Turul 1995 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

3-4. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Sípos Ferenc: A Vállaji Sípos család genealógiája

Két adománylevél A XVI. századból két adománylevél bizonyítja, a Báthoryak meg voltak elégedve a Sípos család szolgálataival. Néhány meg nem nevezett személy közbenjárá­sára Rozgonyi Katalin, Báthory András özvegye „megfontolás tárgyává tette" a Vállajon lakó Sípos János „hűséges szolgálatait", s 1534. április 7-én neki és örököseinek adományozta az említett falu­ban, a Kereknádas folyónál lévő malmot. Mindez az özvegyasszony fiainak, Báthory Andrásnak és Báthory Miklósnak a hozzájárulásával történt. Az adománylevelet Ecsed várában állították ki.­ Vajon milyen szolgálatok jutalma lehetett az a bizonyos malom? Báthory András 1526. október 14-én még jelen volt Tokajban, ahol Szapolyai János királlyá vá­lasztását készítették elő,­ de hamarosan Ferdi­nánd híve lett. Pártállásával Báthory András ma­ga ellen ingerelte János királyt és híveit. Ezen a frekventált területen - a Tiszántúl úgyszólván Já­nos király személyes birtoka - nem tűrhették meg maguk között Ferdinánd király alattvalóját. 1527 tavaszán az ecsedi vár is elveszett, a büszke főúr földönfutó lett.10 Mit tehetett Báthory András, ami fegyverest csak tudott, összeszedett, s folytatta a harcot Já­nos király híveivel szemben. Szinte bizonyos, a vállaji katonákat is magával vitte. Feltehetően Sípos János is követte urát, s ezekben a zűrzava­ros időkben a két király között folyó belháborúban szerzett érdemeket 1527-1532 között. Vajon kik lehettek azok a meg nem nevezett személyek, akik felkaroltak, adományhoz segítet­tek egy szegény szolgát? Báthory-familiáriusok, birtokos nemesek. Azok, akik 1527-1532 között Báthory András fegyvertársai voltak. Ők figyel­hettek fel Sípos Jánosra, ők járhattak közbe Bát­hory András özvegyénél (Báthory András 1532 végén halt meg).11 A család másik tagjának, Sípos Andrásnak az emlékét is egy adománylevél tartotta fent. Bát­hory Miklós országbíró, császári és királyi taná­csos, Somogy, Szatmár és Szabolcs vármegyék főispánja már 1574-ben Sípos Andrásnak adta Vállajon a Kerekerdőalját. 1575. június 23-án ezt az adományt fiára is kiterjeszti, s birtokukban hagyja a Sípos András öccse halálával rájuk szállt rétet is. Az oklevél a fagyi udvarházban kelt, s később az ecsedi Báthory család utolsó férfi tagja, Báthory István is megerősítette.12 Ebben az esetben sem tudjuk, pontosan mivel érdemelte ki az adományozott az adományt. Ecsed 1564-es ostrománál aligha hívhatta fel ma­gára a figyelmet Sípos András, komolyabb össze­csapásra itt nemigen került sor. 1570-ben Báthory Miklós lovassága szórta szét Debrecen mellett Szűcs László paraszthadát, aki Karácsony György megöléséért akart bosszút állni­­ 11 a városon." 1575-ben Báthory Miklós az erdélyi fejedelem­ség megszerzésére törő Bekes Gáspárt támogatta­­200 lovast küldött segítségül neki.14 Ezek azok a hadi események, melyek Báthory Miklóssal összefüggésbe hozhatók. Persze az is lehet, hogy Sípos Andrást nem katonai érdeme­kért jutalmazta meg ura. Egy bizonyos: a Sípos család a XVI. században elindult felfele a társadalmi ranglétrán. Már nem tekinthetők jobbágyoknak, de még nem nemesek. Ezt a sajátos helyzetet tükrözi a megadományo­zottak társadalmi állapotának megjelölése, illetve meg nem jelölése. Az adományozó 1534-ben Sípos Jánossal kap­csolatban a „circumspectus" jelzőt használja (je­lentése: érdemes, okos, szemes, becsületes), ami a polgárok titulusa. E szóhasználattal nyilván csak azt akarták érzékeltetni, hogy nem jobbágyról, szabad emberről van szó! Sípos András társadalmi állapotára nincs uta­lás az 1575. június 23-i keletű adománylevélben. A nemesi cím megszerzése Sípos Györgynek hívták azt a férfiút, akinek sikerült feljutnia a csúcsra: szőlőföldeket vásárol, szabadosi kiváltságokat szerez, s négy éven belül két címeres nemeslevelet is kap! Sípos György „kora ifjúságától kezdve, teljes lelki állhatatossággal, szolgálatkészséggel" szol­gálta Ecsedi Báthory István országbírót, az ecsedi Báthory család utolsó férfi tagját.15 Ez a szolgálat minden bizonnyal a törökök elleni tizenöt éves háború (1591-1606) időszakára esik. Báthory Ist­ván 1593-ban kapcsolódott be a küzdelembe, szep­tember 23-tól Bereg, Ugocsa, Szatmár és Szabolcs vármegyék védelmét látta el, majd másokkal egye­temben részt vett egy támadó hadműveletben, melynek során november 6-án Szabatkát, novem­ber 11-én Füleket foglalták vissza a törököktől (miután a felmentő sereget Romhánynál megver­ték). E sikerek hatására Szécsény, Ajnácskő, So- 85

Next