Turul 1943 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Schulek Tibor: A XIX. század nemzetiségi válsága egy felvidéki család sorsában. Ism. Tóth László - Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Ism. Bartoniek Emma

SZAKIRODALOM. S­zentpéter­y Imre: Az Árpádházi királyok oklevelei­nek kritikai jegyzéke. II. köt. 1. füzet. 1255—1272. Budapest, 1943. Kiadja a M. Tud. Akadémia. 4­0. VIII -1 -194 lap. Regeszta-publikáció, tehát tartalmi kivonatokat közöl Sz. monu­mentális munkája : kegyosztások­ról, lenói­téletekről szóló királyi oklevelek rövidre összefoglalt tartalmát, s így elsősorban a király (az állam) tevékenységét illusztrálja s az eseménytörté­net céljait szolgálja, aminthogy a múlt század tör­ténetkutatása és írása, mely a regeszta-közlések műfaját bevezette, az állami és hadi eseményeket helyezte kutatásai és előadása központjába. Mint regeszta-publikáció, természetesen nem olvasmány­nak készült, mégis egyfolytában olvasva ezeket a forma szerint egymástól független oklevél-kivona­tokat, életre kelnek belőlük a kor politikai eseményei — bel- és külpolitikaiak egyaránt —, hadtörténete. A kegyosztó oklevelek ugyanis többnyire felsorolják a megadományozott érdemeit, l­írják a csatákat, amelyekben az illető intézkedett, testvérei, rokonai elestek. Az egyes emberek, családok magánéletébe látjuk belenyúlni a nagy hadi és politkai esemé­nyek mindent átformáló megnyilvánulásait. Lát­juk, hogy egy-egy hadi vállalatban — II. Ottokár ellen, Stájerországban, Ruthéniában, a Balkánon, vagy a IV. Béla és V. István ifjabb király között dúlt viszállyal két részre osztott nép testvérharcai­ban — szerzett katonai érdem mint emel fel egye­seket, sőt családokat is, hogyan épül elpusztult csa­ládok földjein új adományosok számára új élet. De jutalmat nyernek sokkal békésebb érdemek is : V. István ifjabb király finom bársonyt és vásznat adományoz a solymárok ispánja leányának, amiért saját királyi leányát futásban és ugrásban legyőzte (1263-ban , 1815. sz.). Életre kelnek ezekből a talán száraznak látszó, de magvas kivonatokból a király legfőbb kötelességének , igazságszolgáltatásának tényei, és meglepő, hogy milyen jelentéktelen ügyek is a király személyes bíráskodása alá tartoztak. Pél­dául az 1866. sz. regeszta szerint V. István a szepesi vár népét arra kötelezi, hogy két jogtalanul elvitt lovat adjanak vissza jogos tulajdonosának, s ha záros határidőn belül ezt nem tennék meg, akkor a maga személyes bírói széke elé idézi őket (1267-ből). De éppígy kidomborodnak e regesztákból a kor társadalmi, gazdasági állapotai, jogi berendez­kedései, és biztos útmutatói e kivonatok a hely- és névtörténetnek is. Hogy a hatalmas munka milyen tanulságokkal szolgál a folyóiratunk tágabb tárgykörét képező, még ma is segédtudományoknak nevezett tudomány­csoportnak, arra az előző kötet méltatói már kellő­képpen rámutattak, az azóta eltelt tizenkét év ok­­levélkutatói pedig szüntelenül jótékonyan tapasz­talhatták. A Turul hasábjain azonban rá kell mutat­nom arra, hogy milyen hasznot húzhat ebből a nagy­szabású munkából a családtörténet. A XIII. sz. az a kor, melyre több ma is élő nemesi család őseit biz­tonsággal visszavezetheti ; ekkortól állanak ugyanis a kutatás rendelkezésére már olyan tömegben okle­velek, hogy azokból egyes családok leszármazását kifogástalanul fel lehet építeni. A II. kötet 1. füzeté­ben pl. a Gosztonyi-családra két oklevél is vonat­kozik (1899. és 2096. sz.). Családtörténeti kutatók­nak különösen a mintaszerű index van nagy hasz­nára. De a komoly, tudományos genealógiai kuta­tást nem szabad csak a ma élők ősei felkutatására korlátozni. A családtörténet igen fontos eszköz egyes korok politikai eseményei, társadalmi, jogi, gazdasági viszonyainak megismeréséhez. Éppen az olyan mozgalmas időkben, két király között meg­oszlott, pártokra és érdekcsoportokra szakadozott társadalomban, mint a XIII. sz. harmadik negyede és annak magyar társadalma volt, rokoni össze­tartozás (vagy ellenségeskedés) gyakran magya­rázza meg a pártok összetételét, egyesek párt­állást, vagy pártváltoztatásait. Az oklevelek teljes szövegének tanulmányozá­sát persze regeszták sohasem tehetik feleslegessé, s ez nem is céljuk. De végtelenül megkönnyítik a kiadott oklevelek közötti tájékozódást, éspedig nemcsak a részletkérdések kutatói számára, akik százszámra menő, tárgyukra nem tartozó oklevél végigolvasása helyett azok lényeges tartalmára egyszerűsített rövid kivonatokból gyűjthetik össze forrásanyagukat, hanem a nagyobb összefoglalások íróinak is, akik a király ténykedéseit — vagyis a fontos állami és hadi cselekményeket — szakadat­lan időrendi sorozatban rendezve találják fel Sz­­regesztárban. A legnagyobb hálával kell venni emellett azt is, hogy a kiadatlan királyi oklevelek teljes szövegét leközli, mintegy 30 eddig kiadatlan oklevelet téve közkinccsé. Mint e monumentális publikáció minden mélta­tója, e sorok írója is azzal a hő óhajjal zárja le ismer­tetését, hogy az illusztris szerző minél előbb befejez­hesse művét. Bartoniek Emma, Schulek Tibor: A XIX. század nemzetiségi vál­sága egy felvidéki család sorsában. (Új Magyar Mú­zeum, III. kötet, Kassa, 1943. 289—97. 11.) A kassai Kazinczy-Társaság kitűnő szemléjének legújabb kötetében megjelent hosszú és politikai tör­téneti vonatkozásokat sejtető, fenti című tanulmány­a

Next