Turul 1995 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Rácz György: Az Ákos nemzetség címere
Héder nb. Benedek comes (1312),Babonics János (1316),36 Donch zólyomi ispán (1328, 1335),37 Szécsenyi Tamás erdélyi vajda (1339),38 Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a tolldísz a XIII. század 70-es éveiben tűnik fel a pecséteken, mint az őt hordozó sisak dekoratív ékessége. Elsősorban tehát a csatában forgolódó lovag sisakjához kötődik. Egy lépéssel megtoldva ezt, talán gyakorlati hadvezetési funkciót, katonai „rangjelzést" is sejthetünk mögötte. Mindenesetre sokat mond, hogy - István első pecsétjét is ide számítva -a két nem sisakon szereplő tolldísz a koraiak közé tartozik és számarányukat tekintve kivételnek tekinthető. Vajay Szabolcs már rámutatott arra, hogy ezek a tollbóbitás sisakdíszek vagy ernyők még korántsem tekinthetők a figurális sisakdíszekkel azonos funkciójú, „társadalmilag intézményesített szimbólumoknak", hanem tulajdonképpen ezek elődjei voltak.39 Már e néhány pecsét alapján is felvázolható a fejlődés menete és kizárható az, hogy a tolldíszek bármilyen nemzetségnél nemzetségi címerként funkcionálhattak volna eredetileg. A pecsétek többségén ugyanis a tolldísz a sisak részeként, a legtöbbször pajzsban ábrázolt nemzetségi vagy hatalmi jelvény mellett tűnik fel és egyetlen esetben sem hozható kapcsolatba a tulajdonos nemzetségi címerével. A pecséten való megjelenésüket a sisakpecsétek és sisakdíszek történetének részeként kell értelmeznünk, hiszen az igazi sisakdíszek („oromdíszek") elterjedésével az 1320-as évektől majdnem teljesen eltűnnek a pecsétekről. Majdnem, mivel az Ákos nemzetség említett pecsétjein kívül még a Rátót nemzetségnél is előfordulnak a későbbiekben. Szerencsére a Rátótoké az egyik legtöbbet és legalaposabban tárgyalt nemzetségi címerek egyike, így biztosan tudható, hogy a XIV. századi eredetű pávatollforgó kedvelt dísz volt náluk, általános sisakdíszként funkcionált a nemzetség több tagjánál, de náluk sem volt a nemzetségi címer (hársfalevél) elmaradhatatlan kelléke/10 Valamelyik ősük felvette, mint személyi jelvényt, amit aztán utódai is átvették. Hasonló jelenség történhetett az Ákos nemzetségnél is. Ernye fia István a korabeli heraldikai divat hatására lovagsisakját nádori pecsétjére vésette (a toll talán már első pecsétjén is szerepel sisak nélkül), ami a többi tolldíszes sisakpecsétek társaságában biztosan nem tekinthető nemzetségi címernek. Az Ákos nemzetség többi ágánál (Bebekek, Csetnekiek, Csirék) felbukkanó tolldíszek a kettőskeresztet díszítik, így ennek részeként alább kerülnek szóba. A kettőskereszt A nemzetségi címerek kutatásának első eredményes tudósa, Csergheő Géza állapította meg, hogy a kettőskereszt tekinthető az Ákos nemzetség címerének, mivel a XIV-XV. századi emlékeken a címerpajzsokban határozottan ez az ábra jelenik meg. Varjú Elemér is hasonló álláspontot képviselt, még Csoma munkájának megjelenése után is.41 Tekinthető-e tehát az Ákosok címerének a kettőskereszt? A pelsőci Bebek, Csetneki és álmosdi Csire családok XIV-XV. századi pecsétjein és sírkövein, amennyiben ezek pajzsot is ábrázolnak, azaz nem sisakpecsétek, abban kivétel nélkül mindig kettőskereszt látható, néha tollakkal, néha anélkül. A tucatnyi példa alapján joggal gondolhatjuk azt, hogy ez a keresett nemzetségi címer. A bökkenő az, hogy a nemzetségből ez csak három család és van három ága a nemzetségnek - ráadásul ebből kettő XIII. századi emlékekkel bír -, amelyet figyelmen kívül kell hagynunk ehhez a koncepcióhoz. A nemzetség ún. Ernye-ágától a régebbi irodalom is ismert két pecsétet - ráadásul a nemzetség két legrégebbi címeres emlékeként, ezt azonban mind a kettőskereszt mellett érvelő Csergheő és Varjú, mind a halat kimutató Csoma jelentőségéhez képest kevesebbre értékelte. Az ún. Mikeságtól ők még nem ismertek értékelhető címeres emlékeket és a Moys-féle pecsétet sem számíthatták még az Ákosok címerei közé. A keresztet pedig nem fogadhatjuk el addig a nemzetségi címernek, amíg nem magyarázzuk meg, hogy a nemzetség legrégebbi, azóta hatra bővült pecsétjein miért van más is a mezőben. A kettőskereszt időrendben a hatodik pecséten tűnik fel először, Ernye fia István 131-es nádori pecsétjén (Kat. 3.2). Helyesen állapította meg Csoma, hogy ezt István, más országbárók mintájára „kétségtelenül nádori méltóságának jelzéséül" vésette rá második pecsétjére.42 Tudjuk, hogy Ákos István tagja volt annak a néhány báróból álló körnek, amelynek tagjaival a király 1298-99 folyamán szövetséget kötött a tartományurak ellen.4.1 Feltűnő, hogy eme „hű és familiáris" bárók pecsétjein szerepel a királyi címerből átvett sávozott pajzs - egyetlen kivétellel -, mint méltósági jelvény, ezáltal is kifejezve a királlyal való „familiárisi" kapcsolatukat.44 Ernye fia István első, 1299-es országbírói pecsétjén (Kat. 3.1) még nem szerepel a kereszt. Néhány évvel később vésetett nádori pecsétjén azonban már igen, heraldikailag aláren- 14