Turul 1913 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Wertner Mór: Családtörténelmi kalászat. (Első közlemény)

és onnan Magyarországba vándorolt, hol Zsig­mond és Albert királyok alatt katonai szolgá­latba lépett. Már most csak az a kérdés, hogy melyik cseh családból való. Némelyek szerint Henning vagy Hennig cseh nyelven Jenik, a­mi állítólag a magyar Jani­ vagy Jancsinak megfelelne , de ez mellékes. A b­udeniczi Csernin-család nem­zedékrendi tábláján Henning nevü családtagot nem ismerünk , de volt egy Csernini Csernin nevü család is, mely Königgrätz táján birtokolt és melynek egyik tagja : Csernini Csernin György 1567-ben háztulajdonos volt Pardubitzon.­ Mindez pedig Beheim azon állításával, hogy Jobszttal együtt Dániából való, nagy ellentét­ben áll. Beheim-nek ezen állítása első látszatra nevetségesnek tűnik fel ugyan, de egyúttal azon gondolatot is ébreszti, hogy alap nélkül csak fel nem állíthatta ezen határozott állítást. Hosz­szabb kutatás után rájöttem, hogy állításának némi jogosultsága van, mely azonban nem tel­jesen fedi Már fentebb mondtuk, hogy az eredetileg csak személynévnek használt Henning Német­országban és a Németország határain kívül élt németnyelvű családoknál később igen gyakran családnévvé átalakult. Volt többek között Ausz­triában is egy Henning nevű nemesi család, melyről tudjuk, hogy egyik ága 1700 körül, egy másik 1800 körül Dániába fordult. Egy gróf de Henning Károly federic (Frigyes) részt vett a harminczéves háborúban. A de Henning család egyik tagja, ki 1695-ben meghalt, a rostocki Jakab-templomban el van temetve: ez a még most is Dániában létező ág őse.­ Ha már most meg van állapítva, hogy századokkal ez­előtt egy német eredetű nemes vagy főnemes Henning-család Dániába költözködött, akkor Beheim állítását már nem szabad tudatlansága feletti szánakozó mosolylyal a lomtárba dobni ; a dolog a legnagyobb valószinüség szerint ugy áll, hogy a Henning-család egyik ága már lej­ben Dániában virágzott, hogy Beheim-nek erről tudomása volt és hogy­­ minden további alapos kutatás nélkül — miután őt senki a helyes tény­állásról nem tudta vagy nem akarta értesíteni — Henning Csernint a névazonosság alapjául az elötte s kétségkívül kortársai előtt is ismert dánországi család tagjának vette. 20. Jobs von wigalos. El­­mondja, hogy ez min­den valószínűség szerint Jodok véglesi kapitány, mint már Karajan gyanítja. Határozottan ez, de itt is szükséges, hogy róla egyet-mást említsünk. Már fent láttuk, hogy 1437 decz. 8-án C­ernini Henninggel egyetemben Fankassoi Justh is fel­merül, ki vele együtt 1446-ig szerepel. 1447-ben Hunyadi János az 1438-ból hátramaradt fizetés ügyében kiadott rendeletében már csak Justh de Kesso capitaneus castri Wegles érdekében szól. Midőn az országtanács 1448-ban az erdélyi szá­szoknak erre nézve halasztást ad, akkor is Justh de Kasso néven szerepel. 1449-ben az or­szágtanács róla ismét mint Jodocus de Kasso-ról tesz emlitést. Ugyanezen évben Newsol (Neu­sohl -­ Beszterczebánya) város bi­ája s polgárai német levelükben «streng­eri Herren Josten von Kossen dy Zeit­haupmann­off dem IViglesch» irnak. 1453-ban László király Szeben városához a fidelis noster egregius «Jos­h de Kazo» véglesi kapitány érdekében a szászok cenzusa tárgyában levelet ir. 1454-ben «fidelis noster egregius Jodocus de Cwssow» véglesi kapitány. 1460-ban IV. Frigyes császár nagy privilegiális levelében «fidelis noster Jodocus de Wyglesch»-nek­ adja 6000 forintban Wyglesch várát, melyet Erzsébet királyné adott nevezettnek zálogba.­ Ezeken kívül még a következőket is ismerjük: 1441 márcz. 8-án Jodocus de Bossaiu (a szintén külföldi származású Schellendorfi Haskóval) Zólyom kapi­tánya;2 ugyanazon évi okt. 9-én Czernini Hen­ning­gel együttesen mint Jodocus de Bussau, a véglesi vár kapitánya.3 1457 márcz. 21-én V. László hivei sorában (csak Jodok­ néven) véglesi kapitány. 1458 jan. 17-én mint «a Véglesen székelő Jodok» szerepel.4 1466 decz. 18-án és 1467 jan. 2-án megengedi neki s nejének, Már­tának, a pápa, hogy hordozható oltárt használ-1 A Neczpáli Justh-családnak a Nemzeti Múzeumban őrzött és Jakubovich Emil úrtól kapott családi ada­tokból. 2 Brüsszeli okmánytár I. 1. «Bossaw» téves. 3 Botka, Barsmegyei oklevelek 94. Itt is «Bossau» 1 Jahrbuch des «Adler» 1897. évf. 202. 2 Monatsblatt der heraldischen Gesellschaft «Adler» in Wien, I. köt. 64. téves. 4 Teleki, Hunyadiak kora X. 552., 569. 6i

Next