Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Follajtár József: Az Ocskói Ocskay-család I.
közelebbről ismerték, kiválóan képzett, rajongó hazafinak mondják, ki, birtokos szomszédja lévén báró Mednyánszky Alajos történetbúvárnak, maga is azzá akart lenni. Ez a nagy rajongó úr, a kezén megfordult de nem egy, hanem négy család hagyatékát képezett okmányanyagból, meg egy kis hagyományból oly képtelenséget tákolt össze, amit tisztítani és a maga értékére leszállítani nem könnyű feladat. Fia, Gusztáv azután híven terjesztette el megállapításokat.» Nem szívesen nyúlok ehhez a már bemohosodott s lassan a köztudatba átment családjához, nem szívesen bontogatom az ősit, nem örömmel nyesem le annak ágait, hajtásait. De kötelességemnek tartom az igazítást, mert azzal szolgálatot vélek tenni azoknak, kik csak a kutatás fárasztó munkája után veszik észre, hogy a homályban, a sötétségben nem jó szövetnek volt a közreadott anyag. Tanulmányomban felhasználtam a családi levéltár anyagán kívül az Országos Levéltárban levő, egykor szintén Ocskay-levéltárban volt ú. n. «Ujlaky»-anyagot, továbbá az esztergomi, nyitrai, pozsonyi káptalani, valamint a Reviczky-család beckói és a br. Mednyánszky-család brunóci és néhány darab letéteményezett oklevelét az Országos Levéltárban. Önkényes feldolgozásnak nevezem azt a történetet, mert, mint majd alább látni fogjuk, kimaradt abból mindaz, ami az összeállító felfogása szerint hátrányos lett volna a családra. Sehol sem olvassuk, hogy a család nagyon sok tagja udvari ember, szolgálatot vállalt uradalmi tiszt lett volna, nem olvassuk sehol, hogy Ocskay Gáspár Pozsony városának főkapitánya lett volna, pedig ott van az iratok közt Bethlen Gábor kinevező okmánya és egész sereglevél ; nincs említve sehol az a hosszadalmas pereskedés, melyet szerzett vagyonuk ügyében Ujlakyakkal és Thurzóékkal folytattak. Nem említi sehol azokat a családi eseményeket, amelyek tragikus végűek. Miért? Azért, mert amikor ez a feldolgozás készült, akkor az Ocskay-család már nagyvagyonú, előkelő szerepet vitt tagjainak nem illett oly ősökkel szerepelni, akik bár Bethlen Gábort szolgálták volna, más jámbor főurakat nem is említve. A tragikus eseményeket sem említi, mert akkor pl. hogy tudta volna leírni a tatárjárás alatt állítólag megtörtént eseményt? Mert, hogy ebbe ne vágjak a sorrendnek s egyebet ne említsek, megmondom, miszerint ennek az esetnek is megvan a történeti háttere, csakhogy az vagy száz évvel később történt és más körülmények között. Elmondom azt a maga helyén. A surányi nevet felvett Endre , récsényiek közül való volt ; ezeké volt Suránka 1 és nem Surány. Mert a kettő nem ugyanaz. Egyik Nyitrától délnek (Érsekújvár mellett), a másik északnak fekszik. Cseklész váráról és birtokosairól Karácsonyi 2 és mások 3 után egész mást tudunk. Hogy Endre király adta volna Sámuelnek, családi hagyomány. Nem áll az, mintha dubi Salamon 1289-ben zálogba vetette volna Luchung egy részét Bogha comesnek. Épp az ellenkezője igaz : Bogha adta el a Sagittarius Salamon fiainak, Mihálynak és Istvánnak kilenc márkáért, és éppen ezekből a vételekből, illetve eladásokból kifolyólag ismerjük a helység határait s más egyebeket. Lehotka községet nem Aba adta nekik, hanem néhai palotai László bán fia, Miklós 1437. évi vízkereszt ünnepén. Mint Aba-alapítás, máig van is Aba-Lehotának neveztetik és csak ennyi köze van hozzá. Hol itt a honfoglaláskori birtoklás! ! Nézzük meg a hagyományt is. Ha elképzeljük azt a rengeteg időt, amely Attila korától a XX. századig elmúlt, s szembeállítjuk vele a hivatkozott hagyományt, csodálattal kell eltelnünk annak az intenzivitásától. Az egész összeállítás, mint alább látni fogjuk, négy családnak történetéből lett összehordva. Nevezetesen a dullei Lövő-, a récsényi Surányi-, a cseklészi Vörös Mainold-, illetve Ábrahám- s végül az ocskói Ocskay-család iratainak önkényes feldolgozása az, mit előzetesen kivonatban közöltem már. A dubi Lövők írásai azok kihaltával, a Surányiék egyik része Surányi Agatával (Ocskay Frank neje), a másik része Aranyady-hagyaték lévén, azt Ocskay Gáspár neje hozta. A cseklészi ág okmányai Ocskayéknak Dubovány birtoklásával kerültek át. Bugár fia Márton fiai és nővérük Katalin, családi Folkus fia Tamás özvegye, a nyitrai káptalan előtt a leánynegyedre nézve úgy egyeztek meg, hogy neki adják Suránkát, a reávonatkozó iratokkal. 1328. (Hártya, zöld sodraton függő pecséttel. Ocsk. k.) 2 Karácsonyi: a Magyar Nemzets. II. 212—219. 3 Wertner : a Magyar Nemzets. II. 25. Legrészletesebb és tárgyunkra vonatkozólag legkimerítőbb anyagot tartalmaz. A Pécz-nemzetség Apponyi-ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrzött oklevelei I. Bpest, 1906. című okmánytár. Egyúttal ott Vörös Ábrahámról is bő adatokat olvashatni.