Turul 1914 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Hajnal István: IV. Béla király kanczelláriájáról
I. A királyi udvar papjai. Középkori állami közigazgatásunknak tisztségei legnagyobbrészt az uralkodó familiáritásából nőttek ki közhivatalokká, későbbi fejlődésükben esetleg a főméltóságok familiáritásából ; az országos birák, később az itélőmesterek, vagy a megyei vicecomes tisztségének fejlődése beszédes példa erre. Az oklevelek előállításával foglalkozók a XIII. században még mindig csak úgy szerepelnek, mint az uralkodó belső emberei, udvarának tagjai: «cancellarius aule nostre», «nótárius noster familiaris», «nótárius aule nostre»; az már sokkal haladottabb fokra mutat, ha úgy tekinti az egykorú ember őket, mint egy hivatal fejét vagy tagjait. A német birodalomban sok százados múltú, kifejlődött már a szervezet, már munkafelosztás és rangfokozat is van benne, mégis nagy ritkaság, hogy akkoriban zárt testületnek nézték volna tagjait. A «cancellaria» szó még nincs divatban, csak a XIV. században válik általánossá ; míg a pápai és a szicziliai kanczelláriáknál már egészen szokásos, hogy az írókról mint egy kanczellária tagjairól szóljanak, összességüket kanczelláriának nevezzék.2 Nálunk ez az elnevezés még egyáltalán nem fordul elő ebben a korban, még olyankor sem használják, amidőn határozottan azoknak összességéről van szó, akik az oklevelekkel foglalatoskodtak.3 Nem nézték tehát őket egy testületnek, mint például a királyi kápolnát, vagy mint a következő században magát a kanczelláriát is, jeléül, hogy az oklevelek körül foglalatoskodók még csak az udvar papjai voltak, nem egy különálló hivatal tagjai. Kanczellária voltaképen még nincs csak készül lenni; előfeltételei azonban már régvannak és azért nem anachronizmus, ha mégis használjuk erre a korra is a kancellária kifejezést. A királyi udvar, a király famíliája azonban nagyon tágítható fogalom ; lehettek tagjai igazán állandóan ott tartózkodó papok, lehettek olyanok, akik csak kivételesebben szegődtek a király oldal mellé, akik a «familiaris» jelzőt szorosabb értelmében talán nem szolgálták meg. Bizonyos körökbe oszthatók hát ezek, a szerint, hogy mennyire szorosan voltak az udvarhoz fűzve ; a kérdés az, hogy melyik körön belül levők vehettek részt az úgynevezett kanczelláriai teendőkben. Béla király kétszáznál több oklevelet írásának összehasonlítása a következő eredményekre vezet : Az uralkodás első idejében alig találunk nyomot arra, hogy a levelek írása egy szűkebb testületre lett volna bízva. Rendkívül sok írás fordul elő, számukat reálisan alig határozhatjuk meg, mert szinte minden újabb levéllel új írás lép fel. Nem szándékozunk azokkal a levelekkel bizonyítani, amelyet egyházi testületeknek vagy egyéneknek szólnak, bár elég jellemző eset az, amidőn 1248-ban az esztergomi érsek a sasvári esperes számára birtokot kér a királytól és a levelet ott mindjárt az érsek írója készíti el ; a levelek legnagyobb része mégis csak világiak részére szól, a kik bizonyára nem előre megszerkesztett levéllel vitték ügyüket a király elé és így az írók csak a királyi udvarban foglalatoskodó papok lehettek. Vannak, akik állandóan írnak, azaz éveken keresztül látunk tőlük leveleket, de aránylag is kicsiny számmal ; az egyik író három levelet ír hét éven belül, mind a hármat Nyitra megyére és a szomszédos vidékekre ; egy másik négy éven belül kettőt, mind Sopron megyére, de különböző elfogadóknak.3 1 Az Országos Levéltárból 132, a Nemzeti Múzeumból és az ott található családi levéltárakból 55, az Akadémia levéltárából 3, az esztergomi prímási levéltárból 5 és az ottani főkáptalani magánlevéltárból 15 darab eredeti oklevél. 2 Később foglalkozunk ez íróval. 3 IA és IB-vel jelöljük őket később. — II. Endre alatt, 1216-ban előjön az a ritka eset, hogy egy író közé- 1 Részünkről csak olyan értelemben találkoztunk vele, hogy inkább a «cancellariatura»-t, a kanczellári tisztséget jelentette. 2 Pl. «cancellarie domini pape scriptor» 1192-ben; egy birtok «ad cancellarium pertinens» a szicziliai kanczelláriánál, IV. Ottó korában. Bresslau i. m. I. 268., 576. 3 Rogerius «cancellarii»-nak nevezi őket ; ez az elnevezés akkoriban nem volt csak a kanczelláriai vezetők számára lekötve, jelenthetett általában belső nótáriust. Nem is tehető fel, hogy a kanczellár kisebb ügyek elintézésével töltötte volna idejét az udvarban, ha az alkanczellárról még föl is teszszük ezt, különben is Béla uralkodásának legelső éveiben nem volt még két kanczellár. Ponith ispán István ifjabb király előtt Béla nótáriusait vádolja, nem kanczelláriáját. Hazai Okit. 42. — 1284-ben Izabella királynő vázolja kanczellárja kanczelláriai pályafutását , miként lett jegyző, majd vezető, pecsétőrző jegyző - végül a királynál «vicecancellarii officio ante alios regalis excellente clericos meruit insigniri» ; itt pedig nyilván a kanczelláriai papokat kell értenünk. Fejér V. 3. 210.