Turul 1995 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Rácz György: Az Ákos nemzetség címere

Héder nb. Benedek comes (1312),Babonics Já­nos (1316),36 Donch zólyomi ispán (1328, 1335),37 Szécsenyi Tamás erdélyi vajda (1339),38 Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a tolldísz a XIII. század 70-es éveiben tűnik fel a pecséteken, mint az őt hordozó sisak dekoratív ékessége. Elsősor­ban tehát a csatában forgolódó lovag sisakjához kötődik. Egy lépéssel megtoldva ezt, talán gyakor­lati hadvezetési funkciót, katonai „rangjelzést" is sejthetünk mögötte. Mindenesetre sokat mond, hogy -­­ István első pecsétjét is ide számítva -a két nem sisakon szereplő tolldísz a koraiak közé tartozik és számarányukat tekintve kivételnek te­kinthető. Vajay Szabolcs már rámutatott arra, hogy ezek a tollbóbitás sisakdíszek vagy ernyők még korántsem tekinthetők a figurális sisakdí­szekkel azonos funkciójú, „társadalmilag intézmé­nyesített szimbólumoknak", hanem tulajdonkép­pen ezek elődjei voltak.39 Már e néhány pecsét alapján is felvázolható a fejlődés menete és kizárható az, hogy a tolldíszek bármilyen nemzetségnél nemzetségi címerként funkcionálhattak volna eredetileg. A pecsétek többségén ugyanis a tolldísz a sisak részeként, a legtöbbször pajzsban ábrázolt nemzetségi vagy ha­talmi jelvény mellett tűnik fel és egyetlen esetben sem hozható kapcsolatba a tulajdonos nemzetségi címerével. A pecséten való megjelenésüket a sisak­pecsétek és sisakdíszek történetének részeként kell értelmeznünk, hiszen az igazi sisakdíszek („oromdíszek") elterjedésével az 1320-as évektől majdnem teljesen eltűnnek a pecsétekről. Majd­nem, mivel az Ákos nemzetség említett pecsétjein kívül még a Rátót nemzetségnél is előfordulnak a későbbiekben. Szerencsére a Rátótoké az egyik legtöbbet és legalaposabban tárgyalt nemzetségi címerek egyike, így biztosan tudható, hogy a XIV. századi eredetű pávatollforgó kedvelt dísz volt ná­luk, általános sisakdíszként funkcionált a nemzet­ség több tagjánál, de náluk sem volt a nemzetségi címer (hársfalevél) elmaradhatatlan kelléke/10 Va­lamelyik ősük felvette, mint személyi jelvényt, amit aztán utódai is átvették. Hasonló jelenség történhe­tett az Ákos nemzetségnél is. Ernye fia István a korabeli heraldikai divat hatására lovagsisakját ná­dori pecsétjére vésette (a toll talán már első pecsét­jén is szerepel sisak nélkül), ami a többi tolldíszes sisakpecsétek társaságában biztosan nem tekinthető nemzetségi címernek. Az Ákos nemzetség többi ágá­nál (Bebekek, Csetnekiek, Csirék) felbukkanó tolldí­szek a kettőskeresztet díszítik, így ennek részeként alább kerülnek szóba. A kettőskereszt A nemzetségi címerek kutatásának első ered­ményes tudósa, Csergheő Géza állapította meg, hogy a kettőskereszt tekinthető az Ákos nemzet­ség címerének, mivel a XIV-XV. századi emléke­ken a címerpajzsokban határozottan ez az ábra jelenik meg. Varjú Elemér is hasonló álláspontot képviselt, még Csoma munkájának megjelenése után is.41 Tekinthető-e tehát az Ákosok címerének a kettőskereszt? A pelsőci Bebek, Csetneki és álmosdi Csire csa­ládok XIV-XV. századi pecsétjein és sírkövein, amennyiben ezek pajzsot is ábrázolnak, azaz nem sisakpecsétek, abban kivétel nélkül mindig kettőskereszt látható, néha tollakkal, néha anél­kül. A tucatnyi példa alapján joggal gondolhatjuk azt, hogy ez a keresett nemzetségi címer. A bök­kenő az, hogy a nemzetségből ez csak három csa­lád és van három ága a nemzetségnek - ráadásul ebből kettő XIII. századi emlékekkel bír -, amelyet figyelmen kívül kell hagynunk ehhez a koncepció­hoz. A nemzetség ún. Ernye-ágától a régebbi iro­dalom is ismert két pecsétet - ráadásul a nemzet­ség két legrégebbi címeres emlékeként­­, ezt azon­ban mind a kettőskereszt mellett érvelő Csergheő és Varjú, mind a halat kimutató Csoma jelentősé­géhez képest kevesebbre értékelte. Az ún. Mikes­ágtól ők még nem ismertek értékelhető címeres emlékeket és a Moys-féle pecsétet sem számíthat­ták még az Ákosok címerei közé. A keresztet pedig nem fogadhatjuk el addig a nemzetségi címernek, amíg nem magyarázzuk meg, hogy a nemzetség legrégebbi, azóta hatra bővült pecsétjein miért van más is a mezőben. A kettőskereszt időrendben a hatodik pecséten tűnik fel először, Ernye fia István 131­­-es nádori pecsétjén (Kat. 3.2). Helyesen állapította meg Cso­ma, hogy ezt István, más országbárók mintájára „kétségtelenül nádori méltóságának jelzéséül" vé­sette rá második pecsétjére.42 Tudjuk, hogy Ákos István tagja volt annak a néhány báróból álló körnek, amelynek tagjaival a király 1298-99 folya­mán szövetséget kötött a tartományurak ellen.4.1 Feltűnő, hogy eme „hű és familiáris" bárók pecsét­jein szerepel a királyi címerből átvett sávozott pajzs - egyetlen kivétellel -, mint méltósági jel­vény, ezáltal is kifejezve a királlyal való „familiá­risi" kapcsolatukat.44 Ernye fia István első, 1299-es országbírói pecsétjén (Kat. 3.1) még nem szere­pel a kereszt. Néhány évvel később vésetett nádori pecsétjén azonban már igen, heraldikailag aláren- 14

Next