Turul 1943 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Nemes-Tóthi Nemestóthy Béla: A nemes-tóthi Nemestóthy és a nemes-tóthi Szabó-családok története. Ism. Tóth László

genealógusokat is igen közelről érdekli. Szerzője maga is az árvanagyfalusi Schulek-család tagja ; családja történetével akarja azt bebizonyítani, hogy a francia forradalom hatása alatt a Kárpát-meden­cében olyan mély gyökeret vert nemzetiségi eszme mennyire szétválasztotta ugyanazon család azonos műveltséggel és azonos hagyományokkal rendelkező tagjait. Testvéreket sodort ez egymással szemben­álló politikai és világnézeti táborokba. A családi hagyomány szerint, amely azonban okmányokkal nem igazolható, a Schulek-család eredeti neve Sulyok lett volna és a család a XVI. században a török elől húzódott volna fel Árva­megyébe. Neve itt alakult át először Sulyokké, majd ebből lett a Schulik név. Mindez azonban nem iga­zolható. Tény az, hogy a család nem élt nemesi jogaival, mert iratai 1683-ban tűzvész alkalmával elhamvadtak. Nemesi összeírásokban a Sulyek­(Schulek) család nem szerepel. De ennek ellenére tagjai polgári és intellektuális életet élnek. Sokan közülök evangélikus papok és iskolamesterek, mások jegyzők és sótisztek, míg a többiek valamelyik céh kebelében ipart űznek. 1782-ben már 47 tagja van a családnak. A XIX. század elején indul meg nem­zetiségi tagozódása, fia tagjai eddig anyanyelvül a tótot beszélték is és tanulmányaik során főként német iskolákba jártak, elsajátították a magyar nyelvet is és a magyar állameszmét vallották magu­kénak. Családi kapcsolataik is a XVIII. században a magyar nemességgel hozzák összefüggésbe : a Szinyei Merse, a deményfalvi Zmeskál és a lászló­falvi Eördögh-családból nősülnek. A nemzetiségi kérdés okozta válságot Schulek János (1774—1837) családjában lehet a legvilágosabban felismerni. Szoboristen volt evangélikus lelkész és két házas­ságából 17 gyermek származott, akik kettő kivételé­vel mind felnőtt kort értek. Fiai közül Imre a Selmec­bányai evangélikus iskola rektora, német művelt­ségű, de magyar szellemű jeles pedagógus. Két test­vére mint katonaorvos a horvát határőrvidéken élt. Viszont Károly Boguszláv (1816—1895), aki nevét Suleknek írta, Pozsonyban mint diák Hodza, Stúr és Hurbán pánszláv diákegyesületéhez csatlakozott. 1838-ban Horvátországba került, ahol már 1841. óta mindig nagyobb szerepet játszott az illír mozgal­makban. Szerkeszti a Narodnie Novine című lapot, majd a Slavenski Jug szerkesztője lett. Haláláig viselte a Délszláv Akadémia titkári tisztét. Boguslav­nak egyik öccse, Lajos Hlubokán, Hurbán mellett volt káplán. Szélsőséges magatartása miatt a magya­rok 1849-ben Komáromban felakasztották. Hasonló okok miatt végezték ki a magyarok 1848. október 20-án Galgócon Sulek Boguslav másik öccsét, Frigyes Vilmost, aki aranyműves-mester volt. A pánszláv eszmével teljesen­ ellentétbe helyezkedett Sulek Boguslav legfiatalabb öccse, Ede. A szabadságharcot magyar oldalon küzdi végig, utána pedig hét évig kénytelen a császári hadseregben szolgálni. Tökéle­tes magyarságát azzal is kifejezésre juttatja, hogy felveszi a Sulyok nevet ; Orosházára költözik, ahol megalapí­ja a családnak ezt az ágát. Érdekes meg­említeni, hogy e Schulek (Sulek, Sulyok) fivérekne­k egy­ leánytestvérét, Ludovika Máriát (1817—1894), Stefanik Pál krajnai evangélikus lelkész vette nőül. Ennek a házaspárnak az unokája volt Stefanik Rastislav Milán, a csehszlovák köztársaság első had­ügyminisztere. Schulek Tibor érdekes tanulmányában a család többi ágával is foglalkozik Ezek tagjaiból elég legye­n felemlíteni Schulek Frigyes műep­ész, műegyetemi tanárt és Schulek Vilmost, a kolozsvári szemész­professzort. Anyai ágon a Schulek-családból szár­mazott Kmety György 48-as honvédtábornok és Kollmann József, a szabadságharc honvédezredese is. Szerettük volna, ha Schulek Tibor különösen a leszármazási táblázat összeállításánál a genealógia jól bevált módszerével járt volna el. Mai alakjában ugyanis nem mindenben felel meg a genealógiai tudomány követelményeinek. Egyébként Schulek Tibor érdekes tanulmánya sok értékes adattal és szemponttal szolgál a családtörténet számára is. Tóth László: Nemes-tóthi Nemestóthy Béla: A nemes-tóthi Nemestóthy és a nemes-tóthi Szabó családok története. Veszprém, 1943. 8° 24­­. (Különlenyomat a Magyar Családtörténeti Szemléből.) A Zala vármegyében birtokos előkelő nemes csa­ládról már Karácsonyi János és Csoma József fel­tételezték, hogy a Becse-Gergely nemzetségből szár­mazik, de adatok híjján ezt bebizonyítva nem lát­ták. Az előttünk fekvő családtörténet sem tudja ezt bizonyossá tenni , ellenben a középkorban Zala vár­megyében élt Tóthi-család történetét már több, eddig ismeretlen adattal gazdagítja. A XVI. szá­zadban kezdik a családtagjai a Tóthi mellett, illetve annak elhagyásával a Szabó nevet is használni. A család leszármazása a XVII. század közepéig nagyon hézagos. A szerző hosszas kutatások után is csak 1650-től tudja a leszármazási táblát hiányok nélkül összeállítani. A szerteágazott család törté­netét megírni igen nagy feladat s pusztán az anya­könyvek szűkszavú, sokszor pontatlan adatai alap­ján nem épnhető fel. Bele kell tehát mélyedni a csa­lád birtokainak történetébe, aminthogy családtörté­netet írni a birtokviszonyok alapos feltárása nél­kül ma már nem igen lehet. Különben a genealógiai adatok, a leszármazási táblázatok csupán vázlatát adják a család történetének és kiindulási pontul szolgálnak egy későbbi, átfogóbb szemléletű munká­hoz. Ilyen értelemben végzett jó és több szempont­ból alapvető fontosságú munkát Nemestóthy Béla is. Természetesen a család története csak akkor lesz teljesen megvilágítva, ha egy későbbi kutató a bir­tokviszonyokat is feltárja. Arról, hogy ilyen ter­mészetű forrásanyag található a levéltárakban, éppen Nemestóthy Béla munkája tanú­kodik. Azt a genealógiai kutató- és gyűjtőmunkát, amit nem szakképzett genealógus egy család történetére vonatkozólag elvégezhet, Nemestóthy Béla eredmé­nyesen végezte el. A további, főleg a birtoktörténeti mozzanatokat elmélyítő kutatás az ő nyomdokain indulhat majd el. Tóth László: Ősi sopronmegyei nemzetségek. Szerkesztette: Hor­váth László és Soós Imre. Székely és Társa kiadása, 1941. 516 l. Sopron vármegye nemeseiről ezideig családtörtén

Next