Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Mihalik Sándor. Régi magyar ötvöscéhpecsétek

növeli az a tény, hogy Szent Eligius itt, a többi magyar ötvöscéhpecsétek ábrázolásaitól eltérően, gazdag, mennyezetes trónon ül. A budai ötvösök egy má­sodik, további pecsétje a figyelmet keltő és ügyesen megoldott ilynemű művek sorába tartozik. A kerek, 3 cm átmérőjű pecsét le­gendája egy sima belső gyűrű és egy hármas leve­lekből álló külső koszorú között van elhelyezve. Nagy, latinbetűs felirata : SIGILL(VM). MINVS COETVS AVRIFABRORVM BVDENSIVM . A pecsét mezejét ügyesen mintázott barokk paizs tölti ki. Ennek felső és alsó hármaskaréljai­ban virágok. A pajzs közepében hatkarélyos­ talpú, gerezdes testű, ciboriumszerű edény. Ettől jobbra és balra egy-egy ötszirmú virág. Ezen érdekes és jókivitelű pecsét készítési idő­pontját a XVIII. század elejére lehet tenni. A pe­csétlő eredetijét a Székesfővárosi Múzeum őrzi. II. Eperjes. Az eperjesi ötvöscéhnek a trébelő Szent Eligius­szal díszített pecsétje már régóta ismeretes. A jó technikájú mű alaptípusában a besztercebányai ötvösök 1598-ban készült pecsétjére vezethető vissza. Az 1930. júniusától árverésre kerülő bécsi Figdor-gyűjteményben az eperjesi ötvösök egy másik, későbbi korból származó s érdekes válto­zatú, eredeti pecsétnyomója található. Ezen kör­alakú pecsétlő lenyomatának az átmérője 3*5 cm. Szélét hármaslevelekből álló levélkoszorú köríti. Mondatszalagja fent két sima gyűrűvel, alul gyöngysorral határolt. Nagy latinbetűs legendája : SIGILL(VM) AVRIFABRORVM EPERJENSIS A szóközöket egy-egy négylevelű virág díszíti. A köralakú mezőben háromlábú alacsony ülőkén, jobbrafordulva mester ül, aki az előtte álló tus­kóba vert kettős üllőn fémlemezt trébel. A fedet­len fejű ötvösmester alakja és ruházata magyaros. Testét attilaszerű kabát, lábszárait testhezálló szűk nadrág fedi. Lábain hegyes cipőket visel. A pecsét hátsó mezejét indás és leveles díszítmény tölti ki. Az eperjesi ötvösöknek ezen közepes technikájú pecsétje egész elgondolásában, szerkezetében, fel­építésében és kivitelében roppant analóg az ung­vári ötvösök 1640-ben készült pecsétjével. Mint­hogy úgy az eperjesi, mint pedig az ungvári ötvös­céhek iratai még feldolgozatlanok, és az eperjesi ötvösök most bemutatott pecsétje okmányon idáig még elő nem fordult, nem állapítható meg, hogy e két pecsét közül melyik szolgált a másik­nak mintául, azaz hogy melyik a korábbi keletű. Kétségtelen, hogy mindkét pecsét készítésének kora is közel esik egymáshoz. III. Esztergom. A nemrégiben elhunyt Albert Figdor bécsi mű­gyűjtőnek a nemsokára árverési kalapács alá kerülő nagyértékű gyűjteményében számos, rész­ben eredeti magyar művészeti emlék, részben pedig magyar vonatkozású mű kelti fel a figyelmet. Ezek sorában igen érdekes egy 14 darabból álló, régi magyar pecséteket tartalmazó gyűjtemény.1 1 A magyar sphragistikának vélünk szolgálatot tenni azzal, hogy a bécsi Figdor-gyűjtemény magyar pecsétjeit az alábbiakban felsoroljuk. Ezek sora, a cik­­künkben ismertetett esztergomi és eperjesi ötvöscéhek pecsétjein kívül a következő : 1. a maróthi szűcsöké (1698) ; 2. az újhelyi posztósoké (1634) ; 3. pozsonyi Tuchmachereké (1632) ; 4. a kőszegi asztalosoké ; 5. a pozsonyi bőrösöké (1630); 6. a pinkafői mészárosoké (1685) ; 7. a komáromi borbélyoké (1638)­; 8. a soproni hímzőké (1712) ; 9. a «pössingi» szabóké ; 10. a szenei posztósoké (1607); ír. egy, az 1690. évből származó pecsétlő, mezejében Szt. Lőrinccel, legendájában Erdődi Graf felirattal ; és végül 12. egy, sárkányt és kígyót tipró, magyar harcost ábrázoló : S. Georg. Patro. E Ductor Milit. Segnie feliratú pecsétlő. 22

Next