Turul 1943 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Sinkovics István: Nádasdy Tamás ősei. (Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1943. május 6-án tartott közgyűlésén.)
56 is összefűzte a sorban egymás után következő nemzedékeket. Lőrinc, Tamás és András neve mellett következetesen ott szerepel a «mester» (magister) megjelölés.28 Ez a cím magasabb iskolás műveltségről beszél, arról, hogy a XIV—XV. századi Nádasdyak szinte családi hagyományként tanult emberek, akik az írásban, a latin nyelvben, az oklevelek szövegezésében bizonyos fokú felkészültséget szereztek.29 Sőt közülük Tamás mester, aki a XV. század elején a Zsigmond-párttal szembehelyezkedett, deák volt, literátus, az írástudás embere.30 Az egykorú írások nem adnak feleletet : váljon valamelyik szomszédos káptalan vagy konvent iskolájából hozták-e magukkal a magisterműveltséget, vagy talán távolabbi központból, hiszen ippn 150 évvel később egyik leszármazottjuknak, Tamásnak, a későbbi nádornak szintén «magister» a címe, amikor a külföldi egyetemekről hazatért.31 A falvakban élő, nem egy helyen tekintélyes számú mesterek, deákok kivehetően jelzik a műveltség terjedésének útját a központokból a magyar vidékekre. Új vonást jelent az ősök egyforma sorában a nádor nagyatyja, László, aki nemcsak a szokványos tisztségeket viseli (újvári várnagy, vasmegyei alispán), de — így őrizte meg a családi hagyomány — a török harcokban is részt vesz, az ország legfontosabb déli őrhelyén szolgálva mint Nándorfehérvár vicebánja.32 Korábban a Dunántúlt védte, az ősi birtokokat és a szomszédos zalavári apátságot, amikor nyugatról támadt ellenség.33 Mint familiáris, urával kerülhetett Nándorfehérvárra, messzire a család ősi fészkétől. A déli védelmi vonalban gyakori szereplők a távoli, egyelőre biztosítottnak látszó országrészek kisebb-nagyobb birtokosai. Az egyes családok sorsában ismétlődő vonás, hogy azoknak az ősei, akik néhány évtized múlva, miután a törökök az ország testébe hasított, a Dunántúlért vagy a Felvidékért harcolnak a török veszedelem ellen, valamikor a déli részeken véreztek, az Al-Duna mentén, vagy a szlavén mezőkön. Sőt nem is csak hadvezéreket és katonákat adtak ilyen módon a közvetlenül veszélyeztetett Délvidéknek, volt úgy, hogy a kipusztult lakosság helyére Nándorfehérvárra Sopronból hoztak kézműves családokat.34 A török elleni küzdelem László óta családi hagyomány a Nádasdyaknál : egyik nemzedék a másiknak adja tovább. Harcolt a törökökkel Ferenc is, a nádor atyja, akire nádorságig emelkedett fia révén több fény esett, mint a korábbi ősökre. Mint katona kezdte működését. Mátyás király alatt (Szentgyörgyi említi Tamásról írt életrajzában) a híres vértes vitézek között szolgált és állítólag kapitányságig vitte.35 Azután, akárcsak atyja, visszatért a Dunántúlra, visszatért az előtte élt Nádasdyak egyforma sorába : kanizsai várnagy lett. Később visszavonultan Nádasdon, majd fia új szerzeményei közül Zalaváron, Egerváron élt, elsősorban a birtokok igazgatásával és a várak erősítésével foglalkozva. Csak élete vége felé vállalt szolgálatot a közigazgatásban, mint Vas vármegye ispánja, comes-e.36 Jogi helyzete szerint inkább alispán, bár comes-nek — a comes cím egymagában nem lehet döntő, hiszen alispánra is nem egyszer alkalmazták vicecomes helyett, különösen olyankor, ha a főispán mint országos méltóság viselője a megyei igazgatásban ténylegesen nem igen vehetett részt 37 — írja magát. Semmi nyoma nincsen ugyanis kinevezésének, alispán pedig ezekben az időkben még kinevezés nélkül is lehetett. Az országgyűlések ugyan már Mohácsot megelőzőleg igyekeztek O. L., M. X. M. K., Törzsanyag, 1395. márc. 23. O. L. Dl. 7,218., 8,712. " Jakubovich E. : P. mester. (Klebelsberg-Emlékkönyv, Budapest, 1925) 195. 1. ; Mályusz E. : A Toldimonda. (A gróf Klebelsberg^ Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve IV. Budapest, 1934) 142 ] • Miklósy Z. : Hiteleshely és iskola. Levéltári Közlem' 1940—41. 171. 1. - O . Dl. 7,218., 7,74.„ 7.954-Jogc, J. : II. Lajos udvartartása 1516—1526 (Budapest, 1917) 43. 1. 1 . 33 O. L., XRA. 585/37-33 Nagy I. : i. m. VIII. 21. 1. 34 Házi J. : Sopron szabad királyi város története. I. rész, 2. kötet. (Sopron, 1923) 342—343. 1. 35 Kovachich, M. G. i. m. 129. 1. __ Szentgyörgyi adata vitathatónak látszik : mivel Ferenc 1541-ben halt meg, Mátyás király idejében (legalább 51 évvel előbb) 20—30 éves korában aligha lehetett kapitány. Figyelembe véve azonban, hogy fia Tamás alig múlt 30 éves, amikor mint budai várnagy igen nagyfontosságú szerepkört töltött be és hogy néhány év múlva szintén királyi kapitányként szolgált, Szentgyörgyi feljegyzése nem tekinthető teljesen alaptalannak. 36 Nádasdy F. levele Nádasdy T.-hoz 1538. máj. 18., 1539. nov. 19. O. L., Nádasdy lvt. 37 Fekete Nagy A. : Trencsén vármegye. (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában IV. — Budapest, 1941) 415. 1. ; Pesty F. : A szörényi bánság és Szörény vármegye története I. (Budapest, 1877) 309. 1.