Turul 1939 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
Hivatalos Értesítő a Magy. Kir. Országos Levéltár gyarapodásairól az 1939. évben
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL. A m. kir. Országos Levéltár anyaga az 1939. évben jelentős mértékben gyarapodott, elsősorban most is családi és személyi levéltárakkal, e mellett azonban igen értékes egyéb iratokkal is. E gyarapodásnál örvendetes körülményként állapítható meg az a fokozott bizalom és megértés, mellyel társadalmunk az Országos Levéltár felé fordul. Legelső helyen kell megemlékeznünk arról a gyarapodásról, amely nemcsak a szokásos évi kereteken emelkedik ki messzire, hanem, azt mondhatjuk, az Országos Levéltár, ill. a Múzeumi Levéltár utóbbi évtizedeinek legjelentősebb eseményei közé tartozik. Ez a fontos gyarapodás a gróf Zichy-nemzetség zsélyi levéltárának az Országos Levéltárban örökletétként való elhelyezése volt, amivel a gróf Zichy-nemzetség példaadó áldozatkészségének és tudományszeretetének újabb tanújelét adta. A gróf Zichy-család levéltára, amely a családi levéltárak között terjedelemre nézve csupán a gróf Széchenyi-, középkori okleveleinek gazdagságára nézve, csak a Kállay-család levéltárával hasonlítható össze, több különböző levéltárból, illetőleg levéltártöredékből alakult ki, amelyek főként családi kapcsolatok, birtokjogi szerződések s adománybirtokok révén kerültek a család tulajdonába. A legrégibb réteget azok a levéltárak képezik, amelyek a XVII—XVIII. század fordulóján, a Meléth Mária és Zichy István gróf közti házasság folytán kerültek a Zichycsalád birtokába. E levéltár-komplexus legrégibb láncszemét az 1468-ban kihalt Bácsmonostori Töttös-család iratai képezik, amelyek később a Kisvárdai Várday-család birtokába kerültek ; a Várday-család levéltára — amelybe a XVII. század elején a Báthory-család iratainak egy része is bekerült — a Csapy és Szakolyi családok levéltárával együtt jutott az említett Meléth-család tulajdonába, míg más kapcsolatok révén kerültek be körülbelül ugyanebben az időben a Homonnai Drugeth-, valamint a Baranyay és Károlyicsaládokra vonatkozó iratok. A levéltárnak magára a Zichy-családra vonatkozó anyaga, bár szintén visszanyúlik az Árpádok koráig, nagyobb gazdagságot csak a XVII. század elejétől, illetőleg a grófi ág kezdetétől mutat. Ezeknek az iratoknak nagy része a Zichy-család egyes tagjainak személyével s azok hivatali működésével áll összefüggésben, mint pl. a grófi ág megalapítójának, I. Pálnak veszprémi kapitányságára vagy ennek fia, a grófi méltóság szerzőjének kamarai elnökségére, továbbá gróf Zichy Ferenc győri püspökségére vonatkozó iratok. Az anyag másik fontos része a Zichy-család tagjainak egymásközti osztályait, valamint azok végrendeleteit, házassági szerződéseit, leánynegyedről, jegyajándékról stb. szóló megegyezéseit tartalmazza. Legnagyobb része azonban az anyagnak birtokjogi vonatkozású, melyben megtaláljuk a grófi ág összes birtokainak : a komáromi, lébényszentmiklósi, nagyvázsonyi, palotai és divényi uradalmaknak, valamint a Baranyaycsalád révén megszerzett Oroszvár és Endrőd, s a Károlyiak révén megszerzett Árva-Lietava uradalomnak iratait. Külön említést érdemel a gazdag missilis-anyag, amely a levéltár legkülönbözőbb provenienciájú részeiből tevődött össze. Itt említhetjük meg, hogy a levéltár első felállítása Várpalotán történt, ahová a XVIII. század elején a kisvárdai levéltár összes részeivel együtt átszállíttatott, majd az egész levéltár 1858 őszén családi határozat folytán a divényi szeniorátus székhelyén, a nógrádmegyei Zsélyen nyert elhelyezést, ahonnan ez év nyarán az Országos Levéltárba került. A Történelmi Társulat ügyszeretete és a család áldozatkészsége folytán 1871-ben megindult a levéltár középkori anyagának kiadása is, amelyből 1915-ig 11 kötet jelent meg (az 1490. évig bezárólag). E kötetekhez 1931-ben Lukcsics Pál egy pótkötetet adott ki. A levéltár tartalmáról és történetéről szintén Lukcsics Pál adott részletes ismertetést, előbb a Levéltári Közleményekben («A gróf Zichy-család zsélyi nemzetségi levéltára», id. évf. 193—230. 1.), majd az Okmánytár említett XII. kötetének bevezetésében («A levéltár történetéhez», i.h. XI—XXVII. 1.), amely két cikken alapulnak legnagyobbrészt a fent elmondottak is. A Zichy-család levéltárán kívül ez év folyamán