Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Mihalik Sándor. Régi magyar ötvöscéhpecsétek
növeli az a tény, hogy Szent Eligius itt, a többi magyar ötvöscéhpecsétek ábrázolásaitól eltérően, gazdag, mennyezetes trónon ül. A budai ötvösök egy második, további pecsétje a figyelmet keltő és ügyesen megoldott ilynemű művek sorába tartozik. A kerek, 3 cm átmérőjű pecsét legendája egy sima belső gyűrű és egy hármas levelekből álló külső koszorú között van elhelyezve. Nagy, latinbetűs felirata : SIGILL(VM). MINVS COETVS AVRIFABRORVM BVDENSIVM . A pecsét mezejét ügyesen mintázott barokk paizs tölti ki. Ennek felső és alsó hármaskaréljaiban virágok. A pajzs közepében hatkarélyos talpú, gerezdes testű, ciboriumszerű edény. Ettől jobbra és balra egy-egy ötszirmú virág. Ezen érdekes és jókivitelű pecsét készítési időpontját a XVIII. század elejére lehet tenni. A pecsétlő eredetijét a Székesfővárosi Múzeum őrzi. II. Eperjes. Az eperjesi ötvöscéhnek a trébelő Szent Eligiusszal díszített pecsétje már régóta ismeretes. A jó technikájú mű alaptípusában a besztercebányai ötvösök 1598-ban készült pecsétjére vezethető vissza. Az 1930. júniusától árverésre kerülő bécsi Figdor-gyűjteményben az eperjesi ötvösök egy másik, későbbi korból származó s érdekes változatú, eredeti pecsétnyomója található. Ezen köralakú pecsétlő lenyomatának az átmérője 3*5 cm. Szélét hármaslevelekből álló levélkoszorú köríti. Mondatszalagja fent két sima gyűrűvel, alul gyöngysorral határolt. Nagy latinbetűs legendája : SIGILL(VM) AVRIFABRORVM EPERJENSIS A szóközöket egy-egy négylevelű virág díszíti. A köralakú mezőben háromlábú alacsony ülőkén, jobbrafordulva mester ül, aki az előtte álló tuskóba vert kettős üllőn fémlemezt trébel. A fedetlen fejű ötvösmester alakja és ruházata magyaros. Testét attilaszerű kabát, lábszárait testhezálló szűk nadrág fedi. Lábain hegyes cipőket visel. A pecsét hátsó mezejét indás és leveles díszítmény tölti ki. Az eperjesi ötvösöknek ezen közepes technikájú pecsétje egész elgondolásában, szerkezetében, felépítésében és kivitelében roppant analóg az ungvári ötvösök 1640-ben készült pecsétjével. Minthogy úgy az eperjesi, mint pedig az ungvári ötvöscéhek iratai még feldolgozatlanok, és az eperjesi ötvösök most bemutatott pecsétje okmányon idáig még elő nem fordult, nem állapítható meg, hogy e két pecsét közül melyik szolgált a másiknak mintául, azaz hogy melyik a korábbi keletű. Kétségtelen, hogy mindkét pecsét készítésének kora is közel esik egymáshoz. III. Esztergom. A nemrégiben elhunyt Albert Figdor bécsi műgyűjtőnek a nemsokára árverési kalapács alá kerülő nagyértékű gyűjteményében számos, részben eredeti magyar művészeti emlék, részben pedig magyar vonatkozású mű kelti fel a figyelmet. Ezek sorában igen érdekes egy 14 darabból álló, régi magyar pecséteket tartalmazó gyűjtemény.1 1 A magyar sphragistikának vélünk szolgálatot tenni azzal, hogy a bécsi Figdor-gyűjtemény magyar pecsétjeit az alábbiakban felsoroljuk. Ezek sora, a cikkünkben ismertetett esztergomi és eperjesi ötvöscéhek pecsétjein kívül a következő : 1. a maróthi szűcsöké (1698) ; 2. az újhelyi posztósoké (1634) ; 3. pozsonyi Tuchmachereké (1632) ; 4. a kőszegi asztalosoké ; 5. a pozsonyi bőrösöké (1630); 6. a pinkafői mészárosoké (1685) ; 7. a komáromi borbélyoké (1638); 8. a soproni hímzőké (1712) ; 9. a «pössingi» szabóké ; 10. a szenei posztósoké (1607); ír. egy, az 1690. évből származó pecsétlő, mezejében Szt. Lőrinccel, legendájában Erdődi Graf felirattal ; és végül 12. egy, sárkányt és kígyót tipró, magyar harcost ábrázoló : S. Georg. Patro. E Ductor Milit. Segnie feliratú pecsétlő. 22