Turul 1914 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Hajnal István: IV. Béla király kanczelláriájáról

IV. BÉLA KIRÁLY KANCZELLÁRIÁJÁRÓL. A politikai történelem szempontjából a XIII. század a magyar királyi kanczelláriának talán legvirágzóbb kora, mert nemcsak vezetői, hanem tagjai is, a­kik az oklevelek kiállítása körül közvetlenül szorgoskodtak, rendkívül fontos sze­rephez jutottak a király színe elé kerülő ügyek elintézésében ; többszörös említés maradt ránk arról, hogy olyan feladatokkal foglalkoztak, a­melyek messze esnek a későbbi értelemben vett kanczellária munkakörétől. Ha azonban a kan­czelláriában azt a szervezetet nézzük, a­mely az írásbeliség terjedésének köszöni létét és alkal­mas arra, hogy fejlettségének fokából az állam berendezettségére vonjunk következtetéseket, magasabbra értékeljük az egyszerű hivatalnok kanc­elláriát, a­melyet tisztán az írásbeliek el­intézése köt le magának, a­melynek tagjai al­kalmazottak és nem meghitt udvari emberek. Pósa mester, a hivatalnok nótárius, a­ki az 1260-as években dolgozott az udvarban, sokkal kisebb ember volt, mint az, a­ki a század elején írta a leveleket ; megjelenése mégis a szervezet töké­leteskedésének jele. A fejlettebb kanczellária tehát a maga egészében kevésbbé súlyos poli­tikai szempontból, sőt mondhatnók, számra nézve is csekélyebb, mert tagjainak feladata csakis az oklevelek előállítása ; más teendők nem foglal­koztatják őket. A német birodalmi kanczelláriá­ban III. Ottó, II. Henrik, II. Konrád alatt 6—12 Írókezet is találunk, pedig az írásbelieket egy ember is elvégezhette volna, a mint hogy van­nak is időközök ugyanebben a korban, hogy egy ember végezte el;­ 1471-ben pedig a kan-i Monumenta Germaniae, diplomatum II—IV. köte­tek bevezetései , például a többek között II. Henrik alatt GB iró III. k. XXIV. 1. czellártól kezdve, beleértve a legutolsó irót, csak 15 alkalmazottat találunk,­ a­mi tekintve az írásbeli teendők összehasonlíthatatlanul na­gyobb voltát, rendkívüli csökkenést jelent. A szervezet tehát annál tökéletesebb, minél in­kább egyszerű, spec­iális hivatallá zárul össze, minél kevésbbé vesznek részt tagjai nem szoro­san vett kanc­elláriai teendők elintézésében, illetve, a­mi ezzel egy, minél kevésbbé vesznek másféle czélokra rendelt emberek az oklevelek körüli elfoglaltságokban is részt. A diplomatika előtt is az ilyen kanczelláriának a becse nagyobb ; az ilyen kanczelláriában keletkezik egységes gya­korlat és igy a nem a kanczelláriában készült le­velek a többiek közül könnyebben kiválaszt­hatók. Nálunk a XIII. században és különösen IV. Béla uralkodása elejétől, mindkét kanc­ellár tisztsége méltósággá nőtt fel, ellenőrző szerepük­kel csak keretét adják meg az intézménynek ;­­ a szervezet lényegének megismerése czéljából azokhoz kell leszállanunk, a­kik az oklevelek kiállításában tényleg részt vettek. Azt fogjuk vizsgálni, hogy mennyiben zárt azoknak köre, a­kik ilyen functiókban szerepelhettek, másrészt, hogy mennyiben voltak ezek spec­iálisan ezekre a functiókra rendelve. 1 Bresslau, Handbuch der Urkundlehre, II. kiad. i. k. 539. 1. A közbeeső századokról biztos számokat nem mondhatni, mert az írásösszehasonlítások hiányzanak még; ez az 1471. évi szám ellenben megbízható, mert III. Frigyes számadáskönyveiből való. Egyes uralkodók, például IV. Károly alatt, is szembeötlő a szám csökke­nése. Erben-Redlich, Urkundenlehre, I. Teil. 100. 1. 2 L. Fejérpataky : A királyi kanczellária az Árpádok korában. A két kanczellári tisztség fejlődéséről szóló adataink mind­ezen a munkán alapulnak.

Next