Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Szentpétery Imre. A borsmonostori ap. Árpádkori oklevelei. Ism. Hajnal István

44 jen Fejérpataky László azon munkássága méltatásá­nak, a­melylyel ő a magyar történeti segédtudomá­nyokat, elsősorban a diplomatikát és a heraldikát, nemcsak kiemelte, arról az ingoványos talajról, a­melyen az még Horvát Árpád tanársága idején is tespedt, hanem szigorúan módszeres alapra fektetve művelésüket, az általános magyar történetírásnak is új és hatalmas lendületet adott azzal, hogy fiatal tanítványait reávezette a közvetlen forrásokból való anyag használatára. Benne nemcsak a tudós diplo­matikus és heraldikus az, a­ki minden elismerésre méltó, mert benne csodálatos készséggel egyesült a nagy tudós a kiváló pedagógussal. Előadásának köz­vetlenségével, szigorúan tudományos módszerének a gyakorlatba való szerencsés átültetésével tanári mű­ködésének három és fél évtizede alatt oly kiváló diplomatikai iskolát sikerült neki teremtenie, hogy úgy a magyar diplomatikusok, mint az általuk ké­szített publicatiók, méltó díszt és elismerést váltottak ki messze a haza határain túl az európai szakiroda­lomban is. Ez a tanítványi gárda érezve azt, hogy mit köszönhet tudásából mesterének, benne látja, tudja a magyar történettudomány egyik leghatalmasabb oszlopát. Ez a soha meg nem szűnő hála hozta létre ezt az Emlékkönyvet is, mely azóta már rég olvasóink kezén forog. Tartalmáról és íróiról épen ezért aligha kell bővebben szólnunk. A tizenhat czikk illusztris írói tulaj­donképen képviselői a tanítványok összeségének, kik mindannyian egyforma szeretettel és hálával te­kintenek a bölcs tanító felé. Csak természetes, hogy az Emlékkönyv épen a folyóiratunk által művelt tudo­mányok köréből tartalmazza a legtöbb értekezést. Eckhart Ferencz a Vay-család berkeszi levéltárából közöl érdekes kiadatlan Árpád-kori okleveleket ; Er­nyey József Oroszlánkőváráról és annak urairól egész kis monográfiát nyújt ; Gárdonyi Albert a középkori latin írás rövidítéseit foglalja rendszerbe. Holub József­nek a főispán és alispán viszonyának jogi természe­téről írott dolgozata új mesgyét vágott vármegyei közigazgatásunk középkori történetébe. Becses kis adalék Madzsar Imre dolgozata a Kaplony-nemzetség és a Vetési-család kapcsolatairól. Mélyenjárók és egészen a mester szellemében írottak Szentpétery Imre fejtegetései II. Endre királynak a topuszkói apátság részére adott, összesen tizenkét darab okleve­léről. Ezen elsősorban diplomatikai és genealógiai ter­mészetű dolgozatokon kívül a többiek is mind méltán számíthatnak olvasóink érdeklődésére. Immár öt esztendeje múlt az Emlékkönyv meg­jelenésének, a­melyről áldatlan viszonyaink miatt csak most emlékezhetünk meg e néhány sorban. Az öt hosszú és vészterhes év alatt Fejérpataky László foly­tatta tovább ifjúi frisseséggel írói és tanári műkö­dését. Isten adja, hogy ez a működés még hosszan­tartó legyen a szegény haza és mindnyájunk, kik őt mint igaz tanítványai tiszteljük és szeretjük, javára és örömére. Ad multos annos ! U t­. Szentpétery Imre. A borsmonostori apátság Árpád­kori oklevelei. 1916. A Tud. Akad. kiadása. 1­­134. 1. és négy táblán 22 oklevélről írásmutatványok. Ezzel az oklevélcsoporttal a szerző a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készülő Árpád­kori királyi oklevelek kritikai kiadásának és diplo­matikájának munkálatai kapcsán foglalkozott. Műve példája azoknak a részletmunkáknak, a­melyek kisebb kérdéseket minden vonatkozásukban éles világítás alá helyezvén, fogalmat adnak a kor általános gyakorla­táról. Biztos ítélettel és gyakorlott kézzel alkalmazza az oklevélkritika összes eszközeit s a hazai diplomati­kában először aknázza ki az írásösszehasonlítás mód­szerének minden előnyét. E módszerrel hol az ok­levelek hitelességére szerez döntő bizonyítékokat, a­mennyiben más, kétségtelen hitelű oklevelekkel egy kézírást fedez fel, hol a hamisításra s a hamisítóra sikerül ráakadnia, megtalálván a hamis levél írójának kezevonását az érdekelt fél későbbi korból eredő oklevelei között ; máskor pedig fontos megállapításo­kat von le a királyi kanczelláriai gyakorlatot illetőleg, a midőn kimutatja, hogy az Árpádok alatt nem volt még külön fogalmazói és külön másoló testület a kanczelláriában, s hogy az oklevelek jórésze még mindig a fogadó fél írását mutatja, tehát nem a kanc­elláriában készült. A tárgyalt oklevélcsoport 83 darabja közül 16 hamisnak bizonyult. Aránylag nagy ez a szám, de a szerző megjegyzése szerint e csoport különösen megbízhatatlan, s a többi Árpád­kori oklevélnél sokkal kisebb a hamisítványok aránya. E 16 hamisítvány túlnyomó nagy része a XIII. század második negyedében készült, valamint négy más heiligenkreutzi hamis magyar királyi oklevél is ; a rend kebelében tehát ebben az időben sokat hamisítottak. Nem egyedülálló ez a jelenség az akkori európai gyakorlatban. Ezek az évtizedek az oklevelezés hirtelen fellendülését mutatják, s számos jel szerint az egyetemi tanultságnak hirtelen elterje­dését is. A szellem, a­mely az egyetemi vitatkozá­sokban uralkodott, s a­mely arra szoktatta a kleriku­sokat, hogy vélt igazukat bármely eszközzel diadalra segítsék, áthatotta az oklevélkészítés stádiumát is. Pompás készségű oklevélírók bukkannak fel, — Mitis az osztrák Szt. Flórián papjai között mutatott ki ilye­neket, — a­kik képzettségüket testületük rendelkezé­sére bocsájtották és nem okoztak maguknak lelki-

Next