Turul 1995 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Rácz György: Az Ákos nemzetség címere
hipotézise került be a szakmai köztudatba, így a halas címert mindenki tényként vette át. Sőt, vitákban szilárd érvként támaszkodnak rá, habár kisebb-nagyobb problémák ezzel kapcsolatban felmerültek. Győrffy György arra az érdekes összefüggésre mutatott rá, amely szerint a magyar honfoglaláskori nemzetségfőktől származtatott XIII. századi úri nemzetségek általában totemállatnak is használatos állatalakokat, főként ragadozómadarat viselnek címerükben. Az Ákosok és Borsák hala némiképp kilógott a képből, majd Győrffy bírálói, László Gyula és Kristó Gyula kiemelték, hogy a nemzetség nevének jelentése („fehér sólyom") és címere között ellentmondás van. Engel Pál és Lővei Pál a fennmaradt Bebek sírkövek „kritikai kiadásakor" Csorna nyomán még a halat tekintették a nemzetségi címernek,10 utóbb azonban hangsúlyozták a feltételezett nemzetségi címer és a Bebek, Csetneki címerek pajzsainak kettőskeresztje közötti ellentmondást." Az Ákos nemzetség címerének jelen keretek közötti újragondolása nemcsak azért vált szükségessé, mert Csorna kutatásai óta a levéltárakból újabb címeres pecsétek, a földből újabb sírkövek kerültek elő, amelyeket ő nem ismerhetett, hanem azért is, mert az általa is ismert régieket újra áttekintve és új megvilágításba helyezve, ezek más következtetések levonására jogosítanak. A nemzetségi címer fogalma Mielőtt rátérnénk a részletekre, szükséges tisztázni a fogalmi hátteret, azaz, hogy mit is értünk nemzetségi címeren, használatát milyen időhatárok közé szoríthatjuk és jogos-e az Ákos nemzetség címerének meghatározására kísérletet tenni. Egyszerűbben fogalmazva: volt-e, lehetett-e ősi nemzetségi címere az Ákosoknak vagy a szétágazó családok címerhasználata egymástól teljesen független volt? A kérdés annál inkább jogos, mivel a korai magyar társadalomtörténet egyik homályos pontja húzódik a probléma mögött. Az 1880-as években - főként a „Turul" szakmai irányításával fellendülő heraldikai irodalom már kezdetben kísérletet tett a különböző nemzetségi címerek meghatározására (Csergheő Géza, Nyáry Albert, Bárczay Oszkár), ugyanis a kutatóknak feltűnt, hogy az azonos nemzetségből származó méltóságviselők pecsétjein azonos ábra figyelhető meg. Ekkor született tulajdonképpen a nemzetségi címer fogalma, amelyet ilyen formában a középkori forrásokban hiába keresünk, de amelyet a pecsétek teljes mértékben igazolnak. A XIII. századi nemzetségi címerek fogalmának meghatározásában ma is a legpontosabb Varjú Elemér definíciója: „Nemzetségi czímerek elnevezése alatt olyan czímereket értünk, amelyeket a nemzetségi kapcsolat fennállása és ismerete korában, tehát a XIII-XIV. században a nemzetségek egyes tagjai felvettek, s amelyek azután az illető nemzetségek közös jelvényévé váltak. Magától értetődik, hogy a nemzetségi czímer a legritkább esetben, vagy talán soha nem ment vissza az egész nemzetség alapítójáig; azok, akikről a nemzetségek neveiket vették s akikről a szerteágazott családok mint birtokaik közös hagyományozóira hivatkoztak, majdnem mind a czímerviselést megelőző időben éltek. Nem szenved tehát kétséget, hogy a legtöbb nemzetségi czímer a XIII. század folyamán, nem egy pedig éppen csak a XIV. században jött létre, mint valamely nemzetség egyik kiváló tagjának személyi jelvénye, melyet a vérrokonság főleg azért tett magáévá, hogy vele a nagytekintélyű rokonhoz való kapcsolatát mutassa."12 E meghatározással kapcsolatban két dologra kell röviden kitérnünk kiegészítésként. Az egyik a nemzetségi címerek megkülönböztetése a későbbi családi címerektől, a másik pedig a nemzetségi címerek eredete. Az utóbbival kezdve megállapíthatjuk, hogy a honfoglaláskori, állami-politikai funkciót betöltő ún. ősnemzetségek és a XIII. századtól a „de genere" kifejezéssel összekötött „okleveles" vagy „úri" nemzetségek, genusok közti különbségekre már rámutatott a történetírás,13 de a köztük lévő lehetséges kapcsolódási pontok közül épp a XIII. századi genusok címerválasztása jelenthet vékony, de fontos szálat. Hasonló jelenség figyelhető meg az advena nemzetségek esetében is. Győrffy mutatott rá a nyugateurópaihoz hasonló címerábrázolásaikra is.15 Mivel pedig számos advena nemzetség az európai címerhasználat kezdete előtt telepedett meg Magyarországon (Balog, Gutkeled, Héder, Hontpázmány, Rátót) ez csak úgy képzelhető el, ha eredeti hazájukból való származás tudata befolyásolta címerválasztásukat. (Akár ún. „preheraldikus" jelvények, akár csak a rokoni kapcsolatok formájában.) Maga a nemzetségi címer szorosan kapcsolódik a nemzetség fogalmához és így a XIII. századhoz. Köztudomású, hogy a nemzetségek felbomlása ágakra és családokra a XIV. században már előrehaladt, és a nagyobbrészt ekkortól fennmaradt címeres emlékek már a felbomlott nemzetség után 12