Turul 1943 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Nemes-Tóthi Nemestóthy Béla: A nemes-tóthi Nemestóthy és a nemes-tóthi Szabó-családok története. Ism. Tóth László
genealógusokat is igen közelről érdekli. Szerzője maga is az árvanagyfalusi Schulek-család tagja ; családja történetével akarja azt bebizonyítani, hogy a francia forradalom hatása alatt a Kárpát-medencében olyan mély gyökeret vert nemzetiségi eszme mennyire szétválasztotta ugyanazon család azonos műveltséggel és azonos hagyományokkal rendelkező tagjait. Testvéreket sodort ez egymással szembenálló politikai és világnézeti táborokba. A családi hagyomány szerint, amely azonban okmányokkal nem igazolható, a Schulek-család eredeti neve Sulyok lett volna és a család a XVI. században a török elől húzódott volna fel Árvamegyébe. Neve itt alakult át először Sulyokké, majd ebből lett a Schulik név. Mindez azonban nem igazolható. Tény az, hogy a család nem élt nemesi jogaival, mert iratai 1683-ban tűzvész alkalmával elhamvadtak. Nemesi összeírásokban a Sulyek(Schulek) család nem szerepel. De ennek ellenére tagjai polgári és intellektuális életet élnek. Sokan közülök evangélikus papok és iskolamesterek, mások jegyzők és sótisztek, míg a többiek valamelyik céh kebelében ipart űznek. 1782-ben már 47 tagja van a családnak. A XIX. század elején indul meg nemzetiségi tagozódása, fia tagjai eddig anyanyelvül a tótot beszélték is és tanulmányaik során főként német iskolákba jártak, elsajátították a magyar nyelvet is és a magyar állameszmét vallották magukénak. Családi kapcsolataik is a XVIII. században a magyar nemességgel hozzák összefüggésbe : a Szinyei Merse, a deményfalvi Zmeskál és a lászlófalvi Eördögh-családból nősülnek. A nemzetiségi kérdés okozta válságot Schulek János (1774—1837) családjában lehet a legvilágosabban felismerni. Szoboristen volt evangélikus lelkész és két házasságából 17 gyermek származott, akik kettő kivételével mind felnőtt kort értek. Fiai közül Imre a Selmecbányai evangélikus iskola rektora, német műveltségű, de magyar szellemű jeles pedagógus. Két testvére mint katonaorvos a horvát határőrvidéken élt. Viszont Károly Boguszláv (1816—1895), aki nevét Suleknek írta, Pozsonyban mint diák Hodza, Stúr és Hurbán pánszláv diákegyesületéhez csatlakozott. 1838-ban Horvátországba került, ahol már 1841. óta mindig nagyobb szerepet játszott az illír mozgalmakban. Szerkeszti a Narodnie Novine című lapot, majd a Slavenski Jug szerkesztője lett. Haláláig viselte a Délszláv Akadémia titkári tisztét. Boguslavnak egyik öccse, Lajos Hlubokán, Hurbán mellett volt káplán. Szélsőséges magatartása miatt a magyarok 1849-ben Komáromban felakasztották. Hasonló okok miatt végezték ki a magyarok 1848. október 20-án Galgócon Sulek Boguslav másik öccsét, Frigyes Vilmost, aki aranyműves-mester volt. A pánszláv eszmével teljesen ellentétbe helyezkedett Sulek Boguslav legfiatalabb öccse, Ede. A szabadságharcot magyar oldalon küzdi végig, utána pedig hét évig kénytelen a császári hadseregben szolgálni. Tökéletes magyarságát azzal is kifejezésre juttatja, hogy felveszi a Sulyok nevet ; Orosházára költözik, ahol megalapíja a családnak ezt az ágát. Érdekes megemlíteni, hogy e Schulek (Sulek, Sulyok) fivéreknek egy leánytestvérét, Ludovika Máriát (1817—1894), Stefanik Pál krajnai evangélikus lelkész vette nőül. Ennek a házaspárnak az unokája volt Stefanik Rastislav Milán, a csehszlovák köztársaság első hadügyminisztere. Schulek Tibor érdekes tanulmányában a család többi ágával is foglalkozik Ezek tagjaiból elég legyen felemlíteni Schulek Frigyes műepész, műegyetemi tanárt és Schulek Vilmost, a kolozsvári szemészprofesszort. Anyai ágon a Schulek-családból származott Kmety György 48-as honvédtábornok és Kollmann József, a szabadságharc honvédezredese is. Szerettük volna, ha Schulek Tibor különösen a leszármazási táblázat összeállításánál a genealógia jól bevált módszerével járt volna el. Mai alakjában ugyanis nem mindenben felel meg a genealógiai tudomány követelményeinek. Egyébként Schulek Tibor érdekes tanulmánya sok értékes adattal és szemponttal szolgál a családtörténet számára is. Tóth László: Nemes-tóthi Nemestóthy Béla: A nemes-tóthi Nemestóthy és a nemes-tóthi Szabó családok története. Veszprém, 1943. 8° 24. (Különlenyomat a Magyar Családtörténeti Szemléből.) A Zala vármegyében birtokos előkelő nemes családról már Karácsonyi János és Csoma József feltételezték, hogy a Becse-Gergely nemzetségből származik, de adatok híjján ezt bebizonyítva nem látták. Az előttünk fekvő családtörténet sem tudja ezt bizonyossá tenni , ellenben a középkorban Zala vármegyében élt Tóthi-család történetét már több, eddig ismeretlen adattal gazdagítja. A XVI. században kezdik a családtagjai a Tóthi mellett, illetve annak elhagyásával a Szabó nevet is használni. A család leszármazása a XVII. század közepéig nagyon hézagos. A szerző hosszas kutatások után is csak 1650-től tudja a leszármazási táblát hiányok nélkül összeállítani. A szerteágazott család történetét megírni igen nagy feladat s pusztán az anyakönyvek szűkszavú, sokszor pontatlan adatai alapján nem épnhető fel. Bele kell tehát mélyedni a család birtokainak történetébe, aminthogy családtörténetet írni a birtokviszonyok alapos feltárása nélkül ma már nem igen lehet. Különben a genealógiai adatok, a leszármazási táblázatok csupán vázlatát adják a család történetének és kiindulási pontul szolgálnak egy későbbi, átfogóbb szemléletű munkához. Ilyen értelemben végzett jó és több szempontból alapvető fontosságú munkát Nemestóthy Béla is. Természetesen a család története csak akkor lesz teljesen megvilágítva, ha egy későbbi kutató a birtokviszonyokat is feltárja. Arról, hogy ilyen természetű forrásanyag található a levéltárakban, éppen Nemestóthy Béla munkája tanúkodik. Azt a genealógiai kutató- és gyűjtőmunkát, amit nem szakképzett genealógus egy család történetére vonatkozólag elvégezhet, Nemestóthy Béla eredményesen végezte el. A további, főleg a birtoktörténeti mozzanatokat elmélyítő kutatás az ő nyomdokain indulhat majd el. Tóth László: Ősi sopronmegyei nemzetségek. Szerkesztette: Horváth László és Soós Imre. Székely és Társa kiadása, 1941. 516 l. Sopron vármegye nemeseiről ezideig családtörtén