Turul 1996 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Kállay István: Egy nemesített városbíró: A Hiemer család története
23 Egy nemesített városbíró: A HIEMER CSALÁD TÖRTÉNETE Nemcsak a török utáni korszak, hanem az egész 18. század egyik befolyásos családja a Hiemer, amelynek a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltára 1291-ig nyúlik vissza. A Hiemer név először 1689-ben bukkan fel, amikor nem egészen egy évvel a török után Hiemer Mihály városi kamarás lett Székesfehérvárott. Ez a hivatal nagy befolyással járt, hiszen kezében tartotta a város összes javait és jövedelmeit. Hiemer Mihály e mellé 1693-ban megszerezte a sörfőzés felügyelői, majd a következő évben az adószedői hivatalt is. Hiemer Mihály állatkereskedő-mészáros igazi pályafutását az 1691-ben elnyert belső tanácsosság jelentette. Ezt a funkciót haláláig, 1726-ig megtartotta. 1692-ben bíróvá választották, az esküt a budai kamarai adminisztráció előtt április 21-én tette le. A pártharcok azonban úgy hozták magukkal, hogy csak egy évig maradt a város bírája. 1699-ben két évre, 1702-ben és 1712-ben egy-egy évre viselte ismét a tisztséget. 1714-ben, amikor Schinigin Mihály bíró meghalt, 65 szavazattal az egész polgárság bíróvá választotta. Ezt követően a hivatalt 10 évig be is töltötte. Mint állatkereskedő hasznot húzott a Bécs felé menő kereskedelemből. Nemcsak szerencséskezű kereskedő, hanem erőskezű, határozott városi vezető is volt. E két területen szerzett érdemeit, valamint sok helyen és különböző időkben tett szolgálatait Lipót 1702. július 17-én Bécsben kelt címereslevelében nemességgel jutalmazta. Az adományt Mihály nejére, Orsolyára és két fiára (Mátyásra és Sebestyénre) is kiterjesztette. Lányáról, Anna Máriáról, nem szól az armales.3 Hiemer Mihály jelentős vagyont hagyott az örököseire. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a kereskedésen túl kiterjedt hitelügyleteket is folytatott. 1724-ben kelt végrendeletében egyik házát feleségére, a másikat Sebestyén fiára hagyta. Székesfehérvárott a budai külvárosi majort két fia, a Turóságban lévő szőlőt összes gyermekei közösen kapták. Vejére, Döblerre, hagyta egy bécsi kereskedőnél lévő hihetetlenül magas (4666 Ft-os) követelését. Ez is mutatja az általa folytatott kereskedés kiterjedtségét és nagyságát. Szerepel még a testamentumban 1118 Ft készpénz és a bögödi malom. Azt kérte, hogy az Anna-kápolnában temessék el, címer nélkül. Hiemer Mihály városbíró fia, Mátyás szintén fontos szerepet játszott a város életében. Előbb külső tanácstag - szószóló is -, majd belső tanácstag volt. 1735/36-ban tizedszedőként, ezt követően a háramlási pénztár felügyelőjeként működött. Foglalkozása mészáros, a belvárosi mészáros társaság tagja. A szarvasmarhán kívül juhot is tartott. 1747-ben halt meg, végrendeletét özvegye és lánya jelenlétében hirdették ki. 700 Ft értékű belvárosi házát az özvegy kapta, budai külvárosi majorját eladták. Hiemer Mihály városbíró másik fia, Sebestyén apja mesterségét folytatta. 1722-ben nyert polgárjogot; ugyanebben az évben vette nőül Gindly Erzsébet Máriát, egy Győr vármegyei táblabíró lányát. A Gindly család Lipóttól Tolna vármegyei birtokokat (Medina, Hidvég) kapott, a hadseregnek végzett élelmiszerszállításért. A Gindly család Fehérvárott is tovább élt: 1852-ben a Belváros 144. szám alatti házuk, 241 öl telekkel, 9178 Pft-ot ért. Sebestyén igen élénk hitelügyleteket folytatott. Nevével 1735-15 között gyakran találkozunk a betábláztatok között. 1745-ben bekövetkezett halálakor öt gyermekére (Ignác, Mária, Mihály, Erzsébet, József) az 5000 Ft értékű Hiemer-házon kívül egy budai külvárosi és egy hidvégi házat, medinai, iszkai és fehérvári szőlőt, 326 ökröt, 226 tehenet, 34 borjút, 40 disznót, 45 lovat és 10.000 Ft készpénzt hagyott. A fehérvári karmelitáknál évi 75 mise mondására 750 Ft-os alapítványt tett. Mátyás fia Imre előbb írnok, majd aljegyző, 1771— 1782 között jegyző volt. 1771-ben kapott polgárjogot. 1782-ben bekövetkezett halála után örökösei eladták atyai örökségüket, a palotavárosi házat. 1786-ban az özvegy házát kétszer is felgyújtották, de mindkét alkalommal sikerült a tüzet eloltani. Kevesebb szerencséje volt 1794-ben, amikor az özvegy komolyabb tűzkárt szenvedett, amiért hadiadó-elengedésben részesült. Fia, József 1795-ben városi actuarius. Hiemer Imre özvegye, Baldt Teréz, a palotai sorompón kívül, a Sóstóval szemben fekvő majort Ferenc fia Ferenc nevű fiának (unokájának) adta, aki az ulánusoknál volt kadét. Az özvegy magának követelt egy bárándi kaszálót és 27-28.000 Ft értékű ezüstneműt keresett a levéltáron, amelyet férje halála előtt ott helyezett el. 1799-ben a Rondella tövében lévő Hiemer Imre-ház Hübner János kezén volt; szomszédja Khor Ferenc városi főorvos.