neczpáli Justh-családnak a Nemzeti Múzeumban őrzött és Jakubovich Emil úrtól kapott családi adatokból. 2 Brüsszeli okmánytár I. 1. «Bossaw» téves. 3 Botka, Barsmegyei oklevelek 94. Itt is «Bossau» 1 Jahrbuch des «Adler» 1897. évf. 202. 2 Monatsblatt der heraldischen Gesellschaft «Adler» in Wien, I. köt. 64. téves. 4 Teleki, Hunyadiak kora X. 552., 569. 6i