Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya - Hivatalos Értesítő

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályá­nak az 1930. év első felére eső gyarapodásai szinte ugrásszerű emelkedést mutató, újabb bizonyítékai e levéltár iránt az utóbbi időben tapasztalt különös mérvű érdeklődésnek és ama törekvésnek, hogy magánosok régi okleveles és másnemű írott emlékeiket ide — akár örökletét, akár ajándékozás útján — biztos őrizet és kellő elrendezés alá adják. A levéltár középkori oklevelekből álló törzs­gyűjteménye Ernyey József ajándékából két becses, egy 1301-ben és egy 1328-ban kelt oklevéllel gazda­godott. Mindkettő Ernyey-ősökről és nyitramegyei birtokokról szól. A korábbi az esztergomi keresztes konvent kiadványa s Csák-nemzetségi leszármazókat is említ, a másikat a nyitrai káptalan adta ki. E két oklevél az Ernyey-család legújabban beérkezett iratai­val egyesítve külön csoportban őriztetik. Középkori anyagunk hatalmas és ritkábban előforduló nyeresé­get jelentő megnövekedését elsősorban a Radnói és Divékújfalusi Rudnay-, továbbá a Sárosfalvi és Nádasdi Bittó-család örökletétként elhelyezett leveles­ládái mozdították elő. Jóllehet a Rudnay-levéltárnak körülbelül száz darabra rúgó középkori része — így legrégibb, 1234-ből való oklevele sem — teljes egé­szében egyelőre még nem érkezett be, már most is 107 drb eredeti középkori oklevélről számolhatunk be. Ezekből az Árpádkorra, közelebbről a XIII. századra esik 8, a XIV. századra 5, a XV. századra 12 és a XVI. századra a mohácsi vészig 52 drb. Legrégibb az esztergomi káptalannak 1264-ben (ma már hiányzó) függőpecsét alatt kiadott oklevele, mely egy 1278. évi nyitrai káptalanival együtt az alig néhány oklevél­ből ismert Csermeny-nemzetség emlékét őrzi. (Kiadva : Hazai Okit. VII. k. 91. és 167­­1.) A többiek a le­téteményező családján és az északnyugati felvidéket a legrégibb időktől behálózó nemzetségének, a Divék­nek, egyes ágain, a Bossányi-, Divék-Újfalussy-, Rudnyánszky-, Zsámbokréty-családok ősein kívül a Keresztúry-, Lipnikai-, Thurcsányi-, Vilcziczi- és ál­talában az imént jelzett terület itt nagy számuk miatt elő nem sorolható más családai történetére és birtokviszonyaikra kínálkoznak bőséges forrásul. A­­Bród-családnak úgy mennyiségre, mint becsre nézve hasonlóan igen számottevő középkori oklevélanyagá­nak állománya 76 drb eredeti oklevél, melyhez 9 drb facsimile és — mint a Rudnay-levéltárnál is — számos, újkori átiratban fennmaradt középkori ok­levél is járul. Az eredetiekből 10 drb XIV­., 53 XV. és 13 XVI. századbeli. E levéltár legrégibb oklevele Forgách Ferenc esztergomi érsek 1611-i átiratában maradt fenn. E szerint III. Endre 1296-ban több mosonyi várjobbágynak megengedi, hogy a pozsony­megyei Keszölczés és Kisdoborg az adományföldjük megtartása mellett az esztergomi egyház preadialis nemesei közé lépjenek át. A Bithó-név egy 1401-ben átírt 1394-i oklevélben jön elő először. Utóbbi évből való Stibor pozsonyi főispán egyik oklevele, melyben az arany- és ezüstbányák rejtett kincsei után kutató soproni Miklós papot a detrekői és perneki hatóságok­nak ajánlja. Az oklevelek zöme birtok tekintetében főleg a Csallóközi, családok szerint elsősorban a Sárfalvaiak, illetve Sárfalvai Birtók, Bodó-, Egyházas-és Nagybáriak, Karcsaiak, majd a Bodófalvaiak ügyeit öleli fel. Középkori vonatkozású még az a 81 leveles, vétel útján szerzett köteg is, mely Budára és Pestre tartalmaz a XVIII—XIX. században ké­szült oklevélmásolatokat. Ugyanígy jutottunk XVI. századi átírásban Zsigmond király egy 1421. évi okleveléhez, mely az Apaffyak és Bethlenek borgói telepítésére vet világot. Igen kiadós volt fény­képgyűjteményünk gyara­podása. 56 drb ilynemű facsimilét kaptunk több helyről ajándékba. Kevés kivétellel középkori ok­levelekről és pecsétekről készültek. Különösebb tudo­mányos értéket jelentenek az Ostffy Lajos ny. főispán által ajándékozottak. Közülök hét drb. Árpád­korbeli, mégpedig négy tatárjárás előtti oklevelek hasonmása. Méretre és értékre nézve egyaránt rendkívül ör­vendetes az az emelkedés, mely a félévben a családi levéltári örökletétek tekintetében mutatkozott. A ko­rábbi nagy letéteinkkel vetekedő Rudnay-levéltár­nak, melyet Rudnay Béla ny. főkapitány helyezett el levéltárunkban, továbbá a dr. Bittó Béla ny. min. tanácsos által beszolgáltatott családi levéltárnak imént ismertetett középkori okleveleit nagykiter­jedésű újkori anyag követi. Ennek részleteire csak küszöbön álló feldolgozása után lehetne kiterjesz­kedni. Nagyjában az újkori rész is ugyanazon birtokok és családok körében mozog, melyeket föntebb sorol­tunk fel. Egyik nagybecsű csoportjává lett levél­tárunknak a Rakovszky Menyhért törvényszéki bíró

Next