Turul 1995 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Rácz György: Az Ákos nemzetség címere

11 AZ ÁKOS NEMZETSÉG CÍMERE „Ezen előkelő nemzetség czímerét, daczára a nagyszámú fennmaradt, a nemzetségre vonatkozó pecséteknek és más heraldikai emlékeknek, alig eloszlatható homály takarja, melyben csak tapoga­tódzunk, a nélkül, hogy kétségbevonhatatlan ered­ményre juthatnánk." 1904-ben vetette papírra e sorokat a kiváló heraldikus, Csorna József, a ma­gyar nemzetségi címerekről szóló, mindmáig alap­vető összefoglaló munkájában.­ Az Ákosok címe­res emlékeivel előzőleg több tanulmányában is foglalkozott,2 idézett művében pedig számbavette az összes akkor ismert forrást, és bár a nemzetsé­gi címer meghatározásában a fejezet elején pesszi­mistán fogalmazott, a végén megállapította, hogy az Ákos nemzetség ősi címere: „pajzsban hal, si­sakdísz koronás női törzs, két oldalt nyakához illesztve két hal feje, melynek törzse félkörben kanyarodik a női törzs feje felé."­ Kiindulópontként célszerű megismernünk Cso­rna gondolatmenetét, hisz ő is ugyanazzal a prob­lémával küszködött, mint a mai kutató. Nevezete­sen azzal, hogy a nemzetség különböző ágainak tagjai a középkorban bizonyos részleteiben néha közös, de egészében más jellegű címereket hasz­náltak. Az első nemzetségbeli emlékeken, Ernye fia István pecsétjein üres boglárpajzs, mellette madárszárnyak láthatók, egyiken alul egy kettőskereszt is van, míg a pelsőci Bebekek és Csetnekiek, meg az álmosdi Csirék pecsétjein és sírkövein a pajzsban kettőskereszt található. Eh­hez a Bebekeknél és a Csetnekieknél egy sajátos sisakdísz társul: koronás női törzs, két oldalán halakkal. Csorna szerint ez a sisakdísz őrizte meg a régi közös nemzetségi címert, ami eredetileg a hal lehetett, csak mivel a kettőskeresztet a királyi címerből hatalmi jelvényként átvették, ez úgy­mond kiszorította a pajzsból a halat, ami azért megmaradt az ősi sisakdíszen. A folyamatot heral­dikai párhuzamokkal igazolta.­ Kísérletét a szak­mai körök nem fogadták el egyértelműen, az egyik legtekintélyesebb és leghozzáértőbb korabeli kriti­kus, Varjú Elemér szerint Csorna megfejtése „igen tetszetős ugyan, de nem elégít ki bennünket"." Néhány évtizeddel később egy új sírkő felbukkaná­sakor Petrichevich Horváth Emil adott új, látszó­lag végső - valójában elhibázott - megoldási le­hetőséget, de tanulmánya akkor visszhangtalan maradt.­ A témával az elmúlt ötven évben nem foglalkozott senki, Csoma spekulatív úton kapott A Csom­a József által rekonstruált nemzetségi címer Turul LXVIII. 1995/1-2. füzet

Next