Turul 1915 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Csoma József: Lovagkeresztek a magyar heraldikában. (18 képpel)

De később egyesek még tovább mentek.­­ Nemcsak a pólyákat és osztásokat, hanem a czölöpüket és hasításokat is hatalmi jelvények­nek vették,­ kivált ha azok szinei, miként az ország czimerében, vörös és ezüstben váltakoz­tak. A heroldalakok ilyen összekeverése már épen olyan tévedés volt, mint a midőn minden középkori magánczimerben előforduló keresztet, legyen az akár egyszerű, akár kettős kereszt, mások szintén hatalmi jelvényeknek tartottak.2 A patriarcha-kereszt mellett, mely tényleg hatalmi jelvénynek tekintendő, — többször elő­fordul középkori pecséteinken és egy sírkövünkön is — már nagyon korai időkben, a keresztnek egy más alakja az u. n. egyenszáru talpas kereszt. (Tatzenkreuz.) Ezen talpas kereszt sem tartozott a pecsét tulajdonos családi czimeréhez, hatalmi jelvény sem volt, ez a középkorban virágzó lovagrendek, különösen a Johannita-rend jelvénye volt. Nálunk, lovagrendjelvények viselésének nyo­ma már nagyon korán mutatkozik pecséteinken. Nagyon korai példának felhozhatjuk legrégibb pecséteink egyikét : Búzád bán fiainak pecsétjét az 1235. évből,­ a­hol paizs nélkül, a pecsét köralakú mezejére vésett bölényfej szarvai közé van a lovagrend keresztje illesztve. Az utódok is közvetlen leszármazók egyike, másika, ezen lovagrendjelvényt felvette vagyis inkább benn­hagyta czimerében, mi engemet is azon téve­désre vezetett, hogy azt a nemzetségi czimerek­ről írott művemben a Búzád nemzetség ősi czimerébe, mint annak egy tartozékát én is felvessem. Nyugaton a középkorban bizonyos szabályok határozták meg, hogy a lovagrendjelvények miként alkalmaztassanak családi czimereknél ? Ezen szabályok az évszázadokkal változtak. — A legrégibb elrendezés az volt, a melyet Búzád bán fiainak pecsétjénél bemutattunk, ehhez tár­sul az, a hol a pecsét mezején a családi czimer­alak paizsba van foglalva, de a rendkereszt ki­marad a paizsból s az a czimerpaizs felső kere­tének közepére van illesztve, a keretre helyezve vagy lebegőn. Ennek egy ritka példája nálunk a Dózsa nádor pecsétje az 1322. évből,a­hol a kereszt nem csak a paizs felső karimájának közepén látszik lebegőn, hanem a paizs mellé elől-hátul alkalmazott zászlók mindenikén négy­szeresen. Nyugaton a XIV. század beálltával (1312, 1315.) a rendkereszt belé került a paizsba, lebe­gőn, de előkelő helyen : a paizsfő közepén, vagy felül a jobb sarokban. Mi nálunk erre is talá­lunk egy elég korai példát Nagymartoni Pál 1322. évi pecsétjében,­ a­hol a rendkereszt a sas közvetlen a jobb szárny könyöke felett lebeg. Van Nagymartoni Pálnak egy másik nagy pecsétje 1328. évből, ezen a czimerpaizsban a sasnak min­d a két szárnykönyöke felett lebeg egy talpas kereszt.­ Ide sorozható Tornay János sírköve is a tornai templomban, az 1406. évből, a­hol a rendkereszt a czimerpaizsban lebegőn a paizsfő közepére van illesztve. Ezenkívül ott van az a sisakdíszt alkotó vadkanfej nyakán is. Ezen vadkanfej a homlokán függélyes irányban tőrrel van átütve, ezen tőr markolatának végtagját is egy ügyesen és tetszetősen oda alkalmazott rend­kereszt képezi. Külföldön, az ezen sirkő korát követő idők­ben, ismét egy más szokás tűnt fel, a rend­kereszteknek czimerpaizsokba való ábrázolásá­nál. A czimerpaizs jobb felső sarkába egy kicsiny paizsot alkalmaztak, különösen a német lovagrend jelvényével. Nálunk ezen sirkő korát követő közeli időben már nem tapasztaljuk azt, hogy a rendkereszteknek czimerpaizsokba való alkal­mazásánál, azt valami kitüntető, előkelő helyre igyekeztek volna juttatni, — mindig lebe­gőn látjuk, mint a czimeralak kíséretét s legtöbb­ször a paizsnak alsóbb részén, tehát aláren­deltebb helyén elhelyezve, így látjuk ezt Sólyogi Sebestyén altárnokmester 1424. évi pecsét­jénél.5 A XV. század beálltával, nyugaton két paizsot állítottak egymás mellé mint egyen­ranguakat. Ezek egyikében a családi czimer, a 1 Turul XXII. 94. 1. Héder nemzetségnél. 2 Turul XXV. 65. 3 Nyáry Albert : A Heraldika alapvonalai 139. 1. 1 Nyáry A. Heraldika VI. tb. 58. ábra. 2 Turul. XXI. 55. 3 Bárczay O. A heraldika kézikönyve. 141.­­ 4 Nyáry A. i. m. 76. 1. 5 Liebmacher Suppl. 76. tb. 18

Next