Turul 1994 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Bertényi Iván: A történeti segédtudományok fejlődése Magyarországon 1951-1991 között - Második, befejező rész
fejezet kivételével) nem vállalkozott a kutatás. Kumorovitz L. Bernátnak a magyar szfragisztika nagy tudósának 1944-ben megjelent A magyar pecséthasználat története a középkorban c. alapvető munkája a II. világháború viharában néhány példánytól eltekintve még a nyomdában megsemmisült. A kutatók úgy igyekeztek segíteni a hiányon, hogy fénykép- és xeroxmásolatokban használták a munkát, a szerző pedig a témájára vonatkozó újabb kutatási eredményeket beleolvasztva szinte haláláig dolgozott egy második, bővített kiadáson, amely nemrégiben látott csak napvilágot. Kumorovitz professzornak köszönhetjük a Budapesti Történeti Múzeumban létrehozott nagy pecsétmásolat gyűjteményt is, amely egy hosszú, tudós élet kutatásainak eredményeként a középkori magyar pecséthasználat egészére kiterjedő igénnyel készült, nagy mértékben könnyítvén meg a forrásfeltáró munkát. Kumorovitz színezetlen gyűjteményével szemben az eredeti pecsétek színét, sőt, többé-kevésbé súlyát is igyekszik utánozni (ugyanakkor összehasonlíthatatlanul kevesebb anyagot tartalmaz) a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat gyűjteménye. Minthogy elsősorban a művészettörténeti vizsgálatok szempontjainak a figyelembevételével állították össze, távolról sem törekszik teljességre. (Nagy hiányossága pl., hogy a nagyalakú, függőpecsétekre koncentrálva a kisebb, rányomott pecsétek nem kerültek be a másolatok sorába.) Már korábban is készült néhány szép tanulmány a pecsétnyomókról.162 Ezek azonban csak utóbb kerültek a nemzetközi szakmai közvélemény középpontjába, amikor a Nemzetközi Pecséttani Bizottság 1981-es budapesti ülésén egy előadás felhívta rájuk a figyelmet.16,1 Ezután született csak határozat a hazai pecsétnyomó-állomány európai méretű feltérképezésére. A munkát - a Művelődési Minisztérium segítségével - e sorok írója irányította. A pecsétnyomók tekintetében támadt nemzetközi figyelem nemcsak gondozásukra és megőrzésükre késztette a muzeológusokat és levéltárosokat, hanem az egyes intézményekben őrzött nyomók publikálására is ösztönzően hatott.164 A pecsétnyomatok (pecsétek) forrásbázisa is bővült az elmúlt évtizedekben. I. András király törvénybe idéző fémbillogának a párja a Bács-Kiskun megyei Mélykúton,161' Salamon király ólompecsétje a belgrádi felsővár ásatásai során került elő."" Ezek mellett figyelmet keltett még a szakmában az a Szatmárcsekén lelt, problematikus „Adalbert" királyhoz köthető idézőpecsét, amelynek tulajdonosát Kubinyi András pecsétpaleográfiai vizsgálatok bevonásával III. Béla királyban próbálta valószínűsíteni.167 Marosi Ernő Mária királynő pecsétjéről értekezett.168 Solymosi László egyik legrégibb magánoklevelünk máig fennmaradt pecsétjét egy idézőpecséttel azonosította,169 e sorok írója a XIV. századi országbírók pecsétjeit dolgozta fel.170 F Vattai Erzsébet Az esztergomi latinok kettős pecsétjéről,171 Érszegi Géza Körmend középkori pecsétjéről és címeréről értekezett,172 Bodor Imre, Fügedi Erik és Takács Imre a középkori főpapi pecséteket publikálta és dolgozta fel - kár, hogy nem a teljesség igényével, hanem egy másodlagos forrásgyűjteményben való előfordulásuk alapján.171 Kubinyi András Buda középkori pecsétjeit,174 Holub József Pécs város pecsétjeit 175 és Zalaegerszeg régi pecsétjeit,176 Tompos Ernő a Soproniak középkori pecsétjeit és (külön tanulmányban) Schleifengrad Mihály soproni kovácsmester pecsétjét.177 Prokopp Gyula II. Lajos király pecsétgyűrűjét mutatta be.178 Külön ki kell emelnünk azokat a pecsétismertetéseket, illetve képpublikációkat, amelyek valamely jelentős középkori uralkodónk tiszteletére más tudományszakok művelőivel közösen készített emlékanyag keretében (Székesfehérvárott, Schallaburgban vagy Budapesten) rendezett emlékkiállítások katalógusában mutatták be Nagy Lajos (1342-1382), Zsigmond király (1387-1437), vagy I. Mátyás (1459-1490), illetve II. Ulászló (1490-1516) és a kortárs hatalmi elit ránk maradt pecsétjeit, pecsétnyomóit.19 Az elmúlt évtizedek szfragisztikai munkásságát erősen jellemezte, hogy nagy mennyiségben publikáltak az idő múlásával a megsemmisülés veszélyének fokozottabban kitett, koraújkori falusi pecséteket. Az első „tömeges" publikációt Horváth Zoltán: A jobbágyvilág alkonya Sopron megyében c. munkája jelentette, amely függelékében leközölte a vármegye XVIII-XIX. századi falusi pecsétjeit.181 A koraújkori délkelet-dunántúli pecsétjeink fáradhatatlan kutatója, Bezerédi Győző jópár évvel korábban is szentelt már tanulmányokat e témának,181 majd - többek között a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében cikkek sorát publikálta, a baranyai községek pecsétkataszterét is közölve.182 A Sopron- és Baranya-megyei községek mellett más vármegyék falusi pecsétanyagának feldolgozására is sor került. Alapos munkát végzett Hor- 2