Turul 1995 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Rácz György: Az Ákos nemzetség címere

hipotézise került be a szakmai köztudatba, így a halas címert mindenki tényként vette át.­ Sőt, vitákban szilárd érvként támaszkodnak rá, habár kisebb-nagyobb problémák ezzel kapcsolatban fel­merültek. Győrffy György arra az érdekes össze­függésre mutatott rá, amely szerint a magyar hon­foglaláskori nemzetségfőktől származtatott XIII. századi úri nemzetségek általában totemállatnak is használatos állatalakokat, főként ragadozóma­darat viselnek címerükben.­ Az Ákosok és Borsák hala némiképp kilógott a képből, majd Győrffy bírálói, László Gyula és Kristó Gyula kiemelték, hogy a nemzetség nevének jelentése („fehér só­lyom") és címere között ellentmondás van.­ Engel Pál és Lővei Pál a fennmaradt Bebek sírkövek „kritikai kiadásakor" Csorna nyomán még a halat tekintették a nemzetségi címernek,10 utóbb azon­ban hangsúlyozták a feltételezett nemzetségi cí­mer és a Bebek, Csetneki címerek pajzsainak kettőskeresztje közötti ellentmondást." Az Ákos nemzetség címerének jelen keretek közötti újra­gondolása nemcsak azért vált szükségessé, mert Csorna kutatásai óta a levéltárakból újabb címeres pecsétek, a földből újabb sírkövek kerültek elő, amelyeket ő nem ismerhetett, hanem azért is, mert az általa is ismert régieket újra áttekintve és új megvilágításba helyezve, ezek más következte­tések levonására jogosítanak. A nemzetségi címer fogalma Mielőtt rátérnénk a részletekre, szükséges tisz­tázni a fogalmi hátteret, azaz, hogy mit is értünk nemzetségi címeren, használatát milyen időhatá­rok közé szoríthatjuk és jogos-e az Ákos nemzet­ség címerének meghatározására kísérletet tenni. Egyszerűbben fogalmazva: volt-e, lehetett-e ősi nemzetségi címere az Ákosoknak vagy a szétágazó családok címerhasználata egymástól teljesen füg­getlen volt? A kérdés annál inkább jogos, mivel a korai magyar társadalomtörténet egyik homályos pontja húzódik a probléma mögött. Az 1880-as években - főként a „Turul" szakmai irányításával­­ fellendülő heraldikai irodalom már kezdetben kísérletet tett a különböző nemzetségi címerek meghatározására (Csergheő Géza, Nyáry Albert, Bárczay Oszkár), ugyanis a kutatóknak feltűnt, hogy az azonos nemzetségből származó méltóságviselők pecsétjein azonos ábra figyelhető meg. Ekkor született tulajdonképpen a nemzetsé­gi címer fogalma, amelyet ilyen formában a közép­kori forrásokban hiába keresünk, de amelyet a pecsétek teljes mértékben igazolnak. A XIII. szá­zadi nemzetségi címerek fogalmának meghatáro­zásában ma is a legpontosabb Varjú Elemér defi­níciója: „Nemzetségi czímerek elnevezése alatt olyan czímereket értünk, amelyeket a nemzetségi kapcsolat fennállása és ismerete korában, tehát a XIII-XIV. században a nemzetségek egyes tagjai felvettek, s a­melyek azután az illető nemzetségek közös jelvényévé váltak. Magától értetődik, hogy a nemzetségi czímer a legritkább esetben, vagy ta­lán soha nem ment vissza az egész nemzetség alapítójáig; azok, akikről a nemzetségek neveiket vették s akikről a szerte­ágazott családok mint birtokaik közös hagyományozóira hivatkoztak, majdnem mind a czímerviselést megelőző időben éltek. Nem szenved tehát kétséget, hogy a legtöbb nemzetségi czímer a XIII. század folyamán, nem egy pedig éppen csak a XIV. században jött létre, mint valamely nemzetség egyik kiváló tagjának személyi jelvénye, melyet a vérrokonság főleg azért tett magáévá, hogy vele a nagytekintélyű rokonhoz való kapcsolatát mutassa."12 E meghatározással kapcsolatban két dologra kell röviden kitérnünk kiegészítésként. Az egyik a nemzetségi címerek megkülönböztetése a későbbi családi címerektől, a másik pedig a nemzetségi címerek eredete. Az utóbbival kezdve megállapít­hatjuk, hogy a honfoglaláskori, állami-politikai funkciót betöltő ún. ősnemzetségek és a XIII. szá­zadtól a „de genere" kifejezéssel összekötött „ok­leveles" vagy „úri" nemzetségek, genusok közti különbségekre már rámutatott a történetírás,13 de a köztük lévő lehetséges kapcsolódási pontok kö­zül épp a XIII. századi genusok címerválasztása jelenthet vékony, de fontos szálat.­ Hasonló jelen­ség figyelhető meg az advena nemzetségek eseté­ben is. Győrffy mutatott rá a nyugateurópaihoz hasonló címerábrázolásaikra is.15 Mivel pedig szá­mos advena nemzetség az európai címerhasználat kezdete előtt telepedett meg Magyarországon (Ba­log, Gutkeled, Héder, Hontpázmány, Rátót) ez csak úgy képzelhető el, ha eredeti hazájukból való származás tudata befolyásolta címerválasztásu­kat. (Akár ún. „preheraldikus" jelvények, akár csak a rokoni kapcsolatok formájában.) Maga a nemzetségi címer szorosan kapcsolódik a nemzetség fogalmához és így a XIII. századhoz. Köztudomású, hogy a nemzetségek felbomlása ágakra és családokra a XIV. században már előre­haladt, és a nagyobbrészt ekkortól fennmaradt címeres emlékek már a felbomlott nemzetség után 12

Next