Turul 1916 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Vargha Zoltán: A Márton-család (Zsarolyáni és Mándi, illetve Zsarolyáni.) (A Kerepeczi Kerepeczy-család ismeretlen ága)
nagybirtokos Hunyadiak, Brankovitsok uradalmai közepette tollakkal tartották fenn magukat. Tudományukra szükségük volt a nagy uraknak és szerény jövedelmüket a homo regiusság nem megvetendő hasznával pótolták. Házasodni, mivel a környék jobbágyközségekkel volt tele, rendesen a Tisza mentére jártak le s igy jutott Kerepeczy Márthon György is a Tiszától 130, Kerepecztől 45 km-re fekvő szamosmenti faluba, Zsarolyánba a XV. század közepe táján. Hogy ez a következtetés megállja a helyét, támogatja az a körülmény, hogy, mit már régebben is tudtam, a Márton és Kerepeczy családok vérszerinti rokonok s mint ilyenek, perelnek Mándon a XVI. században egy nemesi kúrián. Felemlíthető az a körülmény is, hogy Werbőczy Istvánnak több olyan Szamos- és Tur-menti községben volt birtoka, mint a Márton családnak. A Kerepeczy családról nem szándékom bővebben szólni, amit közlök, azt dr. Komáromy András levéltárnok úrtól nyertem legnagyobbrészt, ki a család kimerítő történetét megírni szándékozik. Itt csak azzal az ággal akarok foglalkozni, melyből a Márton család sarjadt. A Kerepeczy család eredete a középkor homályába vész. Legelsőként János tűnik fel 1378—9-ben, mint Bereg vármegye alispánja,s róla csak annyi mondatik, hogy Kerepeczy Miklós fia volt. A mi születési idejét illeti, arra is van némi támpontunk, t. i. az, hogy fiági szépunokája Márton már 1416-ban homo regius, tehát legalább is 24 esztendős, ebből következik, hogy János 1378—9-ben már nem lehetett fiatal ember, legalább 60 évesnek kellett lennie, vagyis 1318-nál későbben nem születhetett. Apja, Miklós, pedig kétségtelenül az utolsó Árpádok korában látott napvilágot. Ha figyelembe veszszük azt, hogy János alispán volt, feltehető, hogy ilyen előkelő megyei tisztviselő nem maga szerezte a nemességet s igy a család megnemesitése körülbelül az Árpádok korára esnék. De mivel régi birtokadománylevélnek semmi nyoma, nem lehetetlen, hogy a Kerepeczy család megnemesítése arra a korra esik, mikor a tatárjárás után a magyar társadalom olyan roppant átalakuláson ment keresztül s a várjobbágyok bevétettek a nemesi rendbe és sok esetben azt a földet kapták feltétel nélkül, mely eddig csak bizonyos szolgálmányok fejében volt birtokukban. Nincs kizárva azonban az sem, mire vonatkozólag dr. Nagy Ottó tiszaföldvári főszolgabíró úr gyűjti az adatokat, hogy a család valamelyik azon a vidéken birtokos ősnemzetségből vált ki. A szóbajöhető genusok a Guth-Keled, Borsa, Szente-Mágocs és Kaplyon. Álljon azonban itt a Kerepeczyeknek bennünket közelebbről érdeklő családfája : I. tábla. A táblázaton álló Márton 1365-ben, Péter és Mátyás 1378-ban homo regiusok voltak, János alispán testvérükről fentebb szóltam már. K. László, Miklósnak fia több rokonával 1406-ban Korentovics Tódor munkácsi herczeg ellen vizsgálatért fordul Zsigmond királyhoz, ki a vizsgálat megejtésével a leleszi conventet bizza Kerepeczi Kerepeczy Miklós 1 I I I .1 . Márton Péter János Mátyás 1365 1378 1378—79 . ^78 kir. ember kir. ember Bereg vármegye kir. ember alispánja László 1406 Tódor munkácsi herczeggel perel János 1422, 1430 kir. ember Miklós 1422 kir. ember I György 1422 kir. ember Márton 1416 kir. ember Szerepel 1430—57 közt I Barnabás 1416, 1425, 1430 kir. ember dictus «Zabó» dictus «Márton» György 1459, 1463 kerepeczi birtokos. 1466, 1476 zsarolyáni birtokos ZsarolyániSarolyány Zsófia (ki a II. táblán.) dictus «Márton» Benedek 1463 dictus «Márton» Miklós 1482 kir. ember, szer. 1495 , 1508 előtt — Óbégányi Bégányi Erzsébet I . Tamás 1508, 1510 (Kerepeczy dictus Márton és Márton de Kerepecz) III, Benedek Péter Tamás szer. 1466 zsarolyáni birtokos szer. 1476 , 1476, 1486, 1487 I donatio Kencse és Thybatelek. 1489, 1492 (folyt. III. táblán.) 1 Leleszi convent átirata a családi levelesládában LI/1- 1572, 1576. évekről. * Kállay K. Elenchus saec. XIV. metale 1695. 1 Lehoczky: Bereg vármegye. I. 380. és III. 252. 47