Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Szentpétery Imre. A borsmonostori ap. Árpádkori oklevelei. Ism. Hajnal István
44 jen Fejérpataky László azon munkássága méltatásának, amelylyel ő a magyar történeti segédtudományokat, elsősorban a diplomatikát és a heraldikát, nemcsak kiemelte, arról az ingoványos talajról, amelyen az még Horvát Árpád tanársága idején is tespedt, hanem szigorúan módszeres alapra fektetve művelésüket, az általános magyar történetírásnak is új és hatalmas lendületet adott azzal, hogy fiatal tanítványait reávezette a közvetlen forrásokból való anyag használatára. Benne nemcsak a tudós diplomatikus és heraldikus az, aki minden elismerésre méltó, mert benne csodálatos készséggel egyesült a nagy tudós a kiváló pedagógussal. Előadásának közvetlenségével, szigorúan tudományos módszerének a gyakorlatba való szerencsés átültetésével tanári működésének három és fél évtizede alatt oly kiváló diplomatikai iskolát sikerült neki teremtenie, hogy úgy a magyar diplomatikusok, mint az általuk készített publicatiók, méltó díszt és elismerést váltottak ki messze a haza határain túl az európai szakirodalomban is. Ez a tanítványi gárda érezve azt, hogy mit köszönhet tudásából mesterének, benne látja, tudja a magyar történettudomány egyik leghatalmasabb oszlopát. Ez a soha meg nem szűnő hála hozta létre ezt az Emlékkönyvet is, mely azóta már rég olvasóink kezén forog. Tartalmáról és íróiról épen ezért aligha kell bővebben szólnunk. A tizenhat czikk illusztris írói tulajdonképen képviselői a tanítványok összeségének, kik mindannyian egyforma szeretettel és hálával tekintenek a bölcs tanító felé. Csak természetes, hogy az Emlékkönyv épen a folyóiratunk által művelt tudományok köréből tartalmazza a legtöbb értekezést. Eckhart Ferencz a Vay-család berkeszi levéltárából közöl érdekes kiadatlan Árpád-kori okleveleket ; Ernyey József Oroszlánkőváráról és annak urairól egész kis monográfiát nyújt ; Gárdonyi Albert a középkori latin írás rövidítéseit foglalja rendszerbe. Holub Józsefnek a főispán és alispán viszonyának jogi természetéről írott dolgozata új mesgyét vágott vármegyei közigazgatásunk középkori történetébe. Becses kis adalék Madzsar Imre dolgozata a Kaplony-nemzetség és a Vetési-család kapcsolatairól. Mélyenjárók és egészen a mester szellemében írottak Szentpétery Imre fejtegetései II. Endre királynak a topuszkói apátság részére adott, összesen tizenkét darab okleveléről. Ezen elsősorban diplomatikai és genealógiai természetű dolgozatokon kívül a többiek is mind méltán számíthatnak olvasóink érdeklődésére. Immár öt esztendeje múlt az Emlékkönyv megjelenésének, amelyről áldatlan viszonyaink miatt csak most emlékezhetünk meg e néhány sorban. Az öt hosszú és vészterhes év alatt Fejérpataky László folytatta tovább ifjúi frisseséggel írói és tanári működését. Isten adja, hogy ez a működés még hosszantartó legyen a szegény haza és mindnyájunk, kik őt mint igaz tanítványai tiszteljük és szeretjük, javára és örömére. Ad multos annos ! U t. Szentpétery Imre. A borsmonostori apátság Árpádkori oklevelei. 1916. A Tud. Akad. kiadása. 1134. 1. és négy táblán 22 oklevélről írásmutatványok. Ezzel az oklevélcsoporttal a szerző a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készülő Árpádkori királyi oklevelek kritikai kiadásának és diplomatikájának munkálatai kapcsán foglalkozott. Műve példája azoknak a részletmunkáknak, amelyek kisebb kérdéseket minden vonatkozásukban éles világítás alá helyezvén, fogalmat adnak a kor általános gyakorlatáról. Biztos ítélettel és gyakorlott kézzel alkalmazza az oklevélkritika összes eszközeit s a hazai diplomatikában először aknázza ki az írásösszehasonlítás módszerének minden előnyét. E módszerrel hol az oklevelek hitelességére szerez döntő bizonyítékokat, amennyiben más, kétségtelen hitelű oklevelekkel egy kézírást fedez fel, hol a hamisításra s a hamisítóra sikerül ráakadnia, megtalálván a hamis levél írójának kezevonását az érdekelt fél későbbi korból eredő oklevelei között ; máskor pedig fontos megállapításokat von le a királyi kanczelláriai gyakorlatot illetőleg, a midőn kimutatja, hogy az Árpádok alatt nem volt még külön fogalmazói és külön másoló testület a kanczelláriában, s hogy az oklevelek jórésze még mindig a fogadó fél írását mutatja, tehát nem a kancelláriában készült. A tárgyalt oklevélcsoport 83 darabja közül 16 hamisnak bizonyult. Aránylag nagy ez a szám, de a szerző megjegyzése szerint e csoport különösen megbízhatatlan, s a többi Árpádkori oklevélnél sokkal kisebb a hamisítványok aránya. E 16 hamisítvány túlnyomó nagy része a XIII. század második negyedében készült, valamint négy más heiligenkreutzi hamis magyar királyi oklevél is ; a rend kebelében tehát ebben az időben sokat hamisítottak. Nem egyedülálló ez a jelenség az akkori európai gyakorlatban. Ezek az évtizedek az oklevelezés hirtelen fellendülését mutatják, s számos jel szerint az egyetemi tanultságnak hirtelen elterjedését is. A szellem, amely az egyetemi vitatkozásokban uralkodott, s amely arra szoktatta a klerikusokat, hogy vélt igazukat bármely eszközzel diadalra segítsék, áthatotta az oklevélkészítés stádiumát is. Pompás készségű oklevélírók bukkannak fel, — Mitis az osztrák Szt. Flórián papjai között mutatott ki ilyeneket, — akik képzettségüket testületük rendelkezésére bocsájtották és nem okoztak maguknak lelki-